ma Dékán Úr arról beszélt, hogy ne hagyjuk magunkat, amikor család, barátok, rokonok a fejüket fogják és szitkozódnak annak hallatán, hogy szabad bölcsész szakra járunk, meg hogy ne szomorodjunk el amikor már 25ezredszerre hallgatjuk végig, hogy és mi a bú bánatot fogsz te ezzel kezdeni, elpocsékolsz az életedből (jó esetben) 3 évet, nem fogsz tudni elhelyezkedni, nem lesz szakma a kezedben, stb.stb.
mondjuk én eddig is kb. úgy reagáltam erre, hogy közöd vazzeg?
de így a mai nap után kezdem érezni azt, amiről beszélt. mégpedig hogy sok mindenhez értő, ÉRTELMES emberkék kerülnek ki a szakról, akik könnyen helyzekednek el és könnyen tanulnak meg új dolgokat, könnyen kezelnek új szituációkat, mert az egyetemi évek alatt muszáj. és belejövünk.

ezt ma reggel mondta.ezek után elmentem órára, mégpedig kopt-ra. én magam voltam a csoport. Tanár Úr német. ehhez mérten van néhány szó, amit nem tud magyarul. tehát mondja németül. amit viszont én nem értek. ő gyönyőrűen keveri a magyar és német szavakat, a magyart is olyan kiejtéssel, hogy bár ketten vagyunk egy kicsiny teremben, mégis alig értem és nem mellesleg alig hallom amit mond, mert olyan kis kedves, csendes emberke. amúgy rém jópofa. észlelte hogy a dólycse nekem annyira nem fekszik, hát próbálkozott franciául, hátha úgy felismerem a szót amit keresünk. még jó hogy az óra elején tisztáztuk, hogy nálam még az angol jöhet számításba, ha a magyarral nehézségek adódnának. és persze kár hogy nem tudok görögül. nézett is rám, hogy hát akkor én hogy s mint gondolom a kopt tanulást, de úgy tűnik nem mondott le rólam (még). miután átvettük az ábécét, faja feladványokat írt fel nekem a táblára. nyolcból hármat el is találtam. sikerélménynek megtette.

no hát ezek után kijöttem és nevethetnékem támadt, mert ez az óra valahogy tökéletesen leírta számomra a szabadon bölcselkedést. ahogy a Tanár Úrral nagy nehezen, de töretlen kedvvel sikeresen túléltük az elsó órát, valahogy csak csak megoldva a dolgokat, csak összerakosgatva a lényeget, hát ilyenek vagyunk Mi. a csapat. összerakjuk az okos(idióta?) bukókat és megfejtjük az élet értelmét. legalábbis próbálkozunk.

aztán még a tágabb csapaton belül vannak ám olyanok, akik húzzák a szájukat arra, hogy hát mifenének van az órarendben Bibliaismeret, meg vallástörténet, meg filozófia, meg egyebek, amikor ők kommunikációra/filmre szakosodnának tovább. nem tudom. én kimondottan valástörténet felé irányoztam be magam, eleinte csúnyán néztem az órarendre amikor ott ficegett a filmelmélet, de már semmi bajom nincs vele. nem rinyálok. teljesíthető és ragad is az emberre valami, amit tán a büdös életben nem fog hasznosítani, de mégiscsak tanult valamit, ha mást nem is, hát egy újfajta szemléletet. és ezzel is több lesz az ember. arról nem is beszélve hogy ezen kedves "csopitársak" főleg a Bibliaismeretet szidják, hogy minek az. hát édes szívem tán azért mert alapműveltséghez tartozik, nem? kultúra része, nem? tán ma már kevésbé, de azért igen sok minden kapcsolódik hozzá. de ők csak szitkozódnak, meg fecsegnek órán és valláson (ami amúgy most kimondottan érdekes és még a "nemszeretem meg minek ez csoport" nagyja is kussban ülte végig az előadást) elhangzott a "fallosz" szó, ezek meg irritáló vihogásban törtek ki mellettem. azért...felnőtt(???maradjunk annyiban hogy nagykorú) emberek, akik über műveltnek és nagyon kultúr(h)áltnak tartják magukat, ne vihorásszanak már egy ilyen szó hallatán, pláne nem ilyen szöveg- és egyéb környezetben.
mondjuk nem tudom miből gondolom azt, hogy itt mindenki normális. már az én mércémmel. Istennek hála vannak olyan emberek, akik ugyanúgy feldobódnak egy jó kis filozófiai vita után, mint én. és ugyanúgy vélekednek a képzésekről, mint én. sajna most hogy már mindenki irányultsgának megfelelően veszi fel az óráit, egyre kevesebbet leszünk együtt, kezd meggyengülni ez a "védőburok", amit ők jelentenek számomra azzal, hogy nem vagyok egyedül és megértjük egymást. nem lesznek minden órán ott, hogy sokat mondóan összenézzünk egy-egy ilyen vihogó picsa idióta megnyílvánulása után, és nem leszünk ott egymásnak akkor sem, ha valamit egyikünk nem ért, de a másik igen és lehet számítani arra, hogy kapsz segítséget.
most látom át azt is, hogy bezony itt is "talpra kel állni" és egyedül kell evezgetni a cél felé. és most éreztem ezt a bizonyos multifunkciót is, amikor elköszöntem a srácoktól, mondván megyek koptra, és 1. nem néztek hülyének, 2. sőt, majd mondjam már el milyen volt, 3. éreztem valamiféle tiszteletet azért, mert felvettem. mert ezzel is bővül az érdeklődés és a tudás.
pedig ez csak egy tárgy. egy fél éves ízelítő. de ők meg tudják érteni azt az izgalmat amit előtte éreztem, sőt ha jól sejtem elég erőteljesen ki is leszek faggatva a történtekről.

a konklúzió pedig csupán annyi, hogy akárki akármit mond, vagy gondol, szeretem ezt csinálni, és érzem hogy jó helyen vagyok.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.