teregetek kicsit,ha jó ha nem.nekem jobb lesz tán,ha leírom.
szóval kiborulásom okai(valszeg nem sikerül majd normálisan leírni,mert még mindig gubancok vannak a bukómban):
kezdem azzal,hogy nálunk családban mindig minden olyan majd.majd lesz vhogy.majd megcsinálom.majd megoldom.majd majd majd majd.mindig csak ezt hallgatjuk Ancim meg én.mi meg a saját kis megszokott módunkon azért megtesszük a tőlünk telhetőt,hogy ne mindig majd legyen.és most egy hétvége alatt a "majd"-ok meg akarták váltani a világot,meg az életünket.
adva van nekem egy db bátyám,aki mostan Grazban leledzik,barátnőstül.ottan dolgoznak.épp.átmenetileg vagy sem..fene tudja.jönnek hazoá (nem minden)hétvégén.
báttyal leginkább neten kommunikálok és meglepő mód mostanság bírtunk olyan dolgokról beszélni,amikről eddig nem.lehet ám azé van,mert nem féjsz tu féjsz megy a dolog és így könnyebb.
aztán van nekem egy apám is,aki 10en akárhány éve külön él tőlünk.nem váltak el szülék,pedig szerintem kéne.nem az én dolgom ezt eldönteni,de ez a véleményem.
én együtt lakom édsanyámmal,meg nagymamival(most épp kórházban van).2en ápoljuk,mellette 2en vezetjük a háztartást,amolyan munkamegosztás ez nálunk.azon kívűl hogy igen jóban vagyunk.
van nekünk 2db lakásunk.egyikben lakunk mostan 3an.ez eredetileg nagymami pecó volt,de ide kellett jönni ápolni.meg hát jobb itt,liget mellett,mint a belvárosban,ahol másik lakás van.azt épp eladjuk.már előszarződés elkészült.azért előszarződés,mert kicsit érdekes dolgok vannak benne,amin mi fel is háborodtunk,aztán kiderült hogy apám tudott az egészről,csak nem mondta.ja igen,apám intézi az eladásos cuccost.de nem mond el nekünk mindent ám...titkolózik meg miazmás.nem túl szavahihető ember.az is nem oly rég derült ki,egészen pontosan szülinapomon(jó ajándék volt,de egy szál virágnak jobban örültem volna tőle),hogy jelzálogot tettek a lakásra,mert apámnak 2millás adótartozása van.2milla.és nem tudtunk róla.persze hogy nem,ha nem mondja.ő úgy gondolta,hogy eladjuk a pecót és a kapott pénzből benyomja a tartozást,és majd jól elintézi sutyiba,hogy ne kelljen elmondani nekünk.vagy nem tudom mire gondolt...hogy nem derül ki?nem tudom..nem értem.sosem értettem őt.lehet tán már nem is kéne megpróbálni kiigazodni rajta,csak hagyni a fenébe.
lakást ettől függetlenül el tudjuk adni,adnak előleget,abból rendezzünk minden tartozást.jah...csak édes kevés ám az az előleg erre.már így jelzálogostul.
apám úgy gondolta hogy akkor vegyünk fel hitelt erre a lakásra.legyen ezen is jelzálog?na nem.nem vágyom utcára kerülni.mivel én meg báty meg nagymami vagyunk itten tulajok,ő nem teheti meg,mi meg nem akarjuk.berágott és kijelentette hogy kkor ő meg nem mutatja meg a szerződést.na és ekkor jött bátyám.elment érte és elhozta ide szerződésestül tegnap,hogy akkor beszéljünk át mindent.másik remek ötlet az volt,hogy nyaralót adjuk el.namármost amúgy sem jutunk el sosem nyaralni,csak oda...nekem az ott olyan kis nyugisziget...és még azt is veszítsük el?na azért azt se.legegyszerűbb és kézen fekvő megoldás az lenne,ha nagyobb előleget kérne apám,abból akkor tudnánk fedezni mindent,de nem hajlandó és nem mondja el azt sem miért.remek remek.
ancimmal mi kertes házat akartunk.írtam már egy két kipécézett darabról.olyantat akarunk venni,ahol van egy nagyobb laktér,meg egy kisebb.lehetőleg vmilyen szinten elválasztva.namármost néztünk több ilyentet.van olyan ahol tetőtérben van egy kis kuckó,konyha,fürdő,miegymás.van olyan ami ikerház megoldással műkszik.lényeg hogy vannak ilyenek.együtt mégis külön.mostan enyim lenne kispecó,ancim meg nagymami nagypecó.aztán jó idő múlva,ha nekem családom lesz,csere.ancim megy kispecó.
aztán most jött az okos ötlet,hogy úgyse nem menne mostan a ház,hát vegyünk nekem egy garzont.hát azé nem menne,mert annyi mindenre kell zsé a lakásárból.
tudom hogy barátaim többsége,meg egyátalán korosztályomból jórészt bárki örülne egy pofás garzonnak veszettül.saját lakás húúú.
én nem örülnék.
jön nekem bátyám azzal hogy most így gondolom és majd megvéltozik és majd önállósodni akarok.lehet.de én nem húzok el a faszba,és nem hagyom itt anyámat.
olyan szépen elgondoltuk.a házban azért el tudnék különülni,de mégis ottan vagyunk egymásnak.meg hát mostan nagymami is leginkább rám van utalva,míg ancim dolgozik.
jó ötlet:nagymamit be kell rakni vhova.
persze,nézzél te a szemébe baszod mikor elviszik.meg mennyé te látogatni.meg egyátalán..ááááááá.persze,ha annyira....szóval ha olyan állapotba kerül hogy nem tudjuk otthon ápolni,akkor marad ez a lehetőség,de csakis akkor.
meg hát vannak ilyenek is hogy kuty.
nagy.én nem akarom őt bedugni egy garzonba.magamat se megmondom őszintén.hozzá vagyok szokva a térhez.meg kell nekem a kert.akar a fene a nemtomhanyadik emeleten egy 30akárhány négyzetméteres lukban lakni.most is 20egykét nm-er vagyok,de ez egy db szoba,ahonnan ki tudom dugni a képem..és lőn...vannak még szobák a lakásban.és normális konyhát akarok,nem ilyen kis fosokat....ahol egy ember is alig fér el,neadjisten a szoba kellős közepén van a konyha,rögtön a slozi mellett..és igen,jöhet nekem akárki azzal hogy mostan a kutyát ne nézd,el kell ajándékozni...elajándékoznád a legjobb barátodat?de hát meg lehet látogatni nem?nem bírnám.nem tudnék a szemébe nézni.
jézuuus.ezek a gondolatok...meg tervek egyenlőek a lelkem megerőszakolásával.
komolyan.nekem ezek a kijelentések és gondolatok...csak az hogy belegondolok...kegyetlen mód bírnak fájni.(vicces az egészben az,hogy barátok pontosan tudják azt,hogy ez részemről elvetélt ötlet...jó mi?)
persze bátyám másként gondolkodik.neki a kuty az kuty és nem Mackóm.
meg  neki minden vágya az volt hogy elmenjen,karriert csináljon.sinen van,de az én életem nem erről szól és sosem fog erről szólni.egyszerűen nem ilyen vagyok és hiába mondja nekem,nem fog ez különösebben változni.persze..nyílván ha munka,meg párkapcsolat lesz,más lesz.de azé álljon meg a menet...ennyire sosem fogok megváltozni.persze hogy huszonéves fejjel többre vágyom mint egy saját szoba,de ez nem egyenő azzal hogy a család maradékát szét kéne zúzni és mindenki költözzön a picsába külön.
más lenne,ha apám meg anyám együtt lennének.na ez a másik nagy szarság...mert ha össze is költöznének megint,teszemazt apám is jönne velünk kertesházba...szóval én nem akarom.nem érezném magam biztonságban.abba meg bele se akarok gondolni hogy ancimat egyedül hagyjam vele.hogy kettesben lakjanak.na azt nem.legutóbb is arra mentem ki a konyhába hogy már emelte a kezét.na akkor raktam ki innen.igen,nem véletlenül írtam azt a verős sztorinál hogy ismerem az ilyen állatokat.közelről ismerem.és hogy ancim mér nem válik el?összetett.több oka van,bár nekem egyik sem tűnik túl nyomós érvnek.
amúgy tegnap közöltem apámmal hogy én nem akarok vele élni.erre ő is elkezdte forszírozni a garzontot.naná.megint próbálkozna visszakerülni a családfő szerepbe,csak ezzel kissé elkésett.én úgy nőttem fel,hogy nem volt ott.felnőtt(hehe)fejjel meg már nem akarom őt.és soxor adtam neki esélyt,mindig elszúrta.nem tudok benne bízni,azon kívűl hogy kiskoromból vannak szép emlékeim róla,meg a vére vagyok,nem köt hozzá semmi.engem.ancimat nyílván sokminden.meg még bátyámat is többminden,nagyobb vót ugyebár....több időt töltött azzal az emberrel aki már csak az emlékeimben él,mert aki most...hát már nem ugyanaz na.
szóval nem túl sok esélyt látok arra,hogy ők valaha is normálisan együtt bírnának élni majdan.én meg nem akarom majd ancimat egyedül hagyni.elöbb utóbb megint össze kéne költözni.és mi a fenének bonyolítsuk mostan a szitut azzal hogy külön megyünk...és egyikünknek sem jó.mert nem lenne jó.az lenne jó,ha lenne saját zugom,de ott a közelében.és itt nem csak arról van ám szó,hogy neki szüksége van/lesz rám.nekem is rá.a lelki dolgokon kívűl....ha felvesznek a rendőrtisztire akkor az,ha nem,akkor meg elmegyek fősuli,mellette meló...de pláne a rendőrtiszti mellett kell majd nekem is segítség,mert meghalni se lesz időm+erőm.
meg ha majd 25millió év múlva lesznek gyerekeim(tudom hogy a nevelésből még lesznek viták,de minden áldott nap vannak köztünk viták és azért meg bírjuk oldani),akkor is kell majd segítség.
eddig folyamatosan sírt a szám,hogy saját kis zugot akarok,de azért....nem ennyire.saját alatt azt értem,hogy egyedül is bírjak lenni.de alapvetően nem bírok egyedül lenni.nagyon nem bírom az olyat hogy haza érek fáradtan és nincs senki akinek elmondjam a napomat.aki meghallgat és mond is rá vmit.mer kuty csak vigyorog ugyebár...
laktam anno egyedül.elsőre jó volt,mindennapos házibulik,igazából sosem voltam egyedül.
aztán laktam tök egyedül is.ott nem voltak házibulik,viszont igen magas telefonszámla ...na az volt.meg alig voltam otthon.meg folyton beteg voltam,nyílván nem véletlenül.és most nem akarok ilyet.
meg jött bátyám azzal is hogy ne csesszem el a fiatalságomat ezzel...hogy nagymamit ápolok meg ancival lakom.jókor gondol ebbe bele..akkor ápolod te nagymamit?és abba nem gondol bele senki sem(ja igen,mert folyton azzal jönnek,hogy alig mozulok ki itthonról),hogy tán már nem akarok annyit elmenni bármerre is.annyira nem mozgat már az,hogy találkozom barátokkal,elmegyünk sörözni,berugunk mint állat....(hozzátenném,hogy szívem szerint nem ebből állna a kimozdulás..mármint nem mindig,mert ilyet is kell,és havonta egyszer jó is...de vmi tartalmasabb progit is el tudnék képzelni,csak a többiek nehezen rávehetőek...).
baromi jó program nekem az hétvégére,hogy a hétköznap szétdobált cuccaimat rendbe rakom,kivasalom a ruháimat,rendesen visszarakom őket a szekrénybe,tvzek délután,neadjisten alszom is,este is korán ágyba bújok,ha kedvem tartja hajnalig tvzek,másnap kelhetek késöbb is....vagy épp korán fekszem és kialszom magam és nem fejfájással,csipásan és kialvatlanul kelek....igen,nekem ez is megteszi és igen,ki bír kapcsolni.és akkor mi van ha 22éves fejjel boldoggá tudnak tenni ezek a dolgok?mi van akkor ha egyszerűen nem látom értelmét annak hogy elmenjek a barátaimmal minden egyes hétvégén....mert nem látom értelmét.anno jó volt,együtt lógtunk folyton.anno kitomboltam magam.és akkor mi van ha most kertre,meg saját kis kertrészre vágyom,ahova mindenféle fűszernövénykéket ültethetek,és azzal szorakázhatok egész hétvégén...
és akkor megint jönnek nekem azzal hogy de ez megváltozhat.persze,holnap vége is lehet a világnak.a fejemre eshet egy tégla is és akkor nem kel vesződni ezzel a kurva házvásárlással.valóban.
na ezek miatt buktam ki annyira.lehet tán annyira nem érthető miért viselt meg ez  ennyire...
de pont ez az amit még bátyám se lát egyenlőre...hogy másként látjuk a világot,ami nem baj,csak ne erőltesse rám senki a saját gondolatait.
házvásárlást még meg lehet oldani,ezt a lakást el kell adni.mindenképp el kellett volna,csak úgy gondoltuk,hogy a másik lakásból befolyó pénzből,le tudnánk perkálni a leendő ház árának min. a felét.és akkor tán(persze ez is megbeszélés kérdése)be bírnánk költözni és üresen árulni ezt a lakást.mert most így nagymamistul,bezsúfoltan hogy mutogassa az ember.mármint lehet...meg tudnunk valszeg így is foglalózni házat..majd.
de baromira felborított mindent most ez a jelzálog..meg egyéb fizetendő cuccok.egyszerűen mindent megkavart,bonyolított.és megint húzodik össze-vissza az egész és megint csak azt kell hallgatni hogy majd....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.