nem is elindulni nehéz,hanem az úton maradni.néha.de akkor nagyon.
persze ez is csak azért van mert magammal foglalkozom ilyenkor és nem az úttal.meg néha belegondolok hogy mi lesz ha megérkezem,pedig nem is az a lényeg ugyebár,hanem az út.az is lehet hogy nem érkezem meg soha.pláne ha így folytatom.
azt nem tudom miért van hogy egyik nap úgy kelek fel hogy nehéz,ma meg pl. nem.
minap megint betaláltak és próbáltak lebeszélni az útról,amit kitűztem magam elé és sajnos megbántódtam rajta.hogy miért,azt nem értem ám,csak nem volt jó.olyan okoskodás volt ez megint,meg volt benne egy kis sértés is,ami bár nem volt szándékos mégis betalált.engem.na és itt a probléma,mert engem talált be,de ha nem foglalkozom magammal akkor nem találhat be.igaz?igaz.na.
álmodtam is.érdekeset.
volt egy fazon aki elém állt az úton.nem tett semmit,semmi rosszat,csak állt ott és nézett,de nem tudtam tőle tovább menni.aztán megjelent Bálos és az illető elmenekült.nem eltűnt,elmenekült.érdekes.lehet tán ideje lenne beszélni vele.vagy csak találkozni és szokásos mód nézni egymást miközben egymáshoz sem szólunk,mer' minek.
most eszméltem hogy nyár óta nem láttam.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.