ért utol tegnap.amolyan minden összejön és ami elromolhat az el is romlik.lassan én is.

fürdeni lassan 3hete amolyan sufni módszerrel fürdünk,mert a csap megszereléséhez új bizbasz kellett,amit még én is meg bírtam volna venni,pláne ha elviszem a régit,lerakom a pultra hogy ilyet kérek de újat.viszont speckó csavarkulcs is kellett hozzá,ami ugyan édsapámnak egészen véletlenül van,de valahogy mindig elfelejtette magával hozni,ha mégis nála volt,akkor kurvára nem ért rá arra a maximum 10 perces melóra amiért már hetek óta sírok.csavarkulcsot itt hagyni nekem meg nem lehet ugye mert ki tudja mikor mire kell neki.meg egyébként is nehogymár én csináljam meg.esküszöm böki a csőrét ha meg bírok csinálni valamit.valami olyan hú de nagyon férfi munkát.

aztán ott van a mosógép,amikor akkor is szívja magába a vizet amikor nem kéne.eredménye elárasztott fürdőszoba lett,ami magában is kínos,úgy meg pláne hogy a konnektor,meg a gép is ráz.leginkább engem ugye.faja.mossunk kézzel.ugyanis csak akkor van ez a víz probléma amikor a gépnek mosnia kéne,öblítés és centrifuga nem gond.
mossál kézzel ágytakarót meg plédet.
egy idő után már igencsak elegem lett a témából,pláne hogy hiába áztatom,sikálom,nyílván nem bírom úgy kimosni a cuccost,ahogy azt a gép tenné,ha rendeltetés szerint működne.

szóval ezek irritáló dolgok.nagyon.mármint pár napig még eltűri az ember,aztán kezd a töke tele lenni vele,aztán meg agyára megy a tudat,hogy van ám olyan ember a családban,elméletileg kettő is,aki értene ehhez csak szarik rá magasról.mossá kézzel és ne fürgyé le.

aztán még tetőzte ezt az egészet a hír miszerint hegyaljás szállás(terv) ugrott,sátras megoldáson kívül minden egyébről lemaradtam.ezáltal.úgy 2 hónappal.pontosabban szállodába még mehetek 10ezerér/íccaka.sajnos még nem vagyok milliomos,tehát ez kilőve.el is kezdtem zsörtölődni(végre egy újabb ok amiért lehet),hogy én ugyan sátorral nem szeretnék,nekem kell a normális fürdés,meg a nyugodt alvás,hogy ne arra kelljen figyelnem melyik barom hugyozza oldalba a sátramat,vagy épp ki fog arra tántorogni részegen és borítja rám az egészet,arról nem is beszélve hogy legutóbbi sátras élményem vége az lett hogy fesztivál utolsó íccakáján kipakolták a sátramat.mivel semmi értékesnek mondhatót nem tartottam ott,hát elvitték a sátor tokját(???) és a túrazsákot.jó ez utóbbi értékes volt.ráadásul bátyámé,aki érthető mód ezek után semmit sem adott kölcsön jó ideig.sátor azóta is szigetes szelektív hulladékgyüjtős zsákban van.a szemeteszsák amúgy faja,szép sárga meg minden,csak nem voltam felhőtlenül boldog hogy abban kell haza cuccolnom.még a szarni bele rákkendról életérzés is azonnal elillant,hiába gyakoroltam előtte egész héten.
van nagyon praktikus matracom is,tul.képp felfújható vendégágy,anno nagyon faszán elvoltam egyedül a sátramban.még előtte jól fel lettem világosítva a sátrazás szabályiról,amit kedves barátaim azon nyomban fel is rugtak,amikor engedélyeztem nekik pár óra alvást míg én tovább pusztítottam maradék agysejtjeimet.pedig elég rendesen elmagyaráztam nekik,hogy mit ne.
ehhez mérten az első dolog amibe beletenyereltem némi gyrosmaradék volt,a sátramban benne.sátor közelében sem hagyunk ilyesmit ugye,ha nem akarunk hangyainvázóra ébredni.aztán még arra is szépen(de tényleg)kértem őket,hogy a saras cipőket lesznek szivesek kimondottan erre vásárolt csinos kék szemeteszsákokba beletenni,és úgy mehet sátor végébe.nincs kedvem sárban dagonyázni ugyanis.és láss csodát még a tiszta ruháimat is összesarazták az amúgy bűzölgő topánjaikkal,amiktől olyan szag volt a sátorban,hogy erősen gondolkodtam a napi bevitel kiadásán.
summa summárum nem közösködöm sátron azóta.pár órára sem.
de akkor is elég kaki emlékeim vannak a témáról.szeretek amúgy sátrazni,csak nem feltétlenül fesztiválon.osztálykiránuláson pl remekül el bírtam lenni sátrastul.na ja,nem volt hangzavar meg részeg állatok akiktől féltettem sátram és saját testi épségemet.

ezen dolgok átgondolása után jött a hír,hogy szarződéssel megint gondok vannak,vevő részéről és még nagyon nagyon sokáig húzódni fog a dolog.nincs zsé,nincs hegyalja ugyebár.
kínomban elbőgtem magam,hogy még mi jöhet?
persze ezt a kérdést nem szabad ám feltenni,mert aztán tényleg csőstül jönnek a dolgok,de most kivételesen nem.
édsapám meg bírta szerelni csapot.
mosógép meg megjavult hirtelen magától.
lehet csak frontérzékeny ő is és azért volt rottyon pár napig.nem tudom.
most erősen reménykedem hogy pénzügy is hátha megoldódik.persze akkor erőteljesen meg kell oldódnia,mert ha jól sejtem,hirtelen felindulásból új sátrat is vennem kell.és még kismillió cuccot,hogy ne túlélőtáborhoz hasonlítson az a pár nap,ami nagyjából a nyaralásomat fogja jelenteni.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.