más
2008.03.29. 11:59
Mielött nagypapám meghalt volna kijelentettem hogy vki egy éven belül (mondjuk erre nem emléxem hogy időpontot is mondtam volna,de állítólag mondtam)meghal a családból.Húúúú.Igen,megmondtam.Akkor.És ebben nekem akkor semmi extra nem volt,mert...na most nem mondom el hogy miért,de tök értelemszerü volt.Mintha vmit számolgatni és levezetni kéne matekból és aztán ott az eredmény és aláhúzom kétszer és yeeeah,megcsináltam.Kb.ennyi volt.Und?
Már nem menne.Mert más jelentése van a halálnak.Már.Már félek tőle.Nem a sajátomtól,hanem hogy elveszítek vkit.Önző mód magamra gondolok ilyenkor.Akkor,anno ott kicsiként,nem volt bennem ilyen.Az volt bennem,hogy neki jó.Na ez most sablonosan hangzik,de valóban nem nagyon értettem mi a fenéért szenvednek a kedves rokonok.Azóta temettem már el barátot is...meg kezd(sajnos)benőni a fejem lágya.Pedig nem nagyon szeretném,de hát ez van.Indigó lennék?Nem,nem hiszem.Csak egyszerűen nem vetem el a lehetőségeket és nem kapaszkodom görcsösen abba,ami látható,tapintható,amit valóságnak becéznek.Persze ennek ellenkezőjébe sem kapaszkodom.Minek?Bekattannék.Mert Itt és Most vagyok(jó,tudom ez is relatív),itt kell lennem,itt kell boldogulnom.Nem,mondom,elég nehéz volt ezt elfogadni és tán nem kellett volna.Tán jobb így.Majd kiderül.
Mindenesetre semmi extra nevelést nem kaptam,csak nyitottságot,ami szerintem fontos.Akármilyen színű az ember.:)
A bejegyzés trackback címe:
https://pokbibi.blog.hu/api/trackback/id/tr97401791
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.