valaki kb egy hete átböngészte a blogomat, rendesen. no hát ennyire nem vagyok érdekes. de azért kösz.

én azt hiszem nem lennék most képes végigolvasni az elmúlt tán 3 évet. pláne furcsa belegondolni, miért is kezdtem el írkálni és mi az oka mostanság annak, ha rögzítek valami elmebeteg gondolatot. anno alig vártam, hogy kommentáljon valaki, most meg leginkább csak kiírom magamból a dolgokat, aztán legfeljebb, ha barátok olvasák kitárgyaljuk. sokszor ha nem írnám le ide, szóba sem kerülnének ezek a témák.

következő csámcsognivaló:
úgy hozta az élet, hogy faszányos döntés előtt állunk, én s édsanya. lehet tán megint egyedül fogok élni. amiről még mindig az a véleményem, hogy biztosan előnyömre válna, megint, csahogy tartok tőle, megint.
anno örömködés volt a vége, mert végre lehetett majd minden nap házibulizni. no de most aztán nem nagyon vágyódom ilyesmire. sőt. néha úgy menekülök ám haza, hogy végre egyedül lehessek.
úgyhogy már tegnap este elképzeltem milyen lenne nekem egyedül. hirtelen elöntött a kétségbeesés. azért elég tré egy hosszú nap után hazaérkezni az üres lakásba. meg azon is gondolkodtam, hogy most valahogy ketten viszünk itthon mindent és így is alig marad időnk (évközben) bármire is, na erre jött a gondolat, hogy kövi évtől ráérősebb leszek. no meg az is hogy meló lesz. mármint ha találok valami normálisat. nagy hirtelen totál átalakulna az életem, ha most úgy döntünk. és erre megint az jön, hogy jobb úszni az árral, mintsem kapálózni ellene. meglátjuk.
csak furcsa, hogy mindig ilyen drasztikusan oldja meg az élet azokat a szitukat, amiken éveken keresztül nem tudtunk változtatni. na ez nem kedves. tőle. viszont hasznos.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.