nyak mozgása megszűnt létezni péntek reggel.maradt helyette a már már hányingert okozó fájdalom.tűrőképességem határán vagyok.erősen.bár attól sem lesz jobb,ha átlépem,mert a sírás és a hiszti nem segít.orvoshoz úgysem megyek.már nem tartom viccesnek azt sem,hogy úgy mozgok mint egy robot.néha mint az elbaszott toronyőr,fél vállam felhúzva,ugyanis nem bírom leengedni.még pénteken valamellyest sikerült kimozgatni.vártam apámat,hogy majd segít,ugyanis anno igen jól tudott masszírozni.mára már ezt is kiverte a fejéből a pia.az lett a nagy segítség eredménye,hogy szétmarta a bőröm,és beállt a nyakam mindkét oldalon.merthogy eddig csak a jobb oldal volt halálos.köcce.fájdalomcsillapító nyista.találtam izomlazítót meg görcsoldót,és némi lidocaint kencefice formájában.azt nagy nehézségek árán bemaszíroztam magamba,de nem segített.hatni hatott persze,lezsibbadt nyakam azon része,ami amúgy nem fájt.a gyógyszerektől viszont olyan lettem mint egy benyugtatózott zombi.a tegnapi napom fele azzal telt el hogy kimozgassam magam.nem volt kellemes.jó érzés ám tornázgatás közben sírni.állítólag a könny fájdalomcsillapító.néha érzem,most nem.gyógyszereket szedtem 3óránként,délutánra sikeresen kiütöttem magam.ennek az lett az eredménye hogy elfelejtettem lemondani az estét.ugyanis ledumáltam pár emberrel(zombi bocs mégegyszer)hogy este iszunk annak örömére hogy öregebb lettem egy évvel.még jó hogy felhívtak.bocsibocsibocsi.napom maradékát filmnézéssel töltöttem,másra úgysem vagyok képes jelenleg.estére meglepő mód sokkal jobban lettem,ment is a nagy örömködés,hogy nézd anci már ennyire hátra tudom fordítani a fejem.apró örömök az életben.mára már el is múlt.ugyanúgy keltem fel.ugyanolyan szarul vagyok.gondolom a mai napom fele is azzal fog eltelni hogy kimozgatom a nyakamat.a maradék időben meg majd szívom a fogam hogy ezen a hétvégén sem csináltam semmit.hogy holnap hogy fogok írni azt nem tudom.mert a kezem ráhelyezése a billentyűzetre még megy valahogy,de jobb hogy nem lát jelenleg senki.bár bizonyára viccesen festek.kár hogy nekem nincs kedvem röhögni.
és fogytán vannak a gyógyszerek.

P.S:a gépész című film durva.mármint nekem durván hatott az egész,bár lehet hogy csak a gyógyszerek tompítottak le annyira hogy élvezhessem,mert amúgy nem szeressem az ilyen filmeket.de christian bel-nek hatalmas respect.
jól elvagyok most azzal hogy letöltögetem a filmjeit.milyen jó lett volna ha meghajtót kapok bátyámtól szülinapra,amin szépen elférnek a filmjeim és nem egy újabb júdás evangéliuma könyvet,aminek semmi köze az evangéliumhoz.sebaj.gyűlnek a polcon azok a könyvek,amikből nem tudok meg semmi érdemlegeset.a borítója legalább szép.pff.

P.S.S:amúgy azért bedrogozva,mert ezektől a gyógyszaroktól tényleg nem vagyok itt valahogy.azoknak meg akik tényleg droggal élnek minden nap üzenem hogy hülyék.nem jó.egyszerűen nem fogom fel hogy mi történik a világban és borzasztó irritáló.olyan érzésem van mintha lemaradnék valami über fontosról.valószínűleg így is van.nem fogom a világ rezdüléseit,nem pörögnek a gondolatok,csak vagyok.és ez nagyon nagyon nem tetszik.nézek és amit látok annak kapcsán nem jut eszembe semmi.érted?semmi.csak nézek de nem látok.nem fogok fel.kurvaszar.mi a jó a drogban?
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.