folyton azon gondolkodom mi végre vagyok itt.jó,jó,mindenki ezen gondolkodik.
ha tényleg úgy van,hogy én döntöttem anno hogy márpedig ide,ebbe a szituba,ezek közé az emberek közé,akkor néha nem értem magamat.persze "én" nem gondolkodom, "én" csak tapasztalok,az már csak emberi mivoltom hülyesége hogy agyalok ilyen faszságokon,ahelyett hogy élvezném.
bár nem tudom hogy pl egy alkoholista,kiidegelősen zakkant és irritáló apában mit lehet élvezni.
ellenben sokat tanulok belőle.
megtanultam hogy milyen az az embertipus,akit aztán messziről el kell kerülni.akin még nem látszik,de ugyanilyen gyenge,mint ő.
megtanultam hogy ilyet párnak sose,persze mindezt a saját bőrömön.amikor már gyanúsan emlékeztetnek a hülyeségiek apám hülyeségeire na akkor kell menekülőre fogni.
aztán megtanultam azt is,az a tény,hogy az apám,még nem kötelez engem arra hogy mindent eltűrjek.
előbb-utóbb vagy észbe kap,vagy meghal.rövid időn belül.
ez nekünk nem újdonság,neki majd az lesz abban a pillanatban.
de ha minden igaz,ő válsztotta ezt.
és ha minden igaz,magamnak köszönhetem azt is,hogy eddigi életem során már igen sok érdekes embert ismertem meg.jó sokan át is basztak ahogy kell,soktól viszont rengeteg jót kaptam.pl végre van egy igazi Barátom.olyan aki sosem fog hátba szúrni.ha már nem lesz szükségünk egymásra,akkor sem.(remélem ez nem következik be)
aztán ott vannak azok akik apró jeleket hagynak a világban,amit én megtalálhatok és ezzel engem heteken keresztül el lehet varázsolni.
jelek,amik lehet hogy nekik több éve voltak fontosak,de nekem meg most,és valahogy eljutnak hozzám.
és jó hogy van ez a Barát,akivel meg lehet osztani ezeket.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.