hogy a világ valahogy nem tolerálja, ha rottyon vagyok.
más lehet ám szétesve, lehet ám eszetlen állapotban, lehet bizonytalan, de én nem.
az egy dolog, hogy alapvetően szeretem jól beosztani az időmet és a kövi nap bizonyos pontjait tuti fixre tudni, igen, alapvetően így működöm. de ha ez változik és reggel kábán és lázasan, két fulladásos köhögőroham között még nem tudom, hogy itthon maradok meghalni, vagy erőt veszek magamon és megyek tudatot tágítani, akkor kérlek alássan a környezetem úgy tűnik szétesik.
és még jóformán el is küld a picsába, hogy méér nem tudom mit akarok.

persze ez tök jellemző. addig amíg magabiztos vagyok, addig van támogatás. amint kicsit elbizonytalanodom valamiben és azt megosztom szűk környezettel, rögtön jön a jól betanult sablonszöveg, meg a támogatás hiánya.
részemről mi erre a reakció? nem beszélek a bennem zajló dolgokról. ami meg persze furcsa, mert hát én mindig megaszondom mi van és jön a faggatás. haragszol? miért nem mondod el mi van?

és így megyünk szépen lassan megint egymás agyára.
szóval szeretem ám, ha nem vagyok teljesen jól, van nekem is egy kupac trágya az életemben, amit valahogy fel kell számolni, így nem tudom más kupacát is bevállalni és ezt a világ nem bírja elviselni.

Kedves Jézus!

Aaarrrrrggghhhh meg hörrhörr és nyüff nyüff.
Oldd meg!
Nekem most nincs hozzá erőm.
 

Kösz.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.