sírva mulat a magyar
2008.10.19. 02:32
ma elfáradtam.fizikailag.de kegyetlenül.de mára rösözés volt megbeszélve,ami(aránylag)rég volt,tehát eszem ágában sem volt lemondani.
hulla fáradtan,egy majdnem áram általi halál után lemetem sörözni.ezt tessék úgy érteni ahogy van.nagyon nagyon kevese múllott hogy most élek.
szóval 2 úristenélek után elmentem törzshelyre,ahol nehezen odlódtam fel,ezek után asszem nem csoda.
aztán jött a kellemes kissé kábulós rész.
tartott sokáig,találkoztam rég nem látott kedves ismerősökkel....,majd...
majd rám tört a sírás.de úgy hogy el kellett jönnöm köszönés nélkül.
durva.
én nem szoktam ilyet.
én általában tartom magam.
vagy kitör a téma,de akkor mindenki tud róla.ez a ritkább.
de most....
most rámtört..és mennem kellett...mennem..szaladnom és átkoznom és sírnom,úgy istenigazán...és majdnem összeesnem és átölelnem egy fát,hogy erőt adjon,hogy haza bírjak jutni...
és csak sírtam és csak sírok.....
nagyanyám haldoklik...
4.éve készülök erre lelkileg.
de erre nem lehet úgy igazán.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gyönyörű zombi · http://izzyfox.blog.hu 2008.10.19. 23:13:56
Vannak dolgok, amik miatt nem kell magyarázkodni. Ez a tegnapi is egy ilyen dolog volt. Meglepődünk, mikor sírni látunk, de tudjuk, hogy van ilyen, hogy KELL időnként ilyen, és elfogadjuk, még akkor is, ha nem mindig értjük... Az érzés sajnos ismerős, bár én kicsit másképp szoktam megélni. Velem is megesett nem egyszer, hogy szórakozóhelyen, az után a bizonyos mámoros kábulat után, hajnali 4kor tárcsáztam egy bizonyos számot, és tudtam, hogy nem fogja felvenni; és nem azért, mert hajnali 4 óra van... És hiába tudtam mindezt, mégis: mikor meghallottam a vonal túlsó végén, hogy "a hívott szám nem kapcsolható", folyni kezdtek a könnyeim és zokogás lett a vége, amit akkor mások nem értettek...