tudod az a furcsa,hogy a legtöbb esetben túl sokat adtam magamból már az elején.
ez egy olyan hiba amivel tisztában vagyok,idiótát csinálok magamból mégis újra és újra.
de most nem.csak ültem és nem hittem el hogy ilyen van.
más az amikor az ember az Okosoktól hallja és nagyon más az amikor a saját bőrödön tapasztalod meg.egybeolvadni valakivel.nem tudni hol kezdődök én és hol végződsz Te,kinek a szívdobogását hallom épp és hogy tökéletesen egyszerre lélegzünk,pedig alapvetően teljesen más ritmusban szoktunk.
aztán ott van az az Ősnyugalom,ahogy Te nevezted.hát ez tőlem igen távol áll.én mindig feszült vagyok.de most ha belémrúgtak volna akkor is mosolyogva tovább mentem volna.
emellett 3 napig alig aludtam,mégis bírtam menni,élni,enni azt nem:)
akkor is éreztelek amikor nem voltál ott.aztán bumm,nyikk,elvágták,ennyi.
minden csoda 3 napig tart,igaz?
persze nem kéne hogy így legyen,de választanom kell,a tökéletesség érzése,ami előbb-utóbb fájni fog,vagy lezárom magam.megint.
na épp ezért nyíltam nehezen.
de sikerült.nem basztattak az energiáid.tegnapig.
ma viszont lezártam magam előtted.
majd felnyithatod egyszer,ha gondolod.


 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.