hisztis
2008.02.06. 15:31
Tán csak lázadás azon a dolgok iránt,amiket kénytelen vagyok eltűrni a hétköznapokban.És ilyenkor jön az átnevelés.A Többiek nevelése.Mert én sem vagyok hajlandó ám mindent eltűrni.És a pláne az egészben hogy ilyenkor elsőre fel bírják fogni azt amit mondok.És fel sem emelem a hangom,valószínűleg épp elég nagy hatást gyakorlok az arckifejezésemmel is.Jó ám látni ilyenkor a megdöbbent arcokat.Mint kedves osztálytársamét,aki egyszer megkérdezte hogy te mindig ilyen nyugodt,megfontolt és nőies vagy?Én meg csak nevettem.Hát nem.Egyátalán nem.Na most láthatta ő is.hehe.Aranyos volt.Nagyon kikerekedett ám a szeme.
Nem szokásom ilyenkor alaptalanul kibukni,csak tán érzékenyebben reagálok.És sokkal de sokkal jobban tudom kezelni mások hisztijét,olyan tényleg hisztijét.Meg sopánkodását.Családom egyik tagja szokott rendszeresen rinyálni és apró ügyek miatt kiül a világfájdalom az arcára és tördeli hozzá a kezeit.Például ilyen ha eldugul valamelyik lefolyó.És jönnek a cifra mondatok és hogy Mi már megint mit csináltunk és most megint Neki kell megcsinálnia.És már kezdte a kéztördelést mellé basszameget mormolva és éreztem hogy ezt én most nem.Nem vagyok rá kiváncsi.Úgysem Ő csinálja meg,hanem én.Meg hogy Ő most erre nem ér rá.Jó,rendben,menjé',senki nem kérte hogy csináld meg.De,de mindig neki kell.Hát nem,mert mindig én javítok meg itthon mindent nem véletlenül,mert Ő sosem ér rá:)Természetesen erre megsértődött.Jó.Egészségére.Majd az ajtóból visszaforult és nyugodt,normális hangnemben közölte hogy mit hogy kéne csinálni hogy jó legyen.Oké.Kösz.Úgy lesz.Nézett rám és nagyon nem értette hogy az elöbb tulajdonképp elhajtottam most meg normálisan beszélek vele.Mire közöltem mosolyogva(!!!),hogyha normálisan közöl akkor én be tudom fogadni a közlendőjét.
És úgy tűnt felfogta.Mé' nem képes erre akkor is amikor alapvetően nyugodt hangnemben beszélek vele?Lehet tán ez a baj.Hogy beszélek vele és nem közlök.Ez van,punktum.Ezt fel bírja fogni.Hát...alapvetően jobb szeretem megbeszélni a dolgokat,de úgy tűnik néha sokat segít,ha ellentmondást nem tűrően,felnőtt(hehe)módjára kiosztom a jónépet.Ami igen mókás,pláne ha édsapámról van szó.Mert róla van szó.Megnevelem apámat:)Jó mi?
Minap meg egyik tanáromat tanítottam meg valamire.Hogyha hozzám beszél,nézzen a szemembe.Zavarba jött.Jól tette.Emellé közöltem azt is,hogy én tisztelem az Ő tudását,de ahhoz hogy emberileg is tisztelni tudjam,elvárom hogy "emberszámba"vegyen.És itt közöltem a szembenézést,mint első lépést,másodiknak meg jó volna hogyha kérdezek valamit,konkrétan azt hogy miből kell felkészülni a beszámolóra,akkor válaszol és nem hajt el a franba hogy már hányszor elmondta és hogy szerinte ez értelemszerű.Én meg beteg voltam,nem voltam bent és bizonyára retardált vagyok hogy nem tűnik értelemszerűnek a dolog.Szóval miből készüljek?Én kerék elnézést.Az ilyen ember meg ne menjen pedagógusnak.
A bejegyzés trackback címe:
https://pokbibi.blog.hu/api/trackback/id/tr35328025
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.