azt magyarázza már meg nekem valaki,hogy bár iszonyatosan visszafogom magam az új környezetben(suli),igazán igyekszem nem szétoltani mindenkit,próbálok toleráns lenni eddig szép eredményekkel,igen jó arcokat ismertem meg mostanság,mégis az van,hogy az a pár emberke akik első ránézésre sem voltak szimpatikusak és a megérzésem nem csalt,mert valóban irritáló emberkék,ehhez mérten elég csúnyán bírok rájuk nézni(nem tehetek róla,mindig minden az arcomra van írva,ha akarom ha nem),ők mégis valahogy úgy érzik hogy szeretnének öri barik lenni.az én öri bariim.vagy mi.ezek így hívják a nyáladzást.
és jönnek utánam és mondják és irritálnak és csak mondják a magukét a feltuningolt szájukkal vagy az idióta ábrázatukkal és nem hagyják abba mert csak beszélnek folyton én meg ma nem bírtam tovább és lekussoltattam azt az übertrendi fejüket,mire keményen egy percig faszán is éreztem magam,hisz végre csönd volt,majd ismét hallgathattam a véget nem érő élménybeszámolót a műkörmösről meg a fodrászról meg a fecóról aki azt se tudom ki az...

de mééééér?

kérek engedélyt csendben feloldódni,esetleg tömeggyilkolni.de cafatokra,hogy tocsogjon a vér.

mer' ezek még azt se értik hogy mennyé' anyádba elfele.ami meglepő.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.