álmomban elektronyos autóm volt és mindenki hülyének nézett. kis idétlen libakaki- és neonzöld színben pompázó darab volt, olyan, mintha feltorlódott volna az orra, lassan ment, kicsi volt, egyszerű volt kezelni és imádtam. álmodtam már vele amúgy egyszer.reggel be is pötyögtem…

ma Dékán Úr arról beszélt, hogy ne hagyjuk magunkat, amikor család, barátok, rokonok a fejüket fogják és szitkozódnak annak hallatán, hogy szabad bölcsész szakra járunk, meg hogy ne szomorodjunk el amikor már 25ezredszerre hallgatjuk végig, hogy és mi a bú bánatot fogsz te ezzel…