ha valami elromolhat, az el is romlik. ha esélyes hogy egy szakirányt nem választanak elegen, akkor nem is indul.

viszont én meg fogok fulladni. nem tudok mit kezdeni azzal a helyzettel, ha valami nem úgy alakul ahogy én azt akarnám s elterveztem, majd ezek után tehetetlen is vagyok, nem tudok semmin se változtatni és kénytelen vagyok behódolni annak ami van. annak, hogy mások döntsenek az életem felett. annak amit már megint csak úgy nevezhetnék hogy pénz, holott ez a fogalom számomra már valami undorító, elhízott, drágaöltönyös, öntelt és számító fazont takar, akinek a második neve politika. és borzasztóan szeretném istenesen megruházni egy magasabb cél érdekében.

hogy a tökömben valósítsam meg önmagam ha nem adnak rá esélyt és birkaneveldébe sorolnak a többi bégető barommal egyetemben, akik önként és dalolva(bégetve) választották azt amit, és én ezidáig tiszteletben is tartottam, hogy az éretlen agyukkal valami tucat és übertrendi életcélt(?) akarnak megvalósítani?!

kedves Jézus!

levegőt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.