Ha már ajándékozni meg örömködni illik ma,gondoltam szerzek némi örömöt kutynak is.
Reggel megint kettecskén sétáltunk ligetben.Igen jó kedvvel.
Meglepő mód,nem is voltak oly kevesen,mint amire számítottam.
Van egy ismerős kutyás néni,2kis kuttyal.Janka és Charles.Utóbbit Maci nagyon nem szereti.Én sem.Pofátlan vakarcs.De ma győzelmet arattunk felette.No nem hagytam hogy Mackóm megegye ebédre,pedig az lenne számára az igazi.Charli megállt elöttünk az úton,olyan hú de tökös vagyok pózban.Én meg gondoltam egyet,és elindutunk felé rohamléptekben.Aztán pár méterre tőle megálltunk,olyan mi is tökösek vagyunk baze pózban.
Aztán elkezdtem kapirgálni.Maci is csatlakozott,enyhe morgások közepette.Hát én is rázendítettem.Charles először elég furcsán nézett,majd átváltott kétségbeesettre,nézegette merre van gazdi,aki közben jócskán eltávolodott,majd gyorsba utána iszkolt.Győztünk.:)

Az egy dolog hogy Karácsony meg minden,szeretet ünnepe és legyél baromi kedves meg aranyos.Ha vkit egész évben utáltam,s viszont,akkor most minek jópofizzak?Ez nekem gusztustalan.
Szitu a következő volt,jöttünk fel lépcsőházban édsanya,kutyók meg én.Szomszéd meg lefele tartott épp,édsanya meg hirtelen visszafordult,engem fellökve,a kutyák nem értették,majdenem összekaptak,mert felborult a megszokott rend.Nálam is.Már a lakásajtónknál voltunk,de inkább engedjük el a hölgyet.Hölgy.Persze,persze.Mert fél a kutyáktól.Van más szomszédom is aki fél tőlük,semmi gond,szólt,megbeszéltük,megoldjuk mindig.Őt el is engedem.De ez a nő utál,nem tudom miért,mármint hogyan kezdődött,mert azóta adtam bőven okot arra hogy ne kedveljen.
Fél a kutyáktól.Ez az indok.Igazából rühelli őket.És a fején látom hogy rosszul van tőlük,meg tőlem is mert nekem nagy kutyám van meg vörös a hajam és nagy a szám,vagy nem tudom.Tényleg nem.Neki meg bajusza van.Igen gusztustalan.Mégsem torzul el a fejem ha meglátom és nem tapadok a falhoz a lépcsőházban ha el kell mennem mellette.

Más.Barátnő baromi jól ráérzett ajándékra.Vett nekem álomfogót.Nagyon rég szerettem volna,de valahogy ki is ment a fejemből.Csak ha látok egyet akkor jön rám mindig hogy kell.
Eredetileg azt hiszem úgy működne,ha saját magamnak gyártanám és akkor kiszűrné a rossz álmokkal együtt a rossz entitásokat is.
Hát nem tudom.Ez az álomfogó ugyan baromira tetszik,de vagy ő nem szeret engem,vagy valamit nagyon elrontottam,mert brutális rémálmaim voltak az éjjel.Legbelső félelmeimet éltem át.Nem volt jó.Bár lehet hogy jobb lesz majd nekem,ha ezekkel legalább gondolat és érzés szinten megbírkózom és leküzdöm őket.Lehet tán így működik az álomfogó?Kipucol,aztán jöhetnek a szép álmok és a jó érzések.Amik ébredés után megmaradnak,és egész nap elkísérnek.

Rájöttem ám valamire.No nem most,csak egyre inkább érzem a dolgot.A Túl sok románc című film kapcsán jutott eszembe.Épp.Most.
Egy nem túl egyszerű,hangoskodó,temperamentumos,de nagyon összetartó olasz családról szól.Na és én ilyet akarok.Mármint nem olaszt:)Ahhoz volt már szerencsém.A szenvedéllyel nem volt gond.Sőt.Sok is volt.Bár ma is mosolygok,ha a veszekedéseinkre gondolok.Az jó volt.Szeretek veszekedni azt hiszem.Kell néha.Na igen,néha és nem folyamatosan:)
Viszont azt nagyon szerettem,hogy mindig kimondta,ami benne volt.Azt hiszem,ez alapvető elvárásom lesz majd,ha lesz saját bejáratú családom.Szép nagy házban.Az álom.Hja.Viszont most tán lehetőség is adódik rá,és tán már nyáron házavatót fogok tartani.Lekopogtam.
Az álomban benne van az is,hogy legalább évente egyszer összegyűljön a népes rokonság.Mondjuk ez már adott,de nem véletlenül kicsit félve gondolok az elöttem álló karácsonyi családi mosolypartyra.Mert ott nem őszínték ám az emberek.És erőltetett mosoly ül mindenki arcán.Meg rengeteg kimondatlan dolog lóg állandóan a levegőben.Na én ezt nagyon nem szeretem.De ha megszegem,a szerintük jól bevált szabályokat,hogy befogja mindenki a csőrét,legalább arra a pár órára amit együtt töltünk évente,akkor meg én vagyok a rossz.Szerintem csak őszinte.Mert az őszinteség szerintem nem bántó ám,ha az ember normálisan fogalmazza meg.És ha bántó is....kedves családom tagjai a harmadik kupica pálinka után úgyis egymást szekálják.Szóval én általában jó előre kifejezem nem tetszésemet,onnantól tudják hogy engem kihagyhatnak az álszent bulijukból.Meg hát tudok én igen bunkó is lenni.Őszintén bunkó.Nem ám burkolt megjegyzéseket tolok,mint ők.Nem:)
Szóval nálam ilyen nem lesz.Baráti körben sincs.Egyszer ugyan elkövettük azt a nagy hibát,hogy nem beszéltük meg rögtön a sérelmeket,de tanultunk belőle,mindannyian.De alapvetően mindenki nagyon jól kommunikál,és ezt nagyon szeretem bennük.Bennünk.Hogy tudunk úgy igazán őszinték lenni.Most tapasztaltam meg,hogy ez mekkora kincs.Mert van akinek ez nem megy.Vicces,de valahogy abban a hitben éltem,hogy ez természetes.Mert szűk családi körben is meg tudjuk beszélni a dolgokat.Körülöttem eddig mindig mindenkivel meg tudtam értetni magamat és fordítva.Eddig.És most nem tudok mit kezdeni azzal a ténnyel,hogy valaki,akire én nagyon kiváncsi lennék,nem tud nyitni.Pedig nagyon szeretném érteni Őt.Tudni minden gondolatáról és kicsit átérezni az érzéseit.De alkalmam sincs elmondani neki ezt.Na tán elolvassa e sorokat.
Azt hiszem,mi (barátaimmal) többek közt azért tudunk jól kommunikálni,mert megtanították.És megtanultuk azt is,hogy ha valaki őszinte hozzánk és kitárulkozik,az nagy kincs,és hálásnak kell érte lenni.Na ezt felejtettem el,mert ebben benne van ugyebár az is,hogy ez nem megy mindenkinek oly könnyen.Pedig jó volna.Nagyon jó.

A vérvétel olyan mókás dolog ám.Reggel kapkodás,rohanás,el kell érni labort,mert az ugyebár nincs egész nap.Itt már rosszul kezdődött a napom,mert nehezen viselem ha rohanni kell.De sebaj.Meg is érkezünk,még jó időben.Húzzál sorszámot.Jó.Csupán 33ember várakozik elöttem.Sebaj.Ücsörögjünk.Mellettem ül valami fazon,aki felém fordul és bámul a képembe.Semmi baj,nem küldjük el a francba.Krákog,böfög,röfög(!)...nem,nem morcoskodunk.
A nem evéssel semmi bajom,de az hogy a reggeli kávémat nem ihattam meg,na az nálam veszélyes.És erre még ez az arc is itt produkálja magát.Meg egy idő után sokan,feltűnően szenvedni kezdtek,hogy már egy órája várnak.Na bumm.Én se tűröm jól.És a vérnyomásom is könnyes búcsút intett valahol útközben,de nem morcoskodunk.Kimegyünk elszívni egy cigit,jót tesz.Nem is oly sokára sorra is kerülök.Remek,remek.Előre szóltam a kedves laboros hölgynek,hogy ájulós vagyok.Épp.Mondtam hogy reggeli kávé nélkül nagyon,meg alapjáraton is.Erre elkezdett gügyögni nekem.
-Csak egy icipici,finom(!?)kis tűvel szúrom meg,csak egy pinduri szúrás lesz.
-Kezit csókolom,nem a tűvel van bajom,hanem a testem nem kultiválja a vérveszteséget.
-Persze,értem én.Ne is nézzen ide inkább.Tudom,a stressz.
Az.Stressz.A kávém hiánya stresszel.Valóban.Tudom,hogy csak kedves akarta lenni a hölgy,de legszívesebben közöltem volna vele,hogy ha a vérvételtől nem is,de ettől biztosan be fogok hányni,ha nem fejezi be.Befejezte.Én meg nem lettem rosszul.
De legalább tutira összeszedtem valami fincsi göthösséget.

van egy elmélet,miszerint Mi mindannyian Istenek Vagyunk.isten fiait itt úgy kéne értelmezni,hogy Isten darabkái vagyunk.Istenből vagyunk,az Ő "anyagából" teremtettünk , tehát egyek Vagyunk Vele.
akkor mindannyian egyenlőek Vagyunk.akkor rossz dolog lenézni Másokat.
mindemellett ezen elmélet szerint,nincs rossz dolog.nem létezik olyan,hogy rossz.amúgy idő sincs.mármint nincs jövő és múlt,csak most.egészen pontosan úgy kéne ezt elképzelni,hogy a jövő és a múlt is Most van.egy időben.
tegyük fel,hogy ezen elmélet Nekem igencsak szimpatikus.viszont "rossz" szemmel nézek egy hozzám igen közel álló Emberre,mert Ő teljesen másképp vélekedik,sőt meg van győződve az igazáról,ami számomra röhejes.mármint amiben hisz.
namármost ha mind Istenek vagyunk,megáldva a teremtés lehetőségével,akkor amiben Ő hisz,amit Ő vél igaznak,akkor az úgy is van.mert nem lehet a hitétől eltántorítani.és Ő mindenképp be akarja Nekem bizonyítani,hogy igaza van.én általában kiröhögöm.de ezek szerint igaza van.mert megteremtette a saját igazát.és amiben hisz,az úgy is van.Neki.de nekem attól még nem.igaz?mármint az Ő,számomra röhejes valósága nem valóság,ha nem hiszek benne...vagy a teremtés ereje lehet oly mértékü,hogy az én valóságomba is beférkőzzön?azt hiszem,már itt elbasztam.mert megkérdőjelezem a saját igazam,tehát utat engedek az Ő igazának.
hmm....viszont,ha mind Istenek vagyunk,akkor mind Egyek vagyunk,akkor az Ő igaza az Enyém is.

Elmegyek lovasrendőrnek.Azok semmit sem csinálnak(kivétel persze,ha tüntetés van).
Vonulgatnak párossával a ligetben kicsit,majd beülnek Pecsába kávézni,vagy bambizni,majd pár óra múlva visszaporoszkálnak.Lovagolni tudok.Mármint tudtam...remélem az is olyan,mint a biciklizés,elfelejteni nem lehet.Szóval ezzel remélhetőleg nem lesz gond.Viszont biztos jobban mutatnék a lovon,mint némelyik járőr.Meg olyan kiscsajok bírnak rendőrlovon űlni...hát..ha balhé van,hogy fogják meg szerencsétlen lovat,amikor ligetben sima ügetést sem tudnak véghez vinni.Pedig a rendőrlovak fegyelmezett jószágok.Elvileg.Na meg a másik,a nagydarab kétajtósszekrény.Amellett még a ló is eltörpül.És olyan nagyon intelligensmosópor fejjel bírnak ülni szerencsétlen állaton.Hát nem tudom.Megboldogult Sárikám biztosan ledobta volna hátáról az ilyet.Mert Sárikám temperamentumos jószág volt,meg igen okos is.
Erről jut eszembe egy sztori...
Sárim boxa mellett volt Április helye.Namármost Április,április 1-én született,elég idegbeteg volt,nehezen tűrt meg bárkit is maga mellett.Pontosabban senkit sem tűrt meg,senki sem mert hozzá bemenni,maximum mumus nevezetű seprűvel.Én is tartottam tőle,főleg hogy baromi kényelmesen bele bírt harapni a hátamba,ha nem figyeltem.Egy ideig Sári bevédett,odakapott mielött bajom esett volna.Aztán szépen lassan megbarátkoztunk Áprilissal,engem már eltűrt maga mellett.Még be is mehettem hozzá,anyámékra meg a frászt hoztam,lehettem kb.10éves.
Én akkor tanulgattam lovagolni.Kimentünk terepre fantörpikus lovászgyerekkel,akit rühelltem,de nagyon.Meg az állatok is.Kutyák előszeretettel harapták meg nemesebb felét.
Szóval elindultunk ő Áprilison,én Sárin.Aztán megálltunk egy út elején,aminek a végét nem lehetett látni.Közölte,hogy most ezen én vágtázzak végig.Akkor én még csak futószáron vágtáztam és kissé tartottam a dologtól,nem is akartam végigcsinálni.Erre elkezdte Sárim seggét csapkodni,hogy induljon már el,de ezt erősen bebukta.Sárim rugott egyet hátra,Április ledobta lovászt a hátáról,majd 3asban elindultunk haza.Apám erősen röhögött mikor visszaértünk és elmeséltem hogy lovászgyereket elhagytuk útközben.Hja.Ki is lett rugva.

Van az úgy néha,hogy az ember legszívesebben elbújna a világ elől.Ki sem bújna az ágyából.És van az úgy néha,hogy az ember teste ennek megfelelően le is betegszik.
És akkor az ember ki se bújik takaró alól és még baromi jó indoka is van rá és mindenki megérti és kiszolgálják,még sajnálják is.És az ember ideig-óráig látja hogy ez jó.
Aztán az ember megunja és elkezd fordítva működni.
Mégpedig:
Ha embert felzavarják legszebb álmából,ember általában morcos és általában elküldi francba azt aki zavarni merte.Na de mi van akkor,ha embernek nem jön ki hang a torkán....
Embert megzavaró másik embernek nincs elrontva reggele azzal,hogy már megint elküldték a francba...és végre végig mondhatja mondókáját és nem szólnak közbe.
Hangtalan ember meglepődik...majd röhögne,de az se megy...csak valami ahhoz hasonló hang jön ki torkából,mint a FlúgosFutamban a Cukorfalatnak van.Ember napja megszokott zsörtölődés helyett cukorfalatos-röhögéssel indul.Ami lássuk be,mókás.
Aztán ember megpróbál lezuhanyozni...megszédül kádban nekiesik falnak és röhög(ne).
Már csakazértis.Aztán elindul kuttyal lefele...ami szintén mókás látvány lehet,mert épp kuty sétáltatja embert.És ember rászólna kutyra hogy viselkedjen már,de nem tud.És ember rájön valami nagyon nagy dologra.Nem is kell kutyra erőteljesen rászólni ahhoz hogy megértse ember mondókáját.Elég szemébe nézni és fülébe suttogni és láss csodát...működik.
Aztán ha már ember otthon van csináljon valami értelemest is...
Na az kevésbé megy.Viszont náthásan az ember újra értékelni tudja az apró örömöket az életben.Mint az öblitő illatát,meg né' má' a teának van íze.Ja ez már a gyógyulófélben(remény hal meg utoljára,remélem)lévő ember.
Meg ilyenkor embernek van türelme a pepecs melóhoz...mint a varrás.
És ember ezzel most örömet fog okozni másik embernek.
Egyetlen egy baj van csak...hogyha ember meggyógyul...ismét türelmetlen meg morcos lesz.Fordítva kéne maradni.És minderről egy nyamvadt hangszallaggyulladás tehet...
Megrázó.

Annyival,de annyival könnyebb lenne ajtót,ablakot bezárni és nem foglalkozni a világgal,a történésekkel,az emberekkel,meg a mocskukkal.
Sokkal,de sokkal könnyebb lenne nemtörődömnek lenni.
Néha sikerül is.Egészen pontosan csak magammal és a számomra fontos dolgokal foglalkozni,ezeket előtérbe helyezni.
Mások meg ezt előszeretettel nem értik.És megsértődnek.Majd bosszankodnak is,mikor ez sem érdekel és nem figyelek rájuk,a hisztijükre meg pláne nem.És (igaz,ritkán)néha sikerül tényleg beleszarni.
Másnap meg jön a lekiismeretfurdalás.
És ez így nem jó.
Rengetegszer megfogadtam már,hogy felesleges dolgokon nem bosszankodom.Aztán jön a mögöttes gondolat,amiben azért ott motoszkál a sok miérttel kezdődő kérdés.És szép lassan a mögöttes gondolat előtérbe kerül.
Miért ilyen hülyék az emberek?
Miért nem látják azt hogy ez így szar?
És miért nem tesznek ellene valamit?
És miért bambulnak maguk elé,vagy épp rám bután?
És miért bírnak zavart mosollyal arcukun belenyugodni?
Legalább szarnának inkább az egészbe bele,de úgy igazából és mondanák azt hogy nem csinálom,nem érdekel,hagyj békén,más foglalkoztat,de az nagyon.
De nem.
Hümmögnek,igazat adnak,és bambulnak tovább.
Birkák.
Hülye birkák.
És én úgy szeretnék hülye birka lenni.
Érdektelen hülye birka...aki bezár minden ajtót és ablakot és éli kicsiny világát üdvözült mosollyal arcán.

Reggeli kutyséta ma kívételesen kettecskén zajlott.Mármint kettecskén kuttyal.
Ő szaglász,dolgát végzi,én zenét bömböltet és próbál felébredni.
Szóval bandukolunk szokásos útvonalunkon,mikoris elém áll egy hölygyemény és tátog vmit.Fülhallgató kivesz,így már hallottam is.Merre van a Közlekedési Múzeum?Ja,tudni kell hogy kutyséta a városligetben zajlik,minden áldott nap.
Kicsit furi volt hogy úgy beszélt hozzám,mintha retardált lennék.Lassan,nagyon artikulálva.
Gondoltam biztos látja a fejemen,hogy még csak 1KVt ittam.Sebaj.
Kedvesen mondtam neki-ezen az úton végig,a kereszteződésig,és pont bele fogtok ütközni.
Azért fogtok,mert egy oviscsoport állt mögötte,nagyra nyitott szemekkel,hol rám,hol kutyra tekintgetve.Óvónéni boldogan mosolyog,erre már ovisok is.Jól nevelt ovisok,gondoltam.Megköszönik(ovisok is!mondom,hogy jól neveltek),elindulnak a kijelölt úton.
Fél órával később,látom a csoportot,óvónénivel az élen,amint mennek,nem is mennek,törtetnek teljesen másik irányba.Ovisok kissé nyűgösen,óvónéni elszánt képpel.
Szóltam kutynak,hogy most belehúzunk és utolérjük őket.Kis futás után ez sikerült is(1-2ovisnak talán pelenkacsere kell,mert igencsak ijedten náztek ránk.Na ja.Bizonyára furi látvány lehettünk nekik.Főleg kuty,aki nagy termetű,és még a nyála is folydogált kicsit).
Kérdeztem óvónénit hogy akkor most a mezőgazdaságit keresik(mert épp afelé tartottak lelkesen),vagy a közlekedésit.Közlekedésit,de nem találták ott ahol mondtam.
Mosolyt erőltettem arcomra és megkérdeztem,hogy nem találta azt az épületet,aminek a tetején repülő van,az elejéből meg (fél)mozdonyok állnak kifele?De,de azt látta.Mér' az az?
Nem,dehogy.Az ott a Jesse James és Indiana Jones Múzeum.Ühüm.De itt van nem messze a Kés,Villa,Olló Múzeum is,szívesen megmutatom.
Természetesen nem ezt mondtam,hanem jól nevelt kislány módjára elkísértem őket a múzeumhoz.Még kuty is jól nevelt volt.Mert eltűrte,hogy az egész csoport végig simogassa.
Haza felé összenéztünk kicsit kuttyal és röhögtünk egy sort.Ez van.Legalább mókásan indult a nap.