de most nem azért,mert valaki meghalt,csak a kapcsolatok halódnak.hangosan nyögve.
a csend meg bennem van ám és nagyon nem szeretem.
nem is küzdök a dologgal,csak szemlélem a történéseket és fogom a fejemet,mert nem tudom hova tenni őket.

érdekes hogy amit az ember kíván azt az élet sokszor igen drasztikus formában bírja megadni.

az ember lánya meg csak ül és nézi a változást és csak annyit bír mondani:
hát...ő....végülis...kösz....asszem.

most megint azt érzem,mint tavaly ilyentájt,hogy még minden kusza,még migrént kapok ha mindent szépen a helyére akarok tenni a fejemben,de majd kialakul és jobb lesz.
tisztább.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.