házidoki anyámon keresztül üzent nekem,hogy leszek szíves elfelejteni a rendőrtisztit.mert azon kívül hogy jelenlegi fizikális erőnlétem az édes kevés,még ha ki is gyúrnám magam annyira hogy jó legyek a felvételin,akkor is vannak nekem ilyenek,hogy porckorong-leválás(nem lett kiszedve,ottan van kicsit elcsúszva a drága...de semmi bajom nincs vele,úgy értem hogy a mindennapokban semmi kellemetlenséget nem okoz...),ami már alapvetően most így kizáró ok,ha meg megműttetném(akarja a fene),akkor meg el kéne halasztani a felvételit,mert mittudomén mennyi időnek el kéne telnie a műtét meg a felvételi közt.meg van nekem ilyen állandó vashiányom meg némi vér(hülye)szegénységem is.hát jó.
akkor lelkiismeretfurdalás nélkül pusztítom tovább testemet cigivel meg kvval és este be fogok rugni mint a disznó ennek örömére.igazából nem ennek örömére,csak most rámfér.(nem ám szórakázó helyre megyek ahonnan hazoá menet széjjel vernek,nem nem.terveim szerint átmegyek barátnőhöz némi boricilinnel,csak ő még nem tud róla).kicsit át kell rágnom vkivel most mindent.de mindent.mert összegyűltek a felhők a fejem felett és büszkeség ide vagy oda,szükségem van most okos emberek tanácsaira.úgyhogy jövő héten(rreményeim szerint..most várom a visszajelzést hogy rámérnek-e)elmegyek mégis pszichomókushoz.
na nem ám olyan komoly dilidokihoz,csak egy olyan emberkéhez aki(végzett pszichomókus meg szociológus amúgy)ismer 13éves korom óta és ott van nekem,ha szükségem van rá.hát most van.fene nagy ego meg majdazténtudom és szabályozom meg megoldom zsebbe berak és fejet leszegezve megadom magam a jelenlegi tehetetlenségemnek és elmegyek segítségé'.
amúgy barátnő(ő a 3ból a második aki nem irritál mostanság),még nem is tudott ezen fejleményekről,miszerint rendőrtiszti nagy valószínűséggel kilőve,de már közben szerzett nekem alternatív megoldást.no ilyet...és még mondják azt nekem hogy nincsen ráérzés meg telepátia.
amúgy kezdek rájönni mi is az én nagy bajom.hát az az én bajom,hogy sajnabajna kezdek felnőni és a mindenféle álmokat kegyetlenül kezdik eltaposni a valóság gusztustalan nagy sáros bakancsai.én meg lázadok ezellen.és asszem ez alapvetően nem baj,mert nem lennék igazán én ha nem lennének álmaim,mégha néha olyan rózsaszín szemüvegen keresztül is látom a világot,nem baj.próbálom magam megnyugtatni megint,hogy minden rendben lesz.mint ahogy eddig mindig minden megoldódott.megoldottuk.és emellett el kell kezdenem megint kicsit kívűlről figyelnem magamat.a lelkemet.olyan egyszerű szokott ez lenni általában,de azé,mert magától jön.most meg szükségem van erre.viszont ehhez meg egyedül kéne lennem kicsit.vagy leglalábbis meg kéne oldanom hogy ne zavarjanak be más emberek érzései.de most ez meg azért lesz nehéz mert ancim is rottyon van és kinek mondja ha nem nekem,meg ki hallgatja meg és ki segít neki ha nem én.de ez így nagyon nem jó hogy mindketten rotyon vagyunk,úgyhogy csinálnom kell magammal vmit.
kezdem azzal hogy örömködöm mert mingyá leszakad az ég.és a kedves munkások meg a sok hülye ember mindjárt vinnyogva elkezd rohangálni,én meg egy bögre gőzölgő kv társaságában kimegyek az erkélyre és onnan fogok röhögni rajtuk.hiába no...apró örömök az életben:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.