A vérvétel olyan mókás dolog ám.Reggel kapkodás,rohanás,el kell érni labort,mert az ugyebár nincs egész nap.Itt már rosszul kezdődött a napom,mert nehezen viselem ha rohanni kell.De sebaj.Meg is érkezünk,még jó időben.Húzzál sorszámot.Jó.Csupán 33ember várakozik elöttem.Sebaj.Ücsörögjünk.Mellettem ül valami fazon,aki felém fordul és bámul a képembe.Semmi baj,nem küldjük el a francba.Krákog,böfög,röfög(!)...nem,nem morcoskodunk.
A nem evéssel semmi bajom,de az hogy a reggeli kávémat nem ihattam meg,na az nálam veszélyes.És erre még ez az arc is itt produkálja magát.Meg egy idő után sokan,feltűnően szenvedni kezdtek,hogy már egy órája várnak.Na bumm.Én se tűröm jól.És a vérnyomásom is könnyes búcsút intett valahol útközben,de nem morcoskodunk.Kimegyünk elszívni egy cigit,jót tesz.Nem is oly sokára sorra is kerülök.Remek,remek.Előre szóltam a kedves laboros hölgynek,hogy ájulós vagyok.Épp.Mondtam hogy reggeli kávé nélkül nagyon,meg alapjáraton is.Erre elkezdett gügyögni nekem.
-Csak egy icipici,finom(!?)kis tűvel szúrom meg,csak egy pinduri szúrás lesz.
-Kezit csókolom,nem a tűvel van bajom,hanem a testem nem kultiválja a vérveszteséget.
-Persze,értem én.Ne is nézzen ide inkább.Tudom,a stressz.
Az.Stressz.A kávém hiánya stresszel.Valóban.Tudom,hogy csak kedves akarta lenni a hölgy,de legszívesebben közöltem volna vele,hogy ha a vérvételtől nem is,de ettől biztosan be fogok hányni,ha nem fejezi be.Befejezte.Én meg nem lettem rosszul.
De legalább tutira összeszedtem valami fincsi göthösséget.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.