mondtam már hogy mennyire elegem van a halálból?igazán.
ha épp nem a saját bőrömön élem meg,olyan gyönyörűen tudok róla papolni másoknak hogy még én magam is meghatódom majd megnyugszom,mondván jobb ez így.
hát most kedves önnön magam,kapd be!
ezt mondanám magamnak ha most elkezdenék papolni a halálról.
ugyanazokat a vígasztaló szavakat hallottam vissza ancitól,amiket én szoktam tolni neki és másoknak és most csak annyi lett volna a reakcióm,hogy fogd be bazdmeg és te ne bőgj azok után hogy fogtad a kezét miközben leálltak a belső szervei,és igen fájt neki,míg a szíve meg nem adta magát.

de jobb ez így.persze.kinek?neki?kedves Jézus!faszom az egészbe néha,komolyan.miért pont mi?miért pont ő és miért pont én,újra és újra és újra és mi a fity fenét kell nekem ebből megtanulnom,mi?

azért köszi a faja jövőképért.tényleg.a végén valami zizzent,kifelé jobbára fásult képet mutató,folyton választ kereső vén kurva leszek.bíztató valóban.

ja igen,még valami.ha Istenek vagyunk mind akkor miért nem tudom csak úgy megmenteni azt akit akarok?és akkor miért néz ki mindig úgy a dolog hogy mégiscsak Te válogatsz?és miért nem láttam azt a szemében hogy ő döntött így és ő akar innen elhúzni a jó picsába?
bár bizonyára én láttam rosszul.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.