hülyén hangzik tudom, de nem vagy ám egyedül... és tudom, hogy ez kurvára nem vígasztal, mert attól még, hogy mondjuk én is rottyon vagyok, Neked sajnos egy dekával nem lett könnyebb, tudom... De talán nem érzed magad egyedül. Nem érzed úgy, hogy veled van valami gáz. Nem egyedi az eset no :)
én most például azt tervezem, hogy orvostól orvosig fogok járkálni, és mindenféle vizsgálatot elvégeztetek, hogy nincs-e valami bajom. A röhej az, hogy nem fáj semmi, meg tüneteim sincsenek... csak ha kreálok magamnak. akkor jön minden dögivel. fejfájás, rövidlátás... a tudat teremtő ereje asszem :)
a másik: ezo dolgokban nem nagyon hiszek már. volt egy időszak mikor nagyon, de mostanság nem... viszont mióta meghalt a mama, kicsit olyan, mintha olvasnék mások gondolataiban. nem tudnak elbújni előlem... főleg a közelebbi hozzátartozóim. néha kimondom helyettük a gondolataikat. nem azért, mert hallom őket visszhangzani a fejemben. olyan, mintha én gondoltam volna őket. csak jönnek a semmiből, én meg kimondom őket. sokszor érzem úgy, hogy itthagyott nekem valamit. mint egy játékot, hogy lekössem magam vele és ne a veszteségeimen meg a hiányosságaimon rágódjak. talán ez az. egy kapaszkodó, hogy úgy érezzem, tudok valamit, amit mások nem, és ettől kevésbé érzem rozzantnak és ügyetlennek magam pl. a suli miatt.

nálam meg szerintem betett az hogy sokan nem vágják mi zajlik most bennem és okoskodnak.nem kéne pedig.
úgyhogy dehogynem jó az nekem hogy tudom nem vagyok ezzel egyedül:)
anci is mostan elég érzékeny szegénykém,meg beteg.szombaton lesz vizsgája,hulla fáradt,meló mellett még tételeket kidolgozni,megtanulni.az a baj hogy nem is nagyon tudok neki segíteni,mármint a tételekkel.egyben tudtam,de azt se értettem mit jegyzetelek neki ki épp.höhö.csak azt tudom csinálni,hogy a háztartást leveszem a válláról.de mellette nekem is tanulni kell,meg intézni a mindenszart,és pont most nem érzem azt hogy okos,ügyes,bátor lennék,aki felnőtt módjára el tud intézni mindent.
nem segít az sem hogy ömlik a trágya a tvből,rádióból,indexről és semmi kedvem emberek közé menni.
mielött lebetegedtem röhögtem az egészen.most meg bőgök.még a híreken is.megint elhagytam valahol az emberiségbe vetett hitemet.
ajándék meg...olyat én is kaptam,csak most nem tudok játszani vele.

lehet Neked sem ártana egy kis kivizsgálódás :) vagy egy kis prozac höhö... :) látom Nálad is megvannak a heves érzelmi kilengések... tényleg nem tudom, hogy mi zajlik benned, és nem akarok az okoskodók közé tartozni, de én hasonlót (ahogy leírod) 15-16 éves koromban éreztem. mindenki azt hitte, csak feltűnősködni akarok, hogy rám figyeljenek és igazából semmi bajom sincs, csak színlelem a depit... nem gondolom, hogy depis voltam, de történt velem, vagyis bennem valami változás, amit nem értettem, csak éreztem, hogy valami történik a testemmel, ami a lelkemre is kihat. szerintem ez a hormonháztartástól is függhet. nekem pl. azzal voltak mindig gondjaim. hol pajzsmirigy, hol egyebek. egyszercsak jön, ledönt a lábamról: az egyik percben sírok, a másikban kacagok mindenen. aztán amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozik is, és hónapokig semmi, majd megint...
sajnos fogalmam sincs, hogy lehetne ezen hatékonyan segíteni. de az tény, hogy médiamocsok csak rátesz egy lapáttal. viszont a tv segíthet is. én ilyenkor pl. valami olyan butácska műsort választok, amit amúgy sosem néznék. mondjuk úszkáló halakat, vagy magyar népmeséket, meg ilyesmi. ami nem szenny, mint a győzike, viszont nem kell rajta gondolkodni, de mégis kikapcsolja az agyamat kicsit.
azt is megértem, hogy nem vágysz emberek közé. ilyenkor szokott jönni a pánik és társai...
gondolj arra, hogy napelemmel működsz. amint kisüt a nap, jobban leszel :)

prozac+vicodine.jah.
filmeket is nézek,gépről is,olyan nagyon elgondolkodtatókat mint a Hancock,meg néztem vmi rajzfimet is ma,jókat sírtam mindkettőn:)
orvost nem látogatom meg,biztos jól van.én meg ha bemegyek hozzá nem leszek jól.sőt.influenzával amúgy sem tud mit kezdeni.letargiával sem.
viszont a nap meg a melegfront hatására remekül végig aludtam a délutánt:)
vééégre.