2009.09.28. 19:06

"Huang-ho,a Sárga Folyam mellett,San-si tartományban élt egyszer egy Hui-sen nevű okos,írástudó kínai.Annyira okos és furfangos volt,hogy messze földről eljártak gyékénye köré hallgatni végeláthatatlan szócsatáját egy szelíd,öreg pappal.Évek óta folyt a vita közöttük arról,hogy vannak-e szellemek.A pap azt állította,hogy vannaj,s nem volt hatásosabb érv rá,mint az,hogy látja őket és beszél velük.Hui-sen viszont éppen 777 változatban bizonyította,hogy szellemek nincsenek.Aki látja őket,az beteg vagy mámoros,aki beszél velük,saját magával motyog esztelen párbeszédet.Üres a levegő,üres az ég,csak a sírok vannak tele porladó testekkel.A szellem:az ember,s ha meghal,befejezett mindent.Az öreg pap szelíd érveit tojáshéjként roppantotta össze,s ha mások álltak elő támogatására,azokat is kivégezte.Nem hagyott egyetlen rést,egyetlen lehetőséget,amelyen át egy porszemnyi,apró szellem világra bújhatott volna.Legyőzhetetlen volt.Az öreg pap megsokallta végre a meddő vitát,és egy napon otthagyta Hui-sent azzal,hogy ő már nem elég erős és egészséges a vitatkozáshoz,majd küld valakit,aki jobb érveket tud nála.
Hui-sen pedig egyedül maradt egy csomó kibeszéletlen szóval,mert ahogy kinyitotta a száját,az emberek meghátráltak,annyira féltek tőle.
Egy este,mikor lefekvéshez készülődött-kielégületlenül és nyugtalanul,hiszen napok óta nem volt kivel vitatkoznia-,észrevette,hogy szobájának másik gyékényén ül valaki.Sötét bőrű,sovány,kopasz ember volt,fehér lepelbe burkolva.Elcsodálkozott.Nem hallotta és nem látta bejönni.Bosszankodni kezdett az idegen neveletlenségén,de mielőtt rendreutasíthatta volna,az mély,rekedt hangján megszólalt:
-Én vagyok az,akit várt.Egy barátom küldött,hogy meggyőzzem az igazáról.Hallom,nem hisz a szellemekben...
-De nem ám!-tört ki Hui-senből felszabadultan,mohó örömmel.Minden egyebet elfelejtett.Már szerette ezt a fehér köntösű,hórihorgas lényt a másik gyékényen,és a világ minden kincséért el nem engedte volna.Beszélni kezdett;elsöprő erővel,megállíthatatlanul,csúfondárosan,mulatságosan.Cáfolt és állított,bizonyított és leszögezett anélkül,hogy a másik szóra nyithatta volna a száját.Valahányszor lélegzetet vett,hogy mondjon valamit,Hiu-sen tiltón felemelte a kezét:"Várjon,tudom mit akar mondani!Ne fáradjon!",és gyorsan,emelt hangon elsorolta a másik minden lehetséges érvét,azután ízekre szedte,és megölte.A jövevény egyre komorabb,nyugtalanabb lett.Egyre gyakrabban nyitotta ki száját,de Hui-sen mindig legázolta,mielőtt egyetlen hangot kinyöghetett volna.Így érkezett el a hajnal.Az ablakon át gyöngéd,ezüstös fények nyúltak be a szobába,s kívül,az udvaron megszólalt a kakas.Az idegen türelmét vesztve felugrott,és félbeszakította Hui-sen szóáradatát:
-Hallgasson el végre,szerencsétlen!-hangja mélyen döngött és morajlott,hogy Hui-sen apró háza alapjában megreszketett tőle.
-Persze,hogy nem tudom megcáfolni a maga átkozott okoskodását!Amit mond,az úgy hangzik,mintha igaz volna,mágis hazugság,mert igenis vannak szellemek,a mindenit neki,hiszen én magam is szellem vagyok!-Azzal dühösen szétoszlott,és eltűnt Hui-sen sértődött szeme előtt."
 

A bejegyzés trackback címe:

https://pokbibi.blog.hu/api/trackback/id/tr141413474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2009.09.28. 22:32:06

Érdekesek a sértődős szellemek, de engem mindig is az efféle történetek esetleges folytatásai érdekeltek... Vajon mihez kezdett ezután a világnézetében alapjaiban megrengetett zseniális szellemirtó?:)

pokbibi · http://pokbibi.blog.hu 2009.09.28. 22:43:00

@Ghery88: nem szellemirtó.nem irtotta őket,csak eleve nem hitt bennük.pont ez a lényeg,hogy hiába hozott fel jobbnál jobb és észszerű érveket,mégis tévedett.
szerintem ezek után kicsit befogta a csőrét.
bár ha azt vesszük hogy a történet végén épp sértődött fejet vág miközben a szellem dühödten szétoszlik,akkor még az is lehet hogy csakazértis felhoz még pár érvet hogy miért is nem létezhetnek szellemek és bizonyára remekül meg bírná azt is magyarázni ami vele történt.az ilyen típusú emberek már csakazértis kötik az ebet a karóhoz.ha már ők maguk is tudják hogy nincs igazuk,akkor is.néha annál jobban.

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2009.09.28. 23:55:22

Irtotta őket ahogyan tőle tellett, épp azért mert nem hitt bennük. Az általa ismert világban nem léteztek szellemek, de mint minden rendszer, ez is akkor borul, ha valami rendszeren kívüli elem bukkan fel. Ekkor csupán két módon lehet kötekedni: 1 nem szellem, hanem valami más, mivel szellemek nincsenek; 2 Hui-sennek tökéletesen igaza volt, a szellemek csupán a tudatunkban léteznek és miután kirekesztette magát a közösségből, kreált egyet magának.

pokbibi · http://pokbibi.blog.hu 2009.09.29. 08:59:11

jó gondolat,de ez a szösszenet egy nagyobb történetből lett kiragadva és ott pont azt példázza,hogy néha borulnak az ész érvek....

gondolod irthatsz,vagy árthatsz azzal egy szellemnek hogy nem hiszel benne? :)
legfeljebb rád nem lesz befolyással,e attól még lesz...
azt meg még megérteném hogy oly annyira akart beszélni valakivel hogy odaképzelt magának egy vitapartnert,no de könyörgöm,pont egy szellemet?évek óta bizonygatja hogy márpedig nincsenek,aztán kreálna magának egyet?ez maximum csak arra lenne jó,hogy belássa,mégis vannak,de valamilyen módon mégis bírja cáfolni az öreget.ehhez azonban kell valami,amivel nem ért egyet.az öreg azonban annyit állított csupán hogy léteznek,mert ő látja őket és beszél velük.ezt a mi kis kedvenc egoista pöcsünk is megtette,tehát mit cáfolna?
süti beállítások módosítása