mondá az Úr s lőn. működik. ha nem görcsölsz rajta. már az akaráson. ez volt tegnap.

aztán jött a mai nap és megint úgy éreztem, jobb lett volna ágyban maradni.
megint kezd elönteni az emberundor, de ha az még nem is hát jó nagy adag fogdmárbeapofádkitérdekel.
köszönhető ez ismételten drága jó atyámnak, aki most már kezdi tényleg túlzásba vinni. bár nála mindig tágul a határ. lassan ott tartok, hogy nála mindennél van lejjebb és igazából semmin nem kéne meglepődni.
és megint ott tartok, hogy elfáradtam. de nagyon. nincs erőm nekem ehhez az életnek nevezett valamihez, ami nagyon úgy tűnik, hogy ha szerencsés vagy, akkor ad pár jó pillanatot, amit értékeljé' de kurvára, mert amúgy rádömlik a szent szar és ellep ha nem tudsz világosságot gyújtani elmédben egy szép emlékkel és egy jó érzéssel.
de elfáradtam bazdmeg. és ilyenkor sehol egy szép emlék, erőltetve látok csak magam előtt egy megnyugtató mosolygó arcot, amibe még tudok kapaszkodni, de lassan ő is ki fog veszni az életemből. hol van egy támasz ilyenkor aki kézen fog és őszintén azt bírja mondani, hogy semmi baj, holnap új nap és jó lesz?! nem jobb, hanem jó. és nem önti még ő is rád a maga kis trutymóját, hogy neki könnyebb legyen, az meg már le van magas ívben szarva hogy a te vállad sem bír ki mindent. és aztán meg hülyén néznek rád ha kifakadsz mert nem bírod és bőgsz mint egy hülye, pedig nem szoktál.
nem a faszt nem, csak nem mások előtt. mert kifelé erősek vagyunk meg megyünk és csináljuk, törjünk az útat azzal a konok kos fejünkkel.
de elfáradtam. kéne valaki aki leállít ilyenkor, rám szól hogy hagyd, biztos oka van, nem baj hogy így van, ne görcsölj rajta ne láncdohányozz és ne vágd tönkre magad idegeskedéssel, mert aztán szopsz több hétig a gyenge gyomrod és idegrendszered miatt, szedheted a fájdalomcsillapítókat az állandó migrénre, amitől viszont gondolkodni is képtelen vagy és hoppá hoppá vizsgaidőszak van, teljesíteni kéne, ha másért nem hát magad miatt. és persze ott van az a faszszopó is aki hú te figyi vigyázzá mert tuti meg fog szivatni. isteni. komolyan.
most szeretnék embriópózba bebújni a takaró alá, leginkább azért mert kipurcant a gyomrom is és kibaszottul fáj, meg azért is hogy had árvuljak már el én is kicsit,jó? kicsit had essek szét. ne kelljen már folyton erősnek lenni. szeretnék gyenge lenni akinek szüksége van egy erős emberre maga mellett.
de ehelyett töketlen barmok vannak mellettem, tisztelet kedves Édsanyámnak, aki tökösebb mint bármelyik hímtaggal rendelkező állítólagos férfi a családunkban és így vagyunk itt kettecskén akik próbálunk erősek maradni és tűrni ezt az apa nevezetű faszt.
és még csodálkozom hogy képtelen vagyok összehozni egy normálisnak nevezhető párkapcsolatot. hát min csodálkozom? gyönyörű férfipéldák vannak előttem. komolyan. le a kalappal. baj van? igyuk le magunkat. vagy a másik, az meg inkább szarik rá, ne is tudjon róla, úgy könnyebb. és akkor nyissál bazdmeg. nyissál, szeresd és ne rohanj el az első adandó alkalommal amikor szembesülsz azzal hogy már megint te vagy a tökösebb. add ezt fel, add fel azt amiben felnőttél és amit magadra szedtél mert muszáj volt és gyengülj el. másra sem vágyom de nem megy. legalábbis nem könnyen. pedig jó volna.

tessék. kiengedtem magamból. kezdj vele amit akarsz. befejeztem. holnap felkelek és csinálom tovább mintha ez meg sem történt volna, mintha nem ülnék most itt bőgve egyedül. befejezem már most és csinálom már most, hogy Anci ne lássa hogy kibuktam mert attól ő is gyengül.
csinálom. persze.
de meddig?
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.