egyszer egy barát azt mondta nekem,hogy én egy érzelmi vihar vagyok.110%-on pörgök,legbelül.folyton gondolkodom az embereken,folyton zsörtölődöm,mert nem felelnek meg nekem.senki.mindenkiben találok vmit ami az agyamra megy.folyamatos idegbetegséggel küzdök mások miatt.ha valaki vagy valami nem úgy működik ahogy azt én szeretném,robbanok.
próbáltam ezen változtatni.nem megy.ÉN ilyen vagyok.és nem sajnálom.
azt is mondták már nekem hogy adjam alább az elvárásaimat az emberekkel szemben.hát nem.bekaphatja mindenki.ÉN meg elmegyek szabadságra.ÉN most egy olyan helyre izolálom magam ahol a barát az barát és nem lesz belőle legjobb ellenség.ahol a család az család és összetart.ahol ha valami szar törénik,azon változtatnak az emberek,mert képesek(!!!)meglátni azt hogy ez rossz,és nem,nem mehet így tovább.ezen a helyen elmondhatom a véleményem anélkül,hogy más idegen emberek kiforgatnák a szavaimat és valami fasza pletykát művelnének belőle amin végre lehet kicsit csámcsogni.mert ezen a helyen jó emberek vannak,akik nem unatkoznak és a saját dolgukkal foglalkoznak,így végre ITT,ezen a helyen én is végre elmerülhetek saját magamban,anélkül hogy más idegen emberek folyton beleszólnának az életembe és megkérdőjeleznék azt.ezen a helyen sem tökéletesek az emberek,csak belátják,elfogadják és változtatnak ha valami nem jó.ezen a helyen vannak hősök.igenis világot megváltó hősök,akik fel merik vállalni önmagukat és nem süppednek bele a hétköznapok mókuskerekébe.ITT vannak színek és nem szürke minden.és itt lehet értelmesen beszélgetni.ITT tudunk közölni,meghallgatni,elfogadni,átérezni.kommunikálni.és képesek vagyunk másokat is befogadni.ITT az emberek tisztában vannak MAGUKKAL,és ezáltal nyitottak tudnak lenni mások felé.ITT ha valaki valamit jobban tud másoknál,megosztja velük azt és nem nézi le őket.ITT az embereknek nincs szüksége arra hogy istenként imádják,de bírnak tisztelni másokat.

akárki akármit mond,én nem adom fel.vágyom erre a világra.és ha csak az álmaimban találhatom meg,hát elköltözöm oda.a saját kicsiny elképzelt világomba.
érdekes,de így,most nem oly undorító már kimenni az emberek közé,mert belül mindenki az ÉN világomba tartozik.elképzelem hogy épp az ÉN világomban vagyok,velük.
kissé lelassultam most.és jobban működöm így.belül elvagyok,kifelé meg joban mennek a dolgok.ha valaki találkozik velem,hozzám szól,és tán kissé lassabban reagálok,már tudja miért.de jobban tudok teljesíteni,kifelé.az elmúlt héten rengeteg olyan dolgot sikerült véghez vinni,amit eddig halogattam,mert nem volt kedvem hozzá vagy féltem tőle.most leszarom.nem fogok idegeskedni a kedves minden és mindenki miatt.
mondjuk ennek az egésznek ára van.még.nem tudok teljes mértékben ott lenni másokkal.folyamatosan lemondok minden "zenés-táncos összejövetelt",vagy bármit,ahol NEKEM OTT kéne lenni.de most nincs is szükségem rá.majd tán lesz.most töltődök.
és kedves mindenki!
lesztek szívesek elfogani ezt.
köszöntem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.