megnyirattuk kutyókat.

van egy kis fehér(szőke)állítólag tibeti terrier,aztat,meg mackómat.na mostan picimici a maga szőkeségével,meg játékosságával olyan kis aranyos ilyenkor.meg úgy passzol is hozzá ez az idétlen(csak nekem az gondolom)kinézet,na de mackóm....jajj....jajajajjjj.

idén fodrászkodott elöször.felkészültem rá hogy baromi idétlen lesz,de hát hegyi kutya eredetileg,meg hát amúgy is kibírhatatlan ez az idő,egy szál semmiben is,nem hogy bundában.na de erre a látványra azé nem készültem fel...mégse....igyekeztem nem a pofijába röhögni,aztán meg igyekeztem nem mutatni elötte(meg a fodrászunk elött)hogy szánalmas.az én nagy,erős és bátor(kivéve ha betadinos üveggel vagy porszívóval vagy samponnal vagy bolhaírtóval,vagy egyéb kínzóeszközzel közelítek felé)és jókiállású meg tekintélyt parancsoló kutyámból lett egy csámpás(jó,tudom hogy eddig is az volt ezek szerint),kajla,idétlen,nagyfejű izé.

de legalább jól érzi magát.

legalább ő.

én meg majd megszokom.vagy nem nézek rá.vagy odaképzelem a hatalmas,puha bundáját(most olyan kis durva lett a szőre....fújj)

hát hogy fogjuk most a többi kutyást,meg kutyát rémísztgetni?fogadjunk hogy az a mocsadék charlie is körbe fogja röhögni,ha meglátja így....na majd seggberugdosom.féljen akkó tőlem.nohát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.