mer' úgyis elolvasod.
ez most olyan "hangosan" gondolkodós lesz,éterbe bele.

hiába próbálok magam lenni,egyszerűen nem megy,pedig elvileg lezártam magam.
tudom,hogy Neked tök új a szitu,de most már nekem is.
ugyan jobban bírok működni mindennapokban,mint akkor...,de mégsem az igazi.
mármint ez hülye szó,mert már lassan nem vagyok képben azzal mi is az igazság.
következő lépés hogy minden itthon fellelhető irodalmat át fogok tanulmányozni az ügy érdekében.
az ügy kérlek alássan a totális nem értés jelenleg.ezen szeretnék változtatni.
persze erre megint az jön,amit rendszeresen hangoztatok,hogy túl sokat agyal az ember.
és hogy mi a jó búbánatért akarok én ezen agyalni?
nem tudom.nem hagy békén ez az egész.
próbálom lefoglalni bukómat nagyon fontos hétköznapi dolgokkal(kurvára nem lényeges dolgokkal),aztán azon kapom magam,hogy már megint lefagytam.
folyton lefagyok.
elkezdek csinálni valamit,aztán ugyan csak pár pillanatra(általában)de ledermedek,úgy ahogy épp mozdultam,lényegtelen mit csináltam épp.és mire eszmélek már teljesen máshol járok.leginkább szó szerint.mármint tudatilag.
nem,nem hinném hogy ugyanaz megy nálam mint Nálad,mert annyira nem intenzív a dolog,és nem látok semmi olyat....még?vagy egyátalán nem.nem tudom.
mindenesetre igen érdekes.
emellett az már csak hab a tortán hogy egyre intenzívebben érezlek,minden nap,a nap minden percében,éjjel is,csak kicsit másképp,aztán amint felkelek,mintha bekapcsolna a radar,pár pillanat és képben vagyok Veled.
na és megint itt jön az,hogy pedig lezártam magam.
néha mégis,mintha nem én mozdulnék.nem én gondolnám azt ami épp a fejemben motoszkál,nem én csodálkozék épp rá a világra...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.