napos-bátyós
2008.04.29. 14:32
mert engem már a reggeli kv mellett meglesett számla is boldoggá tett.na jó nem.de megnyugtatott.és fellélegeztem hogy új nap van,most...ma...meg egyébként is minden okés lesz.eddig így is volt és nagyon örülnék ha maradna is így szépen..minden...rendeződne lassan.tegnap kiborult a bili rendesen,de mára tisztába raktam mindent.
nem szoktam amúgy arról írni hogy mi van itthon...meg mi van a vállamon.de tegap úgy éreztem összerogyok.nincs erőm,kifújok kész feladom és mindenki hagyjon békén.meg mostanában gyakran van ez.de vmi csakazértis visz előre.nem rég megkaptam bátytól hogy tudja mennyi van rajtam és rajta korántsem volt ennyi és mégis vagyok és csinálom és hogy tisztel ezért.hm....ritkán kapok én tőle ilyet.meg elég ritkásan beszélgetünk nagyot.meg mondta hogy ő most úgy érzi sinen van és segíteni akar nekem.nofene...átrágtunk sokmindent.olyan hangosan gondolkodós volt...csak egy reális emberke hallgatott végig.úgy értem a reálisat hogy ő aztán a földön van 2lábbal és megaszondja ha vmi írtózatos hülyeséget veszek épp a fejembe.de mostan támogat a terveimben,ami jó.mármint ha ő is azt mondja hogy megvalósítható és szerinte nekem menne,akkor úgy is lesz.csak níd mégtöbb erő.mert most épp csak annyi van hogy csinálom a napi dolgaimat,mint egy robot.zombi.meg kéne találnom azt,amitől érzem hogy élek.mert most csak vagyok épp.rutinosan vagyok.asszem kicsit el kéne húznom telekre egyedül.gondolkodni.meg töltődni.mert most vhogy még a barátaimmal is rutin van.nem vagyok ott velük.mármint lelkiekben úgy igazán.rutinosan meghallgatom őket,meg elmondom velem mi van,aztán ennyi.de nem vagyok ott.komolyan átmentem robotba.kéne egy restart...
asszem gyógyshoppingot is a változatosság kedvéért egyedül ejtem meg.mert most csak panaszkodás lenne barátnőnek és sosem lábalok ki ebből a rakás szarból ha folyton csak panaszkodok.meg asszem kimegyek majd bátyhoz Grazba.mert most ő éppen ott,és mondta menjek ki egy hétre fejet szellőztetni.hát rámférne.meg amúgy is szerettem ottan lenni...még nagyon anno....mondjuk az még kérdéses hogy mi a jó marinénit fogok csinálni napközben amíg báty dolgozik....pokbibi talpa alá veszi a várost és ügyesen eltéved...szerintem ez lesz...:)vagy bátyám "nagy örömére"kicsinosítom majd albit.hehe....el tudom képzelni a kis reális okostojás fejét,amikor belép a kiszínezett,agyonfüstölőzött,batikolt cuccokkal teleaggatott lakásba.lehet tán nem örülne:)na igen..én meg bátyám ég és föld....pszichopata és mérnökúr:)
A bejegyzés trackback címe:
https://pokbibi.blog.hu/api/trackback/id/tr62447198
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Doris · http://doris.blog.hu 2008.04.29. 21:09:04
No, azért valami közös csak van bennetek...ha már ennyire szeretettel tudtok beszélgetni. Hát én sem tudom, mi van nálatok, de sok erőt kívánok hozzá.
pokbibi · http://pokbibi.blog.hu 2008.04.29. 23:11:45
köcce:)most elkél az az erő,meg a támogatás.majd eccer ha nagy leszek írok róla;)
közös meg persze hogy van...sokminden összeköt nyílván..és ezek a dolgok...a családi dolgok..amikről egyenlőre nem bírok írni..szóval ezeket Ő érti meg a legjobban,és mindennél többet jelent asszem az hogy megért és támogat és hogy számíthatok rá.no meg az hogy ezt kimondta.mi ugyanis mindig ott vagyunk egymásnak mindig sokatmondóan bírunk egymásra nézni,de csak ritkásan beszélgetünk nagyot.őszintét.de legalább néha...ugyebár:)nálunk ezer évente eccer ha ki van az mondva hogy szeretlek...ez olyan nem is kell,mert tudom,meg hú de hülyén hangzik...de milyen jól tud esni:)jobb késöbb mint soha...felnőtt fejjel bírunk ilyenekre rájönni.de legalább most...kár hogy ehhez ilyen családi rottyanások kellenek.rottyanás lényege...egy már vagy 15éve húzódó kimondatlan szarság,amire most valszeg pont kerül,a pont maga a válás.és könnyebb lesz mindenkinek(asszem)csak addig jussunk el.én meg aktívan konfliktuselhárítok épp.mit épp.nemtomhány éve.csak idő közben bemondtam az unalmast.mert nem az én dolgom dönteni...és ne én legyek mán a felnőtt ebben a szituációban.a témát nehezítni hogy én vagyok Ancim "barátnője",ergo nekem mond el mindent.mindent.olyat is amit nem akarok tudni.és azt hogy ebben én vagyok a felnőtt,azt jórészt szó szerint tessék érteni,ugyanis 2 civakodó gyerek közt próbálok igazságot tenni,ugyanis tőlem várják.közben járok "szakemberhez"segítséget kérni hogy mi a f#sz legyen,meg milyen szituban mit mondjak.ugyanis nem nagyon vannak meg ősök nélkülem.erre még rájönnek más témák is,de ők vannk épp a vállamon.na...önsajnálat rúlz.leírtam.minden nap próbálok arra gondolni hogy jó lesz ha vége lesz.mármint jobb lesz.változások elött állunk épp,és azt hiszem tán ősök nem is látják még mekkorák elött...és van vmi nagyon irónikus az egészben...hogy én ezt a 22éves hülye bolondos fejemmel látom.ők meg nem.:)
közös meg persze hogy van...sokminden összeköt nyílván..és ezek a dolgok...a családi dolgok..amikről egyenlőre nem bírok írni..szóval ezeket Ő érti meg a legjobban,és mindennél többet jelent asszem az hogy megért és támogat és hogy számíthatok rá.no meg az hogy ezt kimondta.mi ugyanis mindig ott vagyunk egymásnak mindig sokatmondóan bírunk egymásra nézni,de csak ritkásan beszélgetünk nagyot.őszintét.de legalább néha...ugyebár:)nálunk ezer évente eccer ha ki van az mondva hogy szeretlek...ez olyan nem is kell,mert tudom,meg hú de hülyén hangzik...de milyen jól tud esni:)jobb késöbb mint soha...felnőtt fejjel bírunk ilyenekre rájönni.de legalább most...kár hogy ehhez ilyen családi rottyanások kellenek.rottyanás lényege...egy már vagy 15éve húzódó kimondatlan szarság,amire most valszeg pont kerül,a pont maga a válás.és könnyebb lesz mindenkinek(asszem)csak addig jussunk el.én meg aktívan konfliktuselhárítok épp.mit épp.nemtomhány éve.csak idő közben bemondtam az unalmast.mert nem az én dolgom dönteni...és ne én legyek mán a felnőtt ebben a szituációban.a témát nehezítni hogy én vagyok Ancim "barátnője",ergo nekem mond el mindent.mindent.olyat is amit nem akarok tudni.és azt hogy ebben én vagyok a felnőtt,azt jórészt szó szerint tessék érteni,ugyanis 2 civakodó gyerek közt próbálok igazságot tenni,ugyanis tőlem várják.közben járok "szakemberhez"segítséget kérni hogy mi a f#sz legyen,meg milyen szituban mit mondjak.ugyanis nem nagyon vannak meg ősök nélkülem.erre még rájönnek más témák is,de ők vannk épp a vállamon.na...önsajnálat rúlz.leírtam.minden nap próbálok arra gondolni hogy jó lesz ha vége lesz.mármint jobb lesz.változások elött állunk épp,és azt hiszem tán ősök nem is látják még mekkorák elött...és van vmi nagyon irónikus az egészben...hogy én ezt a 22éves hülye bolondos fejemmel látom.ők meg nem.:)