hol kezdődik az eleje és vége bárminek?leginkább a vége...
honnan lehet tudni azt hogy túl vagy vmin?hogy nem csak bebeszélés...
mi az amivel meggyőzheti magát az ember?és túl lehet lenni vmin úgy teljesen?és most mindegy miről beszélek,bármiről ami valaha fontos volt és lesz.ha vmit szeretett az ember akkor és elmúlt akkor azt végleg le kell zárni?ez a megszokott tendencia?nem elég nagy az ember szíve ahhoz hogy sok szép emlék és érzés benne maradhasson?meg sok megszokás.na nem olyan megszokás amire az ember azt mondja hogy á csak megszokás.hanem olyan ami ha észleled hogy már már megszokás,csak mosolyogsz rajta de úgy igazán.ami beépül a hétköznapokba és színessé teszi azt.és el kell annak szürkülnie?vagy csak az emberek többsége szürkül folyton?és miért várják más embertől is hogy azt tegye?mire jó?nekem jó az ha eszembe jut hogy kihez,mihez köthető vmelyik megnyílvánulásom.és nem zavar ha észleli más is és tudja vmihez kötni.és miért kell szégyellni az érzéseket?(hú hát az az igazság hogy én nagyon szeretem de el ne mond senkinek!-már mér ne?mér ne lehetne?miért baj ha más is tudja?)nem jó dolog világgá kürtölni?másnak nem tetszik..na bumm.és?nem az ő érzései.és ő meg miért nem bírja elfogadni ha azt mondja szeret ahogy vagy.én lenni bizonyára marslakó.vagy nagyon gyermeteg.de ha az vagyok akkor nem akarok felnőni.megyek sohaországba Bálossal.és igen,szeretem a pókokat!meg a patkányok is aranyosak!és okosabbak némely embernél.
azt hiszem szeretnék ösztönlény lenni néha.

és most ha tehetném betenném ide Frenktől a Szívzörejeket.vagy visszamennék időben,ott lennék koncerten,amikor szülinapomat ültük ott 2éve a csajokkal és teli torokból énekeltük ezt a számot(legalábbis én már magamon kívűl az tuti).aztán meg kézzel ettünk tortát és utána megváltottuk a világot kicsit.legalábbis pár nap erejéig.meg éjszakákat filozofáltunk át és szakadtunk a röhögéstől az összeesküvés elméleteken amiket gyártottunk.és hülyén néztünk más emberekre hogy nem tudják nem értik és ott volt az a cinkosság a levegőben.és játszanék megint Titokszobásat.(oda vonultunk el őszíntén beszélni és ott tényleg őszíntének kellett lenni mindig.ez volt a szabály.apelláta nyista.és az ott zajlott beszélgetések titkok maradtak tényleg.mindig.)
de változunk és Frenk is változik és már nem ugyanúgy búgja a fülembe hogy pörögj a sorssal.
de bennem még bennem van és miért kell azt hallganom hogy nőjj fel?a franc se akar felnőni.és mér kell letörni más ember jókedvét ilyenekkel.de basszameg,akkor is itt van bennem és nem adom.és át tudom újra és újra élni és remélem még soká így lesz.és nem,itt még nincs vége.ó hát nagy képzelőerőm van?hallelújja.örülök neki.és nem hiszem hogy bármikor is el fogom azt felejteni,hogy barátnő teljesen félre értelmezte az egyik szám szövegét és színes körmök a hátamon helyett jó ideig színes gömböket énekelt boldogan.és baromira nem zavarta hogy nincs értelme.igazából minket se.de neki azóta is gömbök vannak azon a háton.és ez jó.és fogadjunk hogyha meghallja ezt a számot és énekli és vki kijavítja,ő mosolyogva rávágja hogy megszokás:)

nem tudom ezek mikor fognak "elkopni".mindenhol azt látom hogy szürke,fásult emberek mászkálnak akik már rég elfelejtettek álmodni és álmodozni pedig az mindennek az alapja.vha mindegyik álmodott róla hogy mi lesz ha nagy lesz.talán összejött talán nem,de már nagy és már nem álmodik.csak a gondokról és 20percet sem bír magára szánni.megértem ha sok a dolog,de én pl főzés közben is folyton jóra gondolok,meg álmodozok(ha ideges vagy morcos vagyok épp,ehetetlen lesz a kaja),na legalábbis próbálok.és a fürdés,az nálam szertartásos.semmi érdekfeszítőn nem vagyok hajlandó gondokodni.problémák kizárva.fél óra csa ÉN.meg némi keresztrejtvény biztosítéknak,hogy tuti ne gondolkodjak az Élet nagy dógain.meg a számlákon.meg a családon.meg a mindennapos szarságokon amik vhogy elkerülhetetlenek.és nyugodtan fekszem lefele ágyikóba.és én ezen nem szeretnék változtatni.nem akarok álmatlanul forogni.szép álmokat akarok és teszek is róla.de vajon ez meg is fog maradni?vagy egyszer Nagy leszek,benő a fejem lágya,kilépek a nagybetűs Életbe és akkor csak a gondok maradnak majd álmaimban játszórátsnak?és hol van az a pont amikortól az ember felnőtt?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.