igyekeztem(és igyekszem most is) a lakásos-házas,beborult eges gondolataimat kicsit elterelni pozitív irányba.olyan majd úgy alakul ahogy annak lennie kell és a fenének idegesítem rajta magamat állapotot előteremteni.aztán a minap telefonált a másik(eladófélben lévő)lakásunkkal szembeni szomszéd,hogy ancim menjen már át minél elöbb.
?????
lakott ottan velünk szemben egy néni,bizonyos Tusi néni,akit én csak kiskoromban ismertem és nagyon nem szerettem hozzá átmenni,mert olyan savanyú öreg szaga volt és mindig az ölében kellett ülni.fujj.nah ő az én nagypapám unokanővére volt.ez úgy igazán csak most tudatosult bennem,meg egyátalán a rokoni kapcsolatokkal csak pár éve kezdtem el foglalkozni,meg egyátalán csak nem oly rég óta érdekel.na szóval,nagyon úgy tűnik,hogy megboldogult Tusi néninek mi vagyunk a maradék rokonai.és ha a szomszéd néni nem szól,akkor Tusi néni egy kevésbé kedves szomszédja kapja meg a lakást meg egyátalán mindent,aki ápolgatta utolsó éveiben.ancim is mászkált át hozzá meg vásárolt neki,de a szomszéd néni ápolgatta.többi szomszéd szerint pusztán a lakás megszerzése miatt.nem tudom.nem is tudhatom,mert én Tusi néni életéből kimaradtam.pontosabban a kapcsolatunk kimerült egy csókolom hogy tetszik lenni-ben.alig emléxem rá.
mostan meg úgy tűnik,hogy tán megkaphatjuk azt a lakást.ami nekem furi,mert...télleg az a néni foglalkozott vele...nem ismerem őt se meg az egész történést.aszonnyák hogy durván bánt Tusi nénivel és baromira nem titkolta miért csinálja az egészet,de nekem akkor is furi.persze baromi jó lenne ám,ha megkapnánk a lakás.jól ki lehetne adni,abból lenne plusz zsé,és maradna pénz házra...közben meg azé lenne pecó városban is.ez jó.nagyon is.feltéve ha így lesz.ancim most erősen koncentrál hogy így legyen.az tény hogy megoldódna ezzel sok gondunk.ma lészen hagyatéki tárgyalás vagy mifene.nekem gusztustalan az egész,de igyekszem majd én is arra koncentrálni...hogy "jól" sikerüljön.

emellett még 2 napja felhívott minket...a nekem nemtomkim,de ancinak szegről végről unokabátyja.furi fazon,de rendes úgyamúgy.csak vmiért én tartom vele a 3 lépés távolságot.meg nem mondom miért,mert tényleg kedves aranyos,meg ott segít nekünk ahol tud,de nekem akkor is furi.münchenben lakik.nővére meg londonban,neki van 2 gyereke.abból az egyik mostan nyáron szándékszik pestre jönni,gondolt egyet és meg akar minket ismerni.mármint engem meg bátyámat.jó lesz.jön szigetre,szeretne együtt szigetelni velünk.aha.első gondolatom az volt hogy ilyen úrikölökkel én nem akarok szigetelni(fujj...por...meg fujj mittudomén,na ezt én nem akarom hallgatni).aztán mondta ancim hogy azért annyira nem úrikölök,lakókocsival járja a világot 2 éve.barátnővel egyetemben.direktbe elmentek nagyon szegény országokba is.aham jó.akkor legalább érdekes fazon lehet.(és nem fog rinyálni a kosz miatt).meg hogy ő is most akarja felvenni a kapcsolatot a rokonsággal.helyes,mondjuk ennek örülök,mert én is próbálkozom már 2 éve,csak apai ágon.kevesebb sikerrel.mármint kontakt az van,csak...hát nem az igazi no.csalódtam nagyokat és azóta szkeptikus vagyok az ilyen rokonok vagyunk,örömködjünk neki dolgokkal.na hátha majd vele lehet normális kontaktot tartani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.