fantasztikus, hogy olyan emberekkel találkozhatom, akik el bírnak bűvölni tudásukkal és fellépésükkel.

és jó az, hogy bírnak értékelni. no lám tán nem vagyok sültbolond.

ellenben ez faja súlyt is pakol ám a vállamra. némi megfelelni akarást. ami ugyan előnyömre válik, mindamellett totál le is bír lombozni. már ha nem úgy sikerül megnyílvánulni előttük ahogy azt én elvárnám magamtól.

az elmúlt két nap után meg egy rakás trágyának érzem magam. jó el is fáradtam, no nem a két napban, hanem úgy amúgy is. és szembesültem vele hogy mennyire egy nagy nulla vagyok és mennyire nem tudok semmit. pár óra letargia után erőt vettem magamon, mondván rinyálással nem megyünk semmire, hát újabb könyvlistát kezdtem el gyártani. amolyan bepótolnivalókat.
hát ahogy nézem, vagy megveszek mindent, amit gondoltam, meg még "útközben" gondolni fogok, vagy gyűjtögetek tovább (pénzt) és megyek Egyiptomba. mert ami kevéske pénzt sikerült most szülinap alkalmából bezsebelni imádott családomtól, azt jóformán el is szórhatnám könyvekre. pedig eredetileg utazásra lett már most elpakolva atombiztos helyre, többi meg majd gyűlik mellé még októberig... már ha nem verem el az összeset most. mondjuk nem kéne.

ó igen. klónozni sem ártana magamat, ha minden előadásra el akarok menni, amiket kinéztem magamnak. köszönhetően annak, hogy "csodálatom tárgya" -listám újabb nevekkel bővült, hát hallgatnám még őket tovább, mennék elmét tágítani. de mikor?

és még többet kéne aktívkodni. amihez még több energia szükségeltetik, mert hát hogyan legyek aktív miközben belül alszom? agy leállt, testet csak nagy nehezen mozgatom, migrén egyre gyakoribb vendég a fejben, itthoni teendők meg csak gyűlnek és gyűlnek. család és barátok meg jól elhanyagolva.

valaki adhatna hasznos tippet, hogyan oldjam meg hogy egyszerre 3-4 helyen legyek, mindig eszemnél és jókedvűen. a szedj ekit, vagy lazíts: idd le magad tippeket hanyagoljuk.

emellett erőteljes vacilálás van, hogy nyáron megengedjem-e egy állítólag zseniális orvosnak, hogy szétszabdalja a lábamat. Anci mintegy bíztatásképp mondta, hogy nem is altatna el, csak érzéstelenít. hát ahhoz, hogy ne rúgjam le a fejét miközben felvágja a lábamat, valami lónak mért mennyiségű altató vagy nyugtató szükségeltetne. valami furi okból olyan fantörpikusan vagyok összepakolva, hogy ha más idegen ember akarja testem folytonosságát megszakítani valahol, reflexből ütök. esetleg hányok. vérvételnél sem a vér látványával van bajom, hanem azzal hogy elvesz belőlem a néni egy darabot. és ezért nagyon nagyon tudom utálni. aztán beájulok. vagy hányok. mindenzt baromi morcosan természetesen. inkább megműtöm magamat, ha lehet, de sajna lábam helyrepakolása meghaladja képességeimet. arról meg természetesen szó sem lehet, hogy műtét után benttartson akár csak egy napig. még a végén lebetegszem tényleg.

erről jut eszembe.

kedves Jézus,
itt kering a fejem felett a takonykór, légy oly kedves elűzni. nincs időm betegeskedni. kivételesen kedvem sincs.

és kedves Luci,
örülök, hogy megtisztelsz jelenléteddel álmomban, most már sokadszor, de keress inkább valaki mást, ha már a kérdéseimre nem tudsz értelmes választ adni. előre is köszi.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.