ha szemben ülnél magaddal mit kérdezél tőled?

ha lélekdarabkáim rohangálnak a világban,és ha valóban találtam már min.kettőt,és a másodikkal már nem fogom elk#rni,akkor miről beszélgessek vele?
amikor megtaláltam minél több időt akartam vele tölteni,minél többet megtudni róla,aztán ez elmúlt,mert nem találkoztunk.
múlt héten aztán végre mégis de a kényszeres megismerés elmúlt,mert minek.ismerem.csak be kell látnom.ismerem a reakcióit,az érzéseit,az arca minden mozzanatát és olyan borzasztóan természetes lett az egész,hogy röhejesnek tűnik a megismerés gondolata.
aztán álmomban ő tette fel nekem a fenti kérdést és én nem tudtam semmit se mondani rá.
csak ültünk ott egymással szemben és ennyi.
és jó volt.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.