azok után hogy a délelőtt folyamán elaltatták a macskámat,és anyám morbid mód haza bírta hozni,hogy elköszönhessek tőle(értsd:én pakoltam el a mélyhűtőbe a merev testét,hogy majd kivigyük telekre elásni),este megjelent itt apám,persze seggrészegen.anyám jön hogy csináljak vele valamit mert itt akar aludni,mi meg ugye azt nem akarjuk,épp magyaráztam neki hogy takarodjon innen a jó büdös picsába(ó ez nálunk megszokott)amikoris kezet akart rám emelni.namármost a régi szép emlékek végett reflexből kúrtam neki a szekrénynek,amire az volt a reakció hogy szétveri az agyamat.mármint mondta ő.én meg hogy lássam,lesz okom végre lecsukatni.persze erre anyám megjelent egy adag ágyneművel hogy akkor hagyjuk abba és aludjon itt.
na ezek után csodálkozzon valaki ha holnap nem lesz túl rózsás a kedvem.
üdv az én világomban.
megint.

magyarázza meg már valaki hogy engem mi tart vissza attól hogy szétverjem ezt a szerencsétlen faszt,aki nem egy maradandó emléket okozott nekem?
tán azért mert mégiscsak egy szerencsétlen fasz?
vagy mert segédkezett a megalkotásomban?
itt nagyjából be is fejezte apai szereplését.

éppenséggel vagyok olyan idegi állapotban hogy nekibasszak egy széket.annyira szeretném megtenni.
csak értelmetlen.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.