ha mindannyian egyek vagyunk,de kisebb részekre azért le lehet bontani minket,csak a könnyebben érthetőség kedvéért ugye,akkor a tulajdonságaink is közösek.persze nem.mert amikor visszaolvadunk a nagy közösbe(vagy a kisebb,lebonthatóba,ahogy tetszik)eltűnnek a tulajdonságok,halovány emlékük marad csupán,de persze az is csak akkor amikor ismét tapasztalunk.
aztán jön az amikor egy személyt,akit valójában,mármint való-jában sosem ismertél,legalábbis most nem,azt ismeri más is,bár ő sem találkozott vele való-jában.
aztán jön az is,amikor valaki azt állítja magáról hogy ő volt egyszer ez a személy,valójában.

aztán egyre több emberben,persze olyanokban akikkel amúgy is hihetetlen sok közös vonásotok van,és olyan magától értetődő minden,nincsenek hülye kötelező körök,természetes az ismeretség,na bennük fel-fel tűnnek annak a bizonyos személynek a tulajdonságai.no de nem ám belső,külső bazeg.külső!
belsőleg meg ki más ismerhetné jobban mint önnön magad,hiszen azt az istenadta egoizmusodat is tőle "örökölted".

és nem,nem véletlenül van az istenadta meg a mástól való öröklés egy azon dologra vonatkoztatva.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.