rohamosan párolog a csípős kolbim,amit állítólag rajtam kívűl senki se nem bír megenni itthon.
(edzés ide-vagy oda,kaja mennyiségen változattam,minőségén nem.és ha épp csípős kolbit akar a testem,akkor azt kap.kapna..ha nem fogyna el...mielött ennék belőle)
asszem a háziszellemem rákapott a csípős cuccokra.
banyek...megnézem a chilim meg van-e még...de ha a vegyes egészborsomhoz és a currymhez hozzá mert nyúlni,kinyírom,akármennyire halott már.
felsózom a konyhát(is)és akkor nem teheti be oda a szellemlábait.
hát milyenezmá...
vitte volna le inkább a kutyát amíg nem voltam itthon,mintsem az aranytartalékaimat dézsmálja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.