számomra általában groteszk helyzeteket tartogat.néha megtanulok nevetni rajta,aztán varázsütésre el is felejtem és tanulhatom újra.
most megint érdekes szituációkat hozott.érdeklődve várom a folytatást.de most tényleg.csendesen,érdeklődve.
nincs hiszti.
nincs sírás.szó szerinti.
elég volt belőle.
a halálból is.mondtam már?
mondtam.

aztán ott van a nagy (nem)örömködés hogy felvettek.jóhogy.na nem mintha olyan über pontszámaim lettek volna,nem azért csak ez olyan így kellett történnie és kész.
bele se gondoltam mi van ha mégsem vesznek fel,annyira természetesnek tűnt a dolog,ehhez mérten semmiféle izgalmat és örömöt nem érzek.
nyűgöt annál inkább amikor gólyatáborra gondolok,meg arra hogy a kedves csoporttársaknál 5évvel vagyok idősebb.
5év bazd...
gólyatáborról annyi infóm már van hogy egy hét masszív alkoholiznus,amire most így nem vágyom.meg amúgy sem.
pláne nem...na nem azért,semmi bajom a 18évesekkel,csak nem vágyom velük alkoholizálni.alkoholizáljanak nyugodtan,nélkülem.
most nézegettem leendő csoporttársakat.
vicces lesz.
érzem.
sebaj,van még időm némi toleranciát tanulni.

na most érzem magam öregnek.
Máriusznak el ne áruljátok,leharapja a fejem ezen kijelentésért:)


fújj de nagy csend van megint.
pont mint nagymami halála után.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.