nem is tudnék jobb esti programot elképzelni, mint a lichthofon keresztüli átmászás egyik helyiségből a másikba.
amikor az amúgy is megkésett esti kutyéstából arra érsz haza, hogy az előszobából a konyhába vezető folyosón leledző ajtó mögé elrejtett szárítóállványt eldöntötték a macskák és emiatt az ajtó se ki se be....hát az jó érzés.
pláne miután leizzadva, totál kimerülten, a sírás határán konstatálod, hogy ez így nem fog menni.
aztán jön anyád azzal a mondattal, hogy hol van ilyenkor egy férfi, s te végigfuttatod az agyadban mit művelnének itt, na az új erővel tölt el és halált megvető bátorsággal végülis átmászol azon a miniatűrizált ablakon kedvenc farmerodat útközben sikeresen kiszakítva, pókhálótlanítást is megoldva egy helyes fejmozdulattal, még jó hogy épp pár órája mostál hajat. ugye. még az a mázli hogy a földszinten lakunk és egy helyes kis félig szétrohadt ajtó vezet a spájzba, ahonnan tiszta a terep a konyháig majd a folyosóig, ahol az ellenséges szárító várja, hogy mérgedet kitöltsd rajta és egy laza s kicsit sem nőies mozdulattal akkorát taposs rá, hogy kettétörjön.

most elöntött az akurvaéletbeideegysört életérzés. zistenit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.