de utálom....banyek de borzalmasan utálom.
már nem is tudom mióta rendszeres látogatója vagyok a szigetnek.asszem tán 7éve egész héten kint pusztítom az egészségem meg az agysejtjeimet.aztán úgy 3éve minden sziget után elhatározzuk hogy jövőre nem megyünk ám ki,legfeljebb 1-2napra,mer ez nem éri meg.aztán minden évben ahogy közeledik a fesztivál minden bajunk van,és csakazértis megszerezzük azt a k#rva jegyet és kint lébecolunk egész héten.valahogy megoldjuk.legtöbbször egymás közt,összedobáljuk a zsét,kölcsönzünk zsét,kéz alatt veszünk jegyet,vagy baráttól,késöbb adjuk meg,mindegy hogy,de megoldjuk.egyszerűen elvonási tünetek vannak ha nem mehetünk ki.ez az elhatározás hogy nem,áá nem megyek ki idén,ez...ha ezt kijelentjük,mások csak röhögnek hogy persze persze,úgyis kimész,nem mer én nem,meg tavaly is milyen volt már,meg ez már nem is olyan,meg ez már nem is nekünk szól,mer ez már csak a külföldieknek jó,meg nekik éri meg,meg persze a kedves szervezőknek.és mégis.minden évben ki kell menni,mert ha egyszer ráérzel az ízére,mint vmi drog....egyszerűen nem lehet otthon maradni.
összerándul a gyomrom,ha belegondolok,hogy az a bagázs,akikkel minden évben együtt sátraztunk(én késöbb átszoktam a hazajárásra,fürdeni normálisan,meg normális ágy...meg normális kaja) nem mennek már ki egyész hétre,mert egyszerűen nem lehet ezt pénztárcával bírni.pedig...pedig annyira mennénk ám.megszokott arcok,megszokott találkahelyek....
emléxem első kisátrazásomnál mennyire be voltam fosva.anci kikísért.én meg baromi cinkesnek tartottam az egészet.aztán ahogy ott ácsingóztunk a beengedésre várva,sikerült megtalálnom ismerőseimet,egyik barátomra jól rá lettem bízva(anci ismeri ezer éve,nagyon szeretik egymást,és benne bízott,hogy fog majd nekem segítni,meg ha baj van,vagy bármi van,rá számíthatok...az más dolog hogy amint beértünk szigetre jól le is koccoltam tőle....),anci hála a jó égnek vette a lapot és otthagyott.aztán az egyik lányzó mondta hogy milyen jófej anyád van neked,segít kicuccolni,bárcsak az enyém is ilyen lenne....(na ezen erően elgondolkodtam,meg magamba szálltam kicsit).
sátrazás zökkenőmentesen ment,mert okosan előre kipróbáltam hogy kell felhúzni azt a hülye sátrat.nagyon jól festett otthon a szobámban felállítva.aztnap benne aludtam.mennyire izgultam te atya úr isten....szigeten meg mire megérkeztek a "tapasztalt"sátrazók,hogy segítsenek a felállításban,már gyönyörűen állt a sátor.na igen...begyakoroltam előre,még az időt is mértem poénból,hogy minél gyorsabban menjen a folyamat.
meg eleinte baromira nem vágtam,hogy a többiek hogy ismerték ki ennyire a helyszíneket.(ja az a másik jó móka,tök izgi ám jó előre bejelölgetni a programfüzetben hogy milyen koncertekre szándékozom majd eljutni,majd egyeztetni a többiekkel,aztán persze a felére sem jutunk el,mert folytonos leragadás van vmi korcsmában,meg emberek elhagyása a tömegben...telefont nem hallani a hangzavar miatt,rezgő üzemmódot meg a legtöbben nem ismerik ám...)csak megemlítettem vmelyik helyszínt és már mondták is mennyi idő alatt jutok el oda,de ha ezen meg ezen az ösvényen megyek akkor ennyivel meg ennyivel rövidebb az út...én meg pislogtam nagyokat,azt se tudtam épp akkor hol vagyunk.már én is így tolom,ismerem a kisösvényeket,hja kérem,az évek meg a tapasztalat.
idén úgy tűnik szaros egy napra jutok csak kifele.pénzügyek ugyebár...basszameg.de legalább az az egy nap istenes lesz.régi sátrazós cimborám is csak hétvégére jut ki,hát én is szombatra megyek akkómán.legalább ennyi pláne lesz az egészben,hogy vele fogok idén is szigetelni.sajna sok kis szigetes-szertartásom el fog maradni az idén,mindegyik kihagyhatatlan volt eddig.pl. a faith no more tribute koncert.minden áldott évben,ha kellett egyedül,de mentem(legtöbbször egyedül,mert a kedves barátok még nem jöttek rá milyen jó muzsika ez...hüjjjék).vígasztalódom majd némi fish! muzsikával,az énekes bácsi egy és ugyanaz.remélhetőleg a buli is hasonszőrűen kellemes lesz.meg,és emiatt fáj leginkább kicsi szívűnk(igen,többeknek),hogy sokunk közös barátja idén nem dolgozik kint.pedig,mindig nála találkozunk,annál a kocsmánál,ahol ő dolgozott.jó pár éve már.de idén nem.pedig ő olyan biztos pont volt mindig,ha várható volt hogy elhagyjuk egymást a tömegben,mindig le volt zsírozva hogy nála taláka.meg amúgy is mindig nála volt taláka.ha a koncerteknek vége volt,akkor is nála volt taláka és ott boldogított minket,meg mi is őt reggel 8ig,vagy amíg bírtuk(jéézus,volt hogy délig.na az szép volt....mindenki szép volt már addigra.most belehalnék szerintem).ja és a minden évben kihagyhatatlan poén,ami alapvetően idegtépő,de mi csak röhögünk rajta,nem is tudom mióta,amióta létezik kint szigeten luminárium,na mi azóta próbálunk bejutni.eddig nem sikerült.de boldogan várakozunk minden évben több órát a sorban,hogy aztán az orrunk elött menjen lefele a nap és bezárják....ez van.de ez is vicces.
ebben a pillanatban is aktívan fűzik a fejemet hogy menjek egész hétre.
mennék én....aztán fene tudja.a végén még lehet hogy megoldódik és kijutok.vhogy mindig megoldódik...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.