még mindig.csak azt nem értem hogyha valaki tudja előre hogy meg fog halni miért nem tesz ellene?
mert minek?
ha itt az idő akkor itt az idő és kész?
esetleg jajj de jó,végre megszabadulok?
és meg kell világosodni ehhez az érzéshez?
és a megvilágosodás mit takar?
sodródni kell,ezt értem.de azt ne mondja nekem senki hogy az életben maradás ösztönét oly egyszerű leküzdeni,mint ahogyan azt oly sokan lefestik.
ki az a barom aki azt mondta hogy Jézus nem félt a haláltól?
igazából senki.
mégis valahogy ez él a köztudatban.
legyél hülye birka és tűrj el mindent.
nyomort,pofonokat,halált,mert aztán überfasza "élet" vár odaát.
no de kérlek alássan,mi van ha nem?
igaz,persze hogy tapasztalni vagyunk itt és a rossz baromi relatív.mer ami nekünk szarnak tűnik az valójában csak tapasztalat,ami tulajdonkáppen jó,nem?
de akkor is mi a jó büdös francér kéne eltűrni?
azt hiszem nincs is szó erről hogy tűrni kéne.
na persze lázadással se megy sokra az ember.
tehát akkor már inkább mosolyogva kell fogani,mert akkor hamarabb túl leszel rajta.ezt minden hülye tudja,ha máshonnan nem hát tapasztalatból.de nehogy ott legyen ez a gondolat a bukódban.á-á,mögöttes gondolat,nem ér,kizárnak a játékból.
és hogy mi jön le már megint(legalábbis nekem)ebből az egészből?
ösztön,ösztön,ösztön.
hallgass az ösztöneidre és kerüld ki azt a kurva virágcserepet mielőtt a fejedre esik.
én szóltam.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.