hajnalban csengett anci telefonja.nem is tudom pontsan mikor ébredtem,és mikor eszméltem,már amikor csörgött...vagy amikor anci sírós hangon válaszolgatott vkinek a kórházból.
hajnali 4körül elment nagymami.
baromi nagy csend van ám.nem szeretem csend.el nem tudnám most képzelni hogy ne legyen csend,de akkor sem szeretem.csak anci zokogása töri meg néha.próbál nyugodt és ésszerű maradni,csak azt nem értem minek.
elkezdett mosogatni jó szokásához híven,de persze kiestek a kezéből a dolgok.
átöleltem hogy elkezdjen végre normálisan sírni.nekem is kellett ám idő mire át bírtam ölelni és ez érdekes.meg az is hogy én már pénteken kisírtam magam.gondolom azért hogy most ki tudjam venni a kezéből a bögrét,el tudjam mosni anélkül hogy remegne a kezem és egy kicsit most én legyek ésszerű amíg ő sír és kiborul.

baromi hálás vagyok hogy nem itthon történt.pénteken sírva kértem ancit hogy maradjon itthon ő is mert nem merek egyedül lenni.aztán este végül mentőt hívtunk.
azt mondják vmi fertőzés,de nem tudták még megállapítani hogy mi.holnap jött volna meg a laboreredmény.most viszont boncolás lesz.anci is azon rágja magát,hogy hátha ő hozott haza vmi kórságot és azt kapta el nagymami és amiatt és jajj...de szerintem ez már oly mindegy.én igazából nem is szeretném tudni a fizikai okokat.itt volt az ideje és kész.

nálam meg megint jön a robotüzemmód.aztán majd a temetésen ki fogok borulni.kicsit összetörök,aztán megnyugszom.ahogy szoktam.és az élet megy tovább.gusztustalan ez a realitás....
de azt hiszem nem fog másként menni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.