Elmegyek lovasrendőrnek.Azok semmit sem csinálnak(kivétel persze,ha tüntetés van).
Vonulgatnak párossával a ligetben kicsit,majd beülnek Pecsába kávézni,vagy bambizni,majd pár óra múlva visszaporoszkálnak.Lovagolni tudok.Mármint tudtam...remélem az is olyan,mint a biciklizés,elfelejteni nem lehet.Szóval ezzel remélhetőleg nem lesz gond.Viszont biztos jobban mutatnék a lovon,mint némelyik járőr.Meg olyan kiscsajok bírnak rendőrlovon űlni...hát..ha balhé van,hogy fogják meg szerencsétlen lovat,amikor ligetben sima ügetést sem tudnak véghez vinni.Pedig a rendőrlovak fegyelmezett jószágok.Elvileg.Na meg a másik,a nagydarab kétajtósszekrény.Amellett még a ló is eltörpül.És olyan nagyon intelligensmosópor fejjel bírnak ülni szerencsétlen állaton.Hát nem tudom.Megboldogult Sárikám biztosan ledobta volna hátáról az ilyet.Mert Sárikám temperamentumos jószág volt,meg igen okos is.
Erről jut eszembe egy sztori...
Sárim boxa mellett volt Április helye.Namármost Április,április 1-én született,elég idegbeteg volt,nehezen tűrt meg bárkit is maga mellett.Pontosabban senkit sem tűrt meg,senki sem mert hozzá bemenni,maximum mumus nevezetű seprűvel.Én is tartottam tőle,főleg hogy baromi kényelmesen bele bírt harapni a hátamba,ha nem figyeltem.Egy ideig Sári bevédett,odakapott mielött bajom esett volna.Aztán szépen lassan megbarátkoztunk Áprilissal,engem már eltűrt maga mellett.Még be is mehettem hozzá,anyámékra meg a frászt hoztam,lehettem kb.10éves.
Én akkor tanulgattam lovagolni.Kimentünk terepre fantörpikus lovászgyerekkel,akit rühelltem,de nagyon.Meg az állatok is.Kutyák előszeretettel harapták meg nemesebb felét.
Szóval elindultunk ő Áprilison,én Sárin.Aztán megálltunk egy út elején,aminek a végét nem lehetett látni.Közölte,hogy most ezen én vágtázzak végig.Akkor én még csak futószáron vágtáztam és kissé tartottam a dologtól,nem is akartam végigcsinálni.Erre elkezdte Sárim seggét csapkodni,hogy induljon már el,de ezt erősen bebukta.Sárim rugott egyet hátra,Április ledobta lovászt a hátáról,majd 3asban elindultunk haza.Apám erősen röhögött mikor visszaértünk és elmeséltem hogy lovászgyereket elhagytuk útközben.Hja.Ki is lett rugva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.