Annyival,de annyival könnyebb lenne ajtót,ablakot bezárni és nem foglalkozni a világgal,a történésekkel,az emberekkel,meg a mocskukkal.
Sokkal,de sokkal könnyebb lenne nemtörődömnek lenni.
Néha sikerül is.Egészen pontosan csak magammal és a számomra fontos dolgokal foglalkozni,ezeket előtérbe helyezni.
Mások meg ezt előszeretettel nem értik.És megsértődnek.Majd bosszankodnak is,mikor ez sem érdekel és nem figyelek rájuk,a hisztijükre meg pláne nem.És (igaz,ritkán)néha sikerül tényleg beleszarni.
Másnap meg jön a lekiismeretfurdalás.
És ez így nem jó.
Rengetegszer megfogadtam már,hogy felesleges dolgokon nem bosszankodom.Aztán jön a mögöttes gondolat,amiben azért ott motoszkál a sok miérttel kezdődő kérdés.És szép lassan a mögöttes gondolat előtérbe kerül.
Miért ilyen hülyék az emberek?
Miért nem látják azt hogy ez így szar?
És miért nem tesznek ellene valamit?
És miért bambulnak maguk elé,vagy épp rám bután?
És miért bírnak zavart mosollyal arcukun belenyugodni?
Legalább szarnának inkább az egészbe bele,de úgy igazából és mondanák azt hogy nem csinálom,nem érdekel,hagyj békén,más foglalkoztat,de az nagyon.
De nem.
Hümmögnek,igazat adnak,és bambulnak tovább.
Birkák.
Hülye birkák.
És én úgy szeretnék hülye birka lenni.
Érdektelen hülye birka...aki bezár minden ajtót és ablakot és éli kicsiny világát üdvözült mosollyal arcán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.