néha elfelejtem meghallani,avagy inkább nem is foglalkozom vele.
pontosabban első nap mindig elhessegetem magamtól a gondolatot amit a fejembe ültet.
első nap még csak nem is küzdök,csak teszem a dolgom.
aztán ha erősödik az érzés és végre fel is fogom akkor jön az elkeseredett küzdelem.
ami persze mindig értelmetlen és én mindig csakazértis megpróbálom.
mégsem hagyhatom annyiban.csak úgy...az nem én lennék.ahhoz én túlzottan is szeretem az életet.
most valahogy úgy intézte hogy ne legyen annyira megrázó.
most csak mielőtt kelnem kellett volna,pontosan egy perccel azelőtt felkeltett hogy takarítsam el a dögöt.
nem jó érzés megbotlani egy merev testben hajnali fél6kor.
aztán amig lefőtt a kávé aránylag érzelemmentesen tettem a dolgom.

robot üzemmód.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.