leépülés folytatódott azzal hogy kedvenc topánom szétszedte a lábamat.anci szerint előbb-utóbb be kell törni.tartok tőle hogy a lábam fog előbb idomulni a topánhoz.jelenleg marad a fasza vietnámi papucs,mást nem bírok felvenni.
de a kedvem még mindig töretlen.
pláne hogy a lakást megvevő arc,aki 15és félért akarná megvenni,szépen viszi felfelé az árat és akár jövő héten utalná a pénzt.höhöhahahehe.még egy hét és elérjük az ideális árat.
van egy olyan érzésem,hogy neki sürgébb mint nekünk(szinte hihetetlen).csak annyira visszakoztunk,mármint apám,hogy még nem tud mit mondani mert meg kell beszélni a családdal.2nap múlva már emelkedett az ár.bár még mindig nem tartunk a bűvös 18millánál.amúgy baromira nem szimpi az arc.szivesebben venném ha a francia befektető srác lenne az új tulaj.mégiscsak ott nőttem fel,van némi szívügy a dologban.

néha amúgy borzasztóan el tudok csodálkozni rajta hogy mennyire működik ez a tudatosság,avagy a vonzás törvénye.apró dolgok kapcsán is.
meg azon hogy akiknek beszéltem a dologról,azok életében is elkezdtek durva változások beállni.persze csak azoknál akik nyitottak a témára.most már csak stabilizálni kéne ezt az elért állapotot és utána még tovább terjeszteni a kört.olyan most ez az egész egy kicsit mint egy álom és semmi kedvem felébredni.még "nagyobbakat" akarok álmodni.
csak az a vicc az egészben,hogy amint egyre inkább belátom és felfogom hogy ez igenis működik és bármint,de tényleg bármit meg lehetne tenni és el lehetne érni,egyre kevesebbett akarok.egyre egyszerűbbek a vágyak...
azt hiszem ennek alapvetően így kell működnie.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.