elmegyek temetkezési vállalkozónak.
mekkora biznic már...
az ember azt gondolná hogy bírni kell ám azt lélekkel,meg kedvesnek kell lenni,meg ilyenek.
hát a nagy büdös lóf@szt.már elnézést.
lezavarható nagyjából annyival hogy jónapot kívánok-őszinte részvétem-kétszázezret lesz szíves fizetni.
rövid magyarázta fapofával hogy mi mennyibe kerül.kedvesnek tűnő figyelmeztetés hogy jobb még most izibe összekaparni azt a pénzt mert jövőre emelkednek az árak,úgy 50ezerrel,majd a papírok megírása után a gyászoló(ledöbbent,szóhoz nem jutó)család elé tolni a papírt amit itt és itt tessék aláírni(persze a döbbenettől meg se nézi azember mit ír alá).
még mielött anci aláírta volna elvettem előle és átolvastam.semmi extra nem volt benne,csak tételesen felsorolva minden szar,meg hogy mennyi megy kórháznak és mennyi ennek a (pénzéheskurva)vállalkozónak.azt persze nem írták bele hogy mennyi zsé megy még a kórháznak amiért minden kedves gyászolót átirányoznak az irodába ami úgyamúgy egy dohos pincéből kialakított szoba,omladozó vakolattal és nem túl nagy választékkal.
anci kiválaszott egy urnát,kérte hogy mutassák már meg nekem is.én vmi olyat szerettem volna amibe nagypapám került.eccerű fa(vagy annak látszó akármi),kereszttel a tetején.semmi extra,de ha lehet ilyet mondani pont ettől volt izléses.mert amik itt voltak...atyagatya,giccs giccs hátán.anci kiválasztotta a legnormálisabbat ezek közül.fehér porcelán,tulipán minta az oldalán.kerek.nem tetszett,de ancinak láthatóan igen és nagymaminak is tetszett volna.ültem ott és néztem azt az izét.néztem rá,néztem a többire,néztem ancira,néztem a nőre,meg a fiára aki kihozta az urnát...megint a többi urnára vissza...pasi megkérdi hogy megfele-e.mondtam hogy nem,de még ez a legnormálisabb és ha édsanyám ezt szeretné akkor ez lesz.nőn széles mosoly jelent meg,majd kedvesen közölte hogy rendelhetünk is ha nem felelnek meg nekem ezek,de az többe fog kerülni(ki gondolta volna...direkt csak a rusnyákat teszik ki?a többi meg feláras...nemrossz).köszöntem szépen,jó lesz ez is.
anci kiperkálta a 200at,aláírta a papírt,már mentünk volna,amikor a nő (megint azzal a hülye mosolyával..egyébként is mi a faszér mosolyog.legalább álcázza már afölötti örömét hogy pénz áll a házhoz)megszólal hogy hát még a koszorút,papot,gyásziratot el kéne intézni.anci zavartan persze perszézet én meg mély lélegzetet vettem és visszaültem a seggemre.koszorú.10ezer a legkisebb,már épp mondta volna mennyi virággal meg ilyenek,anci már épp mondta volna milyen virágot szeretne,amikoris közbe szóltam hogy a koszorút talán máshonnan,majd odasúgtam ancinak hogy tudod,a nefelejcsnél,a kedvenc virágosunknál.anci kapcsolt hála a jó égnek,hogy ott is érdeklődtünk már és sokkal olcsóbban megússzuk.ez az egyik.a másik meg hogy szeretettel fogják a csajok csinálni,mert ismernek már minket.és nekem ez fontos.nem egy odavetett sablon koszorú lesz az.
gyászirat.nagy választék abból is,kétféle.egyik siralmasabb mint a másik.35forint darabja.amikor a hölgyemény nem leledzett épp a szobában,a fia közölte velem hogy tegyem el nyugodtan(ingyen azt az egy darabot),és sokszorosítsuk,olcsóbb úgy.papír táskába befele,hölgyikével közöltem hogy gyásziratot is máshol intézzük,köszönjük viszlát.kabát fel,ajtón ki,mielött előjön még nekem a szertartással meg a polgári beszéddel,ami 16ezer forint és egy kalap szar.sőtmitöbb szerintem undorító.olyan emberke dumáljon nagymamiról vmit aki nem is tud róla semmit.nem kösz.papot fogunk hívni.az korrekt.
aztán hazafelé még szóba került a temetés után a kedves(maradék)rokonok megvendégelése.amitől szintén hányok.nagypapi temetése utáni összejövetelből is annyi maradt meg hogy olyan volt mint egy házibuli,ahol csak mi vagyunk szomorúak,amúgy mindenki az ingyenkaja meg a pálinka miatt jött el és egészen addig maradtak amig volt még pálesz.én meg hánytam.nem a pálesztől,akkor még nem éltem vele,csak az idegtől.aztán elbújtam.ennyi maradt meg.mostmár nem igazán tudnék elbújni(najó az ágy alá még beférek)és valszeg nem csak az idegtől hánynék.bár még mindig tartom magam ahhoz,hogy ha vki inni akar a temetés után,menjen kocsmába.amúgy meg rokonok alig maradtak.akik meg maradtak azok nem ilyen tipusok.ancinak meg közben eszébe jutott hogy aznap amikorra a temetést lefixáltuk,koncertje lesz és nem tudja lemondani.úgyhogy jól rá lesz erre fogva hogy miért nem lesz zenés-táncos összejövetel nagymami tiszteletére(?).sosem értettem ám az ilyeneket.temetés után összeülnek arcok a családnál és zabálnak meg vedelnek és arról vitáznak hogy vajon ki mit fog örökölni és ki mire tart igényt.vagy csak nekem vannak ilyen fasza rokonaim meg emlékeim.
maradtunk annyiban,hogy azon rokonokat,akik amúgy is jöttek néha,nem csak kötelező pofavizitre,hanem érdeklődni hogy mi van nagymamival,áthívjuk egy rövid traccspartira(akkor fogom én izolálni magam az ágy alá,anci meg majd jól kibeszél addig magából mindent).
amúgy meg sikerült sok sok nem túl pozitív tanulságot levonni ebből az egészből mindkettőnknek.ilyenkor kerülnek előtérbe a kire lehet számítani dolgok és rá kellett jönnünk hogy maradtunk magunknak.apám ugyan első nap elkísérte ancit ide-oda intézni a dolgokat,de bár ne tette volna.csak még jobban idegesítette szegényt.mostan inkább én mászkálok ancival intézkedni.érdekes,hogy próbáltak kihagyni,olyan ez a felnőttek dolga mód,de most anci mondta hogy basszameg felnőttél.aztán el is sírta magát,majd nevetett is közben kicsit,hogy felnőttebben viselkedtem meg felnőttebben viselem mint apám.
ezt is megéltük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.