olyan sikeresen összejött minden kaki dolog az elmúlt héten,hogy már anyázni sem voltam képes.olyan...bazd,ilyen nincs.aztán az utolsó csapásoknál már csak hümmögtem és erősen elgondolkodtam hogy mi a búbánatos francért van ez.de tényleg.amellett hogy már a nem létező tököm tele van a mindennapokkal,még tetézve volt az egész olyan dolgokkal,olyan más emberektől származó gonoszságokkal,amire már egyszerűen nem voltam képes reagálni,legszívesebben lefeküdtem volna aludni(álmomban pedig szétvertem volna pár fejet.konkrétan hármat.).aztán anci is feltett magában,majd nekem a kérdést hogy miért ver minket a sors.mondtam hogy nem az ver,hanem mi(nem akartam mondani hogy leginkább te az állandó aggódásoddal.ilyet nem mond az ember a teljes kétségbeesésben szenvedő édsanyjának ugyebár...).inkább (kérésére) elmagyaráztam neki azt hogy hogyan köll elfelejteni,feladni önmagunkat és hagyni hogy elintéződjenek a dolgok anélkül hogy még a festett hajunk is kifehéredne az idegtől.és láss csodát,másnap reggel anci nem az idegbeteg,kialvatlan formájában fogadott reggel(ami engem is lehúz egész napra),hanem vidáman,lefőzött kvval(!!! hetek óta én térek előbb észhez,hiába kel ő kb. fél órával korábban,szegénykém egész délelött használhatatlan,mint egy ancizombi).megálmodta a megoldást az egyik problémánkra.konkrétan megálmodta.aztán még a délelött folyamán le is zsírozta a dolgot.aztán délután meg csicseregve hívott fel hogy a másik nagy problema is megoldódni látszik.namármost olyan emberektől kaptunk segítséget,akiktől nem vártuk volna.olyan emberek akik ilyenkor szoktak még egy kést jól belénk döfni és még párszor megforgatni.no lám.most meg segítenek.nem is keveset.

aszonnya anci vannak csodák.én meg aszondtam hogy nem,sors van és semmi más.rá kell döbbennem újra meg újra hogy a szabad akarat az csak egy jófajta hitegetés.mert hiába akarsz te jobbra menni ha balra kell,az élet ad egy jókora pofont,hogy megtanuld akkor is balra vezet az utad.nesze neked öntudat,meg akarat,meg szabadság.pláne.

és is erősen lázadoznék a mindennapok ellen,aminek az lett a következménye hogy megrottyant a lábam.mintha egész nap tűsarkúban,a hátamon 30kilót cipelve kéne rónom a köröket.pedig fele annyit sem rohangálok mint eddig,csak valóban több van most a vállamon.viszont találtam fasza vadgesztenyés kenceficét ami csodát bír művelni az ember fáradt lábával.csak maga a trutyi undorító.sárga.meg olyan érdekes az állaga.olyan nagyon erősen emlékeztet valamire....és jól megfogta a bőrömet.kezem,lábam úgy néz ki,mint akinek sürgősen kéne egy új máj.pedig az alkoholhoz mostanában kb. annyi közöm van,hogy anci nőnapra meglepett fasza új parfümmel,ami absynthe névre hallgat:)
borzasztóan beleszerelmesedtem ám.bár nem akartam új illatot,tényleg nem.meg nem két fillér ez a cucc.aztán meg lehet hogy új élet,új illat.meg egyébként is tavasz van.jégeső ide vagy oda.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.