álltabuzi vagyok én is,de azé azt hogy megáldatni a kutyádat...or papgájodat....pláne....
anyám borogass.
 

 Kedves Résztvevő!     

Az alábbiakban a „Genotitkok” kutatás részeként kitöltött adataid alapján szeretnénk visszajelzést adni számodra az alábbi viselkedés-jellemzőkről, melyeket a nemzetközileg standardizált kérdőívek alapján számoltunk ki. Ezek a számértékek azonban csupán tájékoztató jellegűek, nem diagnózisok egy-egy jellemzővel kapcsolatban.  
Ha az alábbiakkal kapcsolatban bármilyen kérdésed van, a helyszínen jelenlévő vizsgálatvezetők, vagy Dr. Veres-Székely Anna , a pszichológiai csoport vezetője szívesen állnak rendelkezésedre. 

Hangulati dimenziók:

A Hospital Anxiety and Depression Scale kérdőívet az általános hangulat felmérésére fejlesztették ki. A kérdőívet először kórházi betegeknél használták, ma ez az egyik legszélesebb körben használt kérdőív, mely megbízhatóan méri a hangulat ingadozását. A kérdőív mindkét skálájának (szorongás és depresszió) maximális összpontszáma 21 pont lehet, amely 0-7-ig normális, 8-10-ig közepes, 11 felett pedig súlyos hangulati ingadozásra utalhat.

Szorongás (ez a skála 0-21ig mér). A Te pontszámod: _3_

Depresszió (ez a skála 0-21ig mér). A Te pontszámod: __4_

Egy pszichológia szakos egyetemistákból álló  csoport (37 férfi és 96 nő) átlagai: 

A szorongás skálán a férfiak átlaga: 6.8

A depresszió skálán a férfiak átlaga: 3.4

A szorongás  skálán a nők átlaga: 6.7

A depresszió  skálán a nők átlaga: 2.9  
 

Agresszió:

A Buss-Perry Aggression Questionnaire kérdőív az agresszió különböző formáit méri. Nem mindegy ugyanis, hogy valakiben az indulat milyen formában jut kifejezésre. A kérdőív első két dimenziója megkülönbözteti a támadó magatartást (a fizikai agressziót) attól ha valaki csak fenyegetőzik (verbális agresszió). További két dimenziója a harag (mely sokszor a személyben belül lezajló agresszív megnyilvánulásokat jelenti), illetve az ellenségességet, amikor a személy ellenszegül a környezet elvárásainak.

Fizikai agresszió (a skála 9-63ig méri a személyre irányuló, testi károsodást eredményező fizikai erőszakot).

A Te pontszámod: __28_

Verbális agresszió (a skála 5-35ig méri a negatív érzelmek megjelenését a beszéd stílusában és tartalmában).

A Te pontszámod: _25

Harag (a skála 7-49ig méri a kis provokációra is negatív érzelmekkel való reagálást).A Te pontszámod: _29_ 

Ellenségesség (a skála 8-56ig méri a szembenálló viselkedést, ilyen pl. a kooperáció  
visszautasítása, a nyílt ellenszegülés, lázadás, egyet nem értés, rossz alkalmazkodás). A Te pontszámod: 24 

Egy pszichológia szakos egyetemistákból álló csoport (37 férfi és 96 nő) átlagai: 

A fizikai agresszió  skálán a férfiak átlaga: 23.6

A verbális agresszió skálán a férfiak átlaga: 20.9

A harag skálán a férfiak átlaga: 20

A ellenségesség skálán a férfiak átlaga: 24.6

A fizikai agresszió skálán a nők átlaga: 17.8

A verbális agresszió skálán a nők átlaga: 19

A harag skálán a nők átlaga: 20.4

A ellenségesség skálán a nők átlaga: 22.3  
 

Impulzivitás:

A Barratt Impulsiveness Scale kérdőív a mindennapi reakciókban megjelenő lobbanékonyságot, intenzitást méri. Mindenki viselkedett már életében impulzívan. Azonban az, hogy ez az impulzív cselekedet egy hirtelen ötlettől vezérelt vásárlás volt-e, vagy egy megfontolatlanul kimondott vélemény, az egyénenként nagyon eltérő lehet. Barratt, e kérdőív megalkotója, az impulzivitás három aspektusát különbözette meg: A kognitív dimenzió a gondolkodásban megnyilvánuló impulzivitást méri. A motoros dimenzió a mozgásban, a fizikai, téri tevékenységekben mutatott impulzivitást méri, valamint ide tartozik a viselkedés átgondoltságának problémája is. A Tervezés hiánya alskála a jövőbeni események tervezésének hiányát jelenti.

Kognitív impulzivitás (a skála 8-32ig méri a gondolkodásban megnyilvánuló impulzivitást). A Te pontszámod: 20_   

Motoros impulzivitás (a skála 11-44ig méri a mozgásban mutatott impulzivitást, meggondolatlan viselkedést).

A Te pontszámod: _22_   

Tervezés hiánya (a skála 11-44ig méri a jövőbeni események tervezésének hiányát). A Te pontszámod: 22_   

Egy pszichológia szakos egyetemistákból álló csoport (37 férfi és 96 nő) átlagai: 

A kognitív impulzivitás skálán a férfiak átlaga: 16.8

A motoros impulzivitás skálán a férfiak átlaga: 20.8

A tervezés hiánya alskálán a férfiak átlaga: 23.9

A kognitív impulzivitás skálán a nők átlaga: 15.6

A motoros impulzivitás skálán a nők átlaga: 19

A tervezés hiánya alskálán a nők átlaga: 22.7  
 

     Köszönjük a részvételt!

höhö.és hörr hörr meg grrr.

még mindig.csak azt nem értem hogyha valaki tudja előre hogy meg fog halni miért nem tesz ellene?
mert minek?
ha itt az idő akkor itt az idő és kész?
esetleg jajj de jó,végre megszabadulok?
és meg kell világosodni ehhez az érzéshez?
és a megvilágosodás mit takar?
sodródni kell,ezt értem.de azt ne mondja nekem senki hogy az életben maradás ösztönét oly egyszerű leküzdeni,mint ahogyan azt oly sokan lefestik.
ki az a barom aki azt mondta hogy Jézus nem félt a haláltól?
igazából senki.
mégis valahogy ez él a köztudatban.
legyél hülye birka és tűrj el mindent.
nyomort,pofonokat,halált,mert aztán überfasza "élet" vár odaát.
no de kérlek alássan,mi van ha nem?
igaz,persze hogy tapasztalni vagyunk itt és a rossz baromi relatív.mer ami nekünk szarnak tűnik az valójában csak tapasztalat,ami tulajdonkáppen jó,nem?
de akkor is mi a jó büdös francér kéne eltűrni?
azt hiszem nincs is szó erről hogy tűrni kéne.
na persze lázadással se megy sokra az ember.
tehát akkor már inkább mosolyogva kell fogani,mert akkor hamarabb túl leszel rajta.ezt minden hülye tudja,ha máshonnan nem hát tapasztalatból.de nehogy ott legyen ez a gondolat a bukódban.á-á,mögöttes gondolat,nem ér,kizárnak a játékból.
és hogy mi jön le már megint(legalábbis nekem)ebből az egészből?
ösztön,ösztön,ösztön.
hallgass az ösztöneidre és kerüld ki azt a kurva virágcserepet mielőtt a fejedre esik.
én szóltam.
 

"Huang-ho,a Sárga Folyam mellett,San-si tartományban élt egyszer egy Hui-sen nevű okos,írástudó kínai.Annyira okos és furfangos volt,hogy messze földről eljártak gyékénye köré hallgatni végeláthatatlan szócsatáját egy szelíd,öreg pappal.Évek óta folyt a vita közöttük arról,hogy vannak-e szellemek.A pap azt állította,hogy vannaj,s nem volt hatásosabb érv rá,mint az,hogy látja őket és beszél velük.Hui-sen viszont éppen 777 változatban bizonyította,hogy szellemek nincsenek.Aki látja őket,az beteg vagy mámoros,aki beszél velük,saját magával motyog esztelen párbeszédet.Üres a levegő,üres az ég,csak a sírok vannak tele porladó testekkel.A szellem:az ember,s ha meghal,befejezett mindent.Az öreg pap szelíd érveit tojáshéjként roppantotta össze,s ha mások álltak elő támogatására,azokat is kivégezte.Nem hagyott egyetlen rést,egyetlen lehetőséget,amelyen át egy porszemnyi,apró szellem világra bújhatott volna.Legyőzhetetlen volt.Az öreg pap megsokallta végre a meddő vitát,és egy napon otthagyta Hui-sent azzal,hogy ő már nem elég erős és egészséges a vitatkozáshoz,majd küld valakit,aki jobb érveket tud nála.
Hui-sen pedig egyedül maradt egy csomó kibeszéletlen szóval,mert ahogy kinyitotta a száját,az emberek meghátráltak,annyira féltek tőle.
Egy este,mikor lefekvéshez készülődött-kielégületlenül és nyugtalanul,hiszen napok óta nem volt kivel vitatkoznia-,észrevette,hogy szobájának másik gyékényén ül valaki.Sötét bőrű,sovány,kopasz ember volt,fehér lepelbe burkolva.Elcsodálkozott.Nem hallotta és nem látta bejönni.Bosszankodni kezdett az idegen neveletlenségén,de mielőtt rendreutasíthatta volna,az mély,rekedt hangján megszólalt:
-Én vagyok az,akit várt.Egy barátom küldött,hogy meggyőzzem az igazáról.Hallom,nem hisz a szellemekben...
-De nem ám!-tört ki Hui-senből felszabadultan,mohó örömmel.Minden egyebet elfelejtett.Már szerette ezt a fehér köntösű,hórihorgas lényt a másik gyékényen,és a világ minden kincséért el nem engedte volna.Beszélni kezdett;elsöprő erővel,megállíthatatlanul,csúfondárosan,mulatságosan.Cáfolt és állított,bizonyított és leszögezett anélkül,hogy a másik szóra nyithatta volna a száját.Valahányszor lélegzetet vett,hogy mondjon valamit,Hiu-sen tiltón felemelte a kezét:"Várjon,tudom mit akar mondani!Ne fáradjon!",és gyorsan,emelt hangon elsorolta a másik minden lehetséges érvét,azután ízekre szedte,és megölte.A jövevény egyre komorabb,nyugtalanabb lett.Egyre gyakrabban nyitotta ki száját,de Hui-sen mindig legázolta,mielőtt egyetlen hangot kinyöghetett volna.Így érkezett el a hajnal.Az ablakon át gyöngéd,ezüstös fények nyúltak be a szobába,s kívül,az udvaron megszólalt a kakas.Az idegen türelmét vesztve felugrott,és félbeszakította Hui-sen szóáradatát:
-Hallgasson el végre,szerencsétlen!-hangja mélyen döngött és morajlott,hogy Hui-sen apró háza alapjában megreszketett tőle.
-Persze,hogy nem tudom megcáfolni a maga átkozott okoskodását!Amit mond,az úgy hangzik,mintha igaz volna,mágis hazugság,mert igenis vannak szellemek,a mindenit neki,hiszen én magam is szellem vagyok!-Azzal dühösen szétoszlott,és eltűnt Hui-sen sértődött szeme előtt."
 

mer' úgyis elolvasod.
ez most olyan "hangosan" gondolkodós lesz,éterbe bele.

hiába próbálok magam lenni,egyszerűen nem megy,pedig elvileg lezártam magam.
tudom,hogy Neked tök új a szitu,de most már nekem is.
ugyan jobban bírok működni mindennapokban,mint akkor...,de mégsem az igazi.
mármint ez hülye szó,mert már lassan nem vagyok képben azzal mi is az igazság.
következő lépés hogy minden itthon fellelhető irodalmat át fogok tanulmányozni az ügy érdekében.
az ügy kérlek alássan a totális nem értés jelenleg.ezen szeretnék változtatni.
persze erre megint az jön,amit rendszeresen hangoztatok,hogy túl sokat agyal az ember.
és hogy mi a jó búbánatért akarok én ezen agyalni?
nem tudom.nem hagy békén ez az egész.
próbálom lefoglalni bukómat nagyon fontos hétköznapi dolgokkal(kurvára nem lényeges dolgokkal),aztán azon kapom magam,hogy már megint lefagytam.
folyton lefagyok.
elkezdek csinálni valamit,aztán ugyan csak pár pillanatra(általában)de ledermedek,úgy ahogy épp mozdultam,lényegtelen mit csináltam épp.és mire eszmélek már teljesen máshol járok.leginkább szó szerint.mármint tudatilag.
nem,nem hinném hogy ugyanaz megy nálam mint Nálad,mert annyira nem intenzív a dolog,és nem látok semmi olyat....még?vagy egyátalán nem.nem tudom.
mindenesetre igen érdekes.
emellett az már csak hab a tortán hogy egyre intenzívebben érezlek,minden nap,a nap minden percében,éjjel is,csak kicsit másképp,aztán amint felkelek,mintha bekapcsolna a radar,pár pillanat és képben vagyok Veled.
na és megint itt jön az,hogy pedig lezártam magam.
néha mégis,mintha nem én mozdulnék.nem én gondolnám azt ami épp a fejemben motoszkál,nem én csodálkozék épp rá a világra...
 

nem tudom Te alkottad-e,de rendesen betalált.köcce.

https://www.youtube.com/watch?v=9ieJf4yulhs




klippet elnézve eszembe ötlött néhány átbeszélgetett íccaka,no meg ivászat:)
érdekes elképzelni,milyen lenne ha most dumálnánk.jó témák lennének ott.....
 

egy működő mosógép.

kedves Jézus!
kezdem kurvára de nagyon unni a kézzel mosást!
megtennéd hogy megsürgeted kicsit azt a kibaszott sz@rződést?elegem van már a tökölésből meg a töketlenségből meg a sufnimódszerekből.egyébiránt hiába minden faja műszaki érzék amivel megáldottál,nem tudom meggyógyítani a gépet.

és szeretnék egy kicsit elszökni egyedül.csak én meg az álmaim.
szeretnék csak ülni és érezni,anélkül hogy bárki bármit mondana nekem,bármit akarjon tőlem,senki se érjen hozzám,senki se gondoljon rám,csak egy pár percig.ne tovább,csak pár percig behatások nélkül.lehetne?

köcce.
 

de undorító mód.
és szereti.

 

 na most van az hogy iszonyatosan jól esne ha vmi vasággyal együtt 40kilós,szépen ívelt szemű hölgyike megtaposná a hátamat,de jóóó alaposan.

aztán hagyna aludni.

ehelyett kuty taposta meg a gyomormat.aztán édsanyám folytatta azzal hogy bejött a szobámba,leült az ágyamra és mondta és mondta és csak mondta....
nem tudom amúgy hogy mit magyarázott,de amikor vmi állítlóag jó illatú kenceficét akart az orrom alá dugni,akkor kiküldtem.
majd bocsánatot kérek tőle a hangnemér'.
ha már eltűnt a kis fekete felhő a fejem felől.

és most eszmélek folyamatosan hogy mi mindent kéne ma csinálni.nem jó ám.
mielőtt elfelejtem,felvésem ide:október 13ára rádióműsor összeszervezése.
úgyis rég jártam már a stúdióban.remélem legalább az a technikus kollega lesz ott aki folyton bealszik.
jelenleg közel áll a szívemhez.

újabb értelmes bejegyzést alkottam.hurrá.

az egy dolog hogy sem a semmit,sem a mindenséget nem lehet leírni,de az élet értelmét sem.szar ügy.pláne hogy ha le kéne írnom akkor a mindenség szóra,esetleg a tökéletesség érzetére szavaznék,de még ez sem stimmel.mert minden relatív,igaz?
no hát az én szemszögemből nézve sem lehet leírni.érezni se.mármint leginkább érzésre hasonlít,de jóval több annál.az érzések be vannak börtönözve a testbe,tehát(mivel rendelkezem ilyennel)nem "érezhetem" normálisan a tökéletességet,ami az élet értelme.tehát nem érezhetem az élet értelmét.mivel ez szerintem leginkább érzésre hasonlít,ezért szarban vagyok.
pláne hogy én tudom miről írok épp itt.
ti nem.
mondtam hogy leírhatatlan.

viszont megtapasztalható.
 

tudod az a furcsa,hogy a legtöbb esetben túl sokat adtam magamból már az elején.
ez egy olyan hiba amivel tisztában vagyok,idiótát csinálok magamból mégis újra és újra.
de most nem.csak ültem és nem hittem el hogy ilyen van.
más az amikor az ember az Okosoktól hallja és nagyon más az amikor a saját bőrödön tapasztalod meg.egybeolvadni valakivel.nem tudni hol kezdődök én és hol végződsz Te,kinek a szívdobogását hallom épp és hogy tökéletesen egyszerre lélegzünk,pedig alapvetően teljesen más ritmusban szoktunk.
aztán ott van az az Ősnyugalom,ahogy Te nevezted.hát ez tőlem igen távol áll.én mindig feszült vagyok.de most ha belémrúgtak volna akkor is mosolyogva tovább mentem volna.
emellett 3 napig alig aludtam,mégis bírtam menni,élni,enni azt nem:)
akkor is éreztelek amikor nem voltál ott.aztán bumm,nyikk,elvágták,ennyi.
minden csoda 3 napig tart,igaz?
persze nem kéne hogy így legyen,de választanom kell,a tökéletesség érzése,ami előbb-utóbb fájni fog,vagy lezárom magam.megint.
na épp ezért nyíltam nehezen.
de sikerült.nem basztattak az energiáid.tegnapig.
ma viszont lezártam magam előtted.
majd felnyithatod egyszer,ha gondolod.


 

azt magyarázza már meg nekem valaki,hogy bár iszonyatosan visszafogom magam az új környezetben(suli),igazán igyekszem nem szétoltani mindenkit,próbálok toleráns lenni eddig szép eredményekkel,igen jó arcokat ismertem meg mostanság,mégis az van,hogy az a pár emberke akik első ránézésre sem voltak szimpatikusak és a megérzésem nem csalt,mert valóban irritáló emberkék,ehhez mérten elég csúnyán bírok rájuk nézni(nem tehetek róla,mindig minden az arcomra van írva,ha akarom ha nem),ők mégis valahogy úgy érzik hogy szeretnének öri barik lenni.az én öri bariim.vagy mi.ezek így hívják a nyáladzást.
és jönnek utánam és mondják és irritálnak és csak mondják a magukét a feltuningolt szájukkal vagy az idióta ábrázatukkal és nem hagyják abba mert csak beszélnek folyton én meg ma nem bírtam tovább és lekussoltattam azt az übertrendi fejüket,mire keményen egy percig faszán is éreztem magam,hisz végre csönd volt,majd ismét hallgathattam a véget nem érő élménybeszámolót a műkörmösről meg a fodrászról meg a fecóról aki azt se tudom ki az...

de mééééér?

kérek engedélyt csendben feloldódni,esetleg tömeggyilkolni.de cafatokra,hogy tocsogjon a vér.

mer' ezek még azt se értik hogy mennyé' anyádba elfele.ami meglepő.
 

félájúlt állapotban fordítva éreztem a kezem.

ezzel a korán keléssel,hogy bár délután 4körül már itthon is vagyok,képtelen vagyok bármit is csinálni.a kései ebéden és az alváson kívül.most ez így még első héten istenes.de előbb-utóbb tanulni is kell majd,no meg a szennyes ruhák és kutyból szállingózó szőrcsomók el fogják lepni a lakást.a földön heverő szétdobált füzetekről nem is beszélve.
Béla a pók pedig nyilvánvalóan behálózta már az egész erkélyt.eddig nevelgettem,de ha nem szólok rá minden nap,hogy öreg rossz helyre költözöl épp,mert megint le fogom fejelni a hálódat...
és még képes megsértődni ilyenkor.komolyan.
szóval remélem minél előbb bele fogok szokni ebbe és nem leszek agyonhasznált felmosórongy délutánonként.meg folyton...a reggeli filozófia órák is igen érdekesek lesznek így.mit reggeli...szinte folyamatosan filozófia óránk van.ennyit agyalni....
nem akarok.
aludni azt bezzeg...
amúgy is mindig álmomban jövök rá nagy igazságokra.
 

folyton azon gondolkodom mi végre vagyok itt.jó,jó,mindenki ezen gondolkodik.
ha tényleg úgy van,hogy én döntöttem anno hogy márpedig ide,ebbe a szituba,ezek közé az emberek közé,akkor néha nem értem magamat.persze "én" nem gondolkodom, "én" csak tapasztalok,az már csak emberi mivoltom hülyesége hogy agyalok ilyen faszságokon,ahelyett hogy élvezném.
bár nem tudom hogy pl egy alkoholista,kiidegelősen zakkant és irritáló apában mit lehet élvezni.
ellenben sokat tanulok belőle.
megtanultam hogy milyen az az embertipus,akit aztán messziről el kell kerülni.akin még nem látszik,de ugyanilyen gyenge,mint ő.
megtanultam hogy ilyet párnak sose,persze mindezt a saját bőrömön.amikor már gyanúsan emlékeztetnek a hülyeségiek apám hülyeségeire na akkor kell menekülőre fogni.
aztán megtanultam azt is,az a tény,hogy az apám,még nem kötelez engem arra hogy mindent eltűrjek.
előbb-utóbb vagy észbe kap,vagy meghal.rövid időn belül.
ez nekünk nem újdonság,neki majd az lesz abban a pillanatban.
de ha minden igaz,ő válsztotta ezt.
és ha minden igaz,magamnak köszönhetem azt is,hogy eddigi életem során már igen sok érdekes embert ismertem meg.jó sokan át is basztak ahogy kell,soktól viszont rengeteg jót kaptam.pl végre van egy igazi Barátom.olyan aki sosem fog hátba szúrni.ha már nem lesz szükségünk egymásra,akkor sem.(remélem ez nem következik be)
aztán ott vannak azok akik apró jeleket hagynak a világban,amit én megtalálhatok és ezzel engem heteken keresztül el lehet varázsolni.
jelek,amik lehet hogy nekik több éve voltak fontosak,de nekem meg most,és valahogy eljutnak hozzám.
és jó hogy van ez a Barát,akivel meg lehet osztani ezeket.

 

mér van az hogy némely emberek attól érzik jobban magukat,ha számukra tök idegen emberkéknek beszólogatnak?mér?minek?miköze?és mér lélegzik az ilyen egyáltalán?
faszom.
kutysétából hazafelé(ancival,részünkről 3kuty,plusz még kutyás ismerős,részéről 2kuty)beszól valami kopasz,bronzáriumozott 50es seggfej,hogy mi ez menhely?ennyi korcsot egy helyen...
anyád a korcs csezed egyébiránt közöd?akkor korcsozzá faszfej amikor leharapja a tibeti gurum a tökeidet és azzal focizunk hazáig.a farkasölőm meg majd belecsókol a képedbe kicsit,persze csak azok után hogy lerugdostam azt a kibaszott nagy,kerek fejedet a helyéről.

bal lábbal keltem fel no.
amúgy nem vagyok ennyire agresszív.mármint nem mutatom und nem mondom ki.
de néha ki kell,különben álmomban boxzsáknak használom azokat is akikre amúgy nem haragszom,és apró darabokra töröm az amúgy még felbontatlan tányérkészletemet.

"It shouldn't bother me
But it does....."

az előbb még azon gondolkodtam,mér van az hogy fogyok folyamatosan.nem eszem kevesebbett,nem mozgok többet,és mégis megint kisebb gatya kellett mint egy hónapja,pedig már akkor is örömködtem.
na már nem gondolkodom ezen.

én már nem felhős égről álmodom,hanem egyenesen tornádóról....
 

ebben az influenzás állapotban az a jó,hogy ha emberek közé kerülök véletlenül és megkérdeik hogy megfáztam-e,majd én közlöm,hogy nem,ez influenza,rögtön lesz helyem és kimásznak a képemből.
a rettegés foka....
ha eltüsszenteném magam kedves embertársaim között,valószínüleg sikítva rohannának tova.
Istenem de megnézném.
ha már nekem szar,és most eléggé az,legyen legalább egy kis gonoszkodásból fakadó örömöm.
be agressive.
na.


 

na most vagy sziget kórom van,amit egy nap után nem szokás benyelni,vagy újfajta influenzám van,ami igen faja lenne,de akkor is megérte basszameg.
mármint a Faith No More koncert érte meg.
ha tehetném követném őket a turnén.
mondjuk a skóciai meg párizsi koncertet egybekötném némi túrisztkodással is,izraelbe meg golyóállómellénnyel mennék,de mennék....
ha milliomos lennék már...
meg ha nem kezdődne pár nap múlva suli...
viszont ha lesznek olyan jó arcok és stúdióba vonulnak,az újabb turnéval jár....
addigra milliomos leszek.
meg amúgy is világot látnék már.

fanatikus leszek.
azért cipőfűzőt nem fogok enni.
 

számomra általában groteszk helyzeteket tartogat.néha megtanulok nevetni rajta,aztán varázsütésre el is felejtem és tanulhatom újra.
most megint érdekes szituációkat hozott.érdeklődve várom a folytatást.de most tényleg.csendesen,érdeklődve.
nincs hiszti.
nincs sírás.szó szerinti.
elég volt belőle.
a halálból is.mondtam már?
mondtam.

aztán ott van a nagy (nem)örömködés hogy felvettek.jóhogy.na nem mintha olyan über pontszámaim lettek volna,nem azért csak ez olyan így kellett történnie és kész.
bele se gondoltam mi van ha mégsem vesznek fel,annyira természetesnek tűnt a dolog,ehhez mérten semmiféle izgalmat és örömöt nem érzek.
nyűgöt annál inkább amikor gólyatáborra gondolok,meg arra hogy a kedves csoporttársaknál 5évvel vagyok idősebb.
5év bazd...
gólyatáborról annyi infóm már van hogy egy hét masszív alkoholiznus,amire most így nem vágyom.meg amúgy sem.
pláne nem...na nem azért,semmi bajom a 18évesekkel,csak nem vágyom velük alkoholizálni.alkoholizáljanak nyugodtan,nélkülem.
most nézegettem leendő csoporttársakat.
vicces lesz.
érzem.
sebaj,van még időm némi toleranciát tanulni.

na most érzem magam öregnek.
Máriusznak el ne áruljátok,leharapja a fejem ezen kijelentésért:)


fújj de nagy csend van megint.
pont mint nagymami halála után.
 

néha szeretnék a 80-as évek Amerikájában élni.idióta tupírozott hajat viselni,gusztustalan ruhákban járni,lenne rövidállású bőrjakóm is,meg fodros hajgumim,rossz minőségű sminkem,meg nyitott tetejű vagesz kocsim,amiben Billy Idol bömbölne.leginkább a Flash for fantasy.

amikor az egész napos takarítás,pakolászás,bevásárlás után felhívod a csajokat hogy kb mikorra várható érkezésük,megkapod a várt választ,miszerint van még időd,gyors zuhany,ruha kikészít,kaját megcsinál,lasagna szósz faja,elő a tésztát,az szép szürke-kék-zöld színekben pompázik a penésztől,idegbajt kapsz,de megoldod a talált csusza tésztával,sütőbe be,gyors elmosogatás,elpakolás,elégetten sóhajtasz egy jó nagyot,majd mielőtt még átöltöznél,inkább levinnéd a szemetet,zsák kiszakad,szemét a felsikált konyhában szerteszét,sebaj,megoldod,feltakaritod,leviszed,mész befelé szobába,konstatálod hogy a kutya telehányta a szőnyeget,máshova nem ment,parketta,ilyesmi,ami felmosható lenne gyorsan,nem ám,a szőnyegre,szőrcsomók mindenhol,mert vedlési időszak van,na akkor önt el az érzés hogy ide egy kurva sört,de gyorsan.


 

-és eredményfelszedő(szép szó ez is) zacskó van-e nálad?
-nem.tecciktudni jobb szeretem uzsiszacsiba csomagolni.

időzítős KVfőző.

végre.mármint az elmúlt napokban már nagyon szerettem volna kicsit egyedül leledzeni itthon.anci elhúzott telekre.4nap.de...
mér nem bírom azt az örömöt érezni mint jó pár évvel ezelőtt?ahogy kitették itthonról ősök a lábukat,maximumra tekertem a hangerőt a hifin és pörögtem mint állat.
most meg nem.
most leginkább arra bírok gondolni hogy a kb.6 dolog amit vennem kéne még a mai nap folyamán,hol a legoccsóbb,hogy osszam be az időt,mert még mosni,takarítani,holnapra főzni,kutyátsétáltatni,apámmal találkozni kell és át kell azt is gondolni hogy legyen a holnap este és hogy lehetne azt is a legspórolósabban megoldani.
emellett most épp a wc szart be,kiskuty tüzel,nagykuty vizel,macskák levernek mindent és holnap este meg jönnek a csajok.majd elsütöm nekik azt a poént hogy alacsonyan szállnak a macskák eső lesz.

nincs kedvem megmozdulni.

utálom azt is hogy bizonytalan a jövő hét.rühellem a bizonytalanságot.egy konkrét igen,vagy nem kéne nekem,leginkább magamtól.mert most olyan esélyes ez is,az is,ha nagyon teperek még talán igen,ha meg nem,akkor meg nyugodjak inkább bele.na ez most borzasztó érthető lett ám.mindegy.
kb.én is így állok a dologhoz és lassan már agyérgörcsöt kapok.és egyátalán nem könnyebb most egyedül lenni,pedig azt hittem jobban át fogok tudni gondolni mindent.frászt.

szombaton meg mosolyparty.mármint nem,de részemről lehet hogy az lesz.barát szülinapja és fogalmam sincs még hogy lesz.önfeledt sörözés délutántól biztos nem,mert amúgy az volt a terv.de...
nekem haza kell gyünnöm még kutyázni este,lehetőleg nem robotüzemmódban.most sajna nem megy majd a már jól megszokott kutya sétáltat engem dolog,mert ő sincs eszénél.

és a csütörtöki pecázás hajó teraszán sem lehet annyira önfeledt,mert pénteken meg hivatali ügyek intézése van teritéken,ott sem ártana valami értelmes fejet vágnom.legalább.igazából gondolkodni sem ártana,mert még péntek is besegíthet nekem jövő hetemhez.

most meg eső eldönthetné hogy esik or nem,mert mennem kéne...viszont megázni sem akarok.igen,van ernyőm,viszont utálom.pláne nem lesz hozzá felesleges kezem ha mindent meg bírok venni egy kör alatt.
 

átvettem Zombi ama jó szokását hogy nem bírok elaludni.ami nálam beteges.mert én folyton aludnék.viszont remek jó gondolataim vannak ilyenkor,csak követhetetlenek.azon is gondolkodtam hogy nem bírok szavakkal gondolkodni,mert belepusztolok olyan lassú.olyan mint amikor valami borzasztó fontosat akarsz elmondani valakinek,aki csak baromi nehezen érti meg,és mire felfogja addigra elmúlik a lelkesedésed.vagy amikor elmondanád,de nincs ott az illetékes,de muszáj valakivel megosztani,viszont aki veled szemben ül az csak kukán néz rád miközben végig hallgat és egy szót sem ért a mondókádból.na ilyen szavakkal gondolkodni.
az okosok meg azon tanakodnak hogy mi volt előbb a beszéd vagy a gondolkodás.
erről az éjszaka a múzeumban ősemberei jutnak eszembe,meg a makogásuk és a könnyeket fakasztó nevetésük,meg az hogy kedves elődeink nyílván bírtak gondolkodni,ha még beszélni nem is.észlelni és következtetéseket levonni bírtak,nem?de.mert bírtak fejlődni,und aztán jött a beszéd.akkor miért vitáznak ezen az okosok?
az meg a másik hogy mennyivel könnyebb és természetesebb képekben gondolkodni....
mindig úgy jövök rá nagy faszságokra igazságokra.egyszerűen elképzelem.
tegnap(ma)csak az volt a baj hogy egyik képzetből jött a másik és pörgött az agyam ezerrel(nap közben persze nem bír ilyet a hülyéje) és nem bírtam kikapcsolni.kuty se bírt aludni.néztünk egymásra hülyén hajnali 3ig kb.aztán ő megunta,átgyalogolt a gyomromon és bebombázta magát az ágy végébe,majd 5 perc múlva már boldogan horkolt.én kevésbé voltam ettől boldog.aztán még álmodott is és rugdodódott közben.igen,fáj a lábam.csini kék foltom is lett.de legalább nem rugott le az ágyról.
kb.egy jó fél órán keresztül gondolkodtam azon is hogy mit vegyek fel holnap este.aminek esetemben semmi értelme nincs,mert úgyis csak kikapok valamit a szekrényből indulás előtt.de azért elfoglaltam magam a gondolattal.meg azzal is hogy a költözködésből előkerült,lázadó kamaszkoromban(höhö)hordott faja katonai kabátomat ügyesen át fogom varratni amolyan csajos fazonra,megspékelem majd még valamivel,hogy ne legyen annyira egysíkúan keki és divatot teremtek majd vele.esetleg(jobb esetben)nem.de én élvezni fogom a keki kabátban történő bevonulást őszel egyetemre.ahogy hallottam amúgy is sok arrafelé a szöszi-rózsaszín(bocs,pink)hölgy.jól fogok festeni közöttük a piros hajammal,növényzetnek álcázva.
eszembe jutott még olyan idióta képzet is,hogy ha a kókuszok megtámadnák valamelyik szervemet és átültetni kéne más idegen(halott)emberből nekem újat(erősen használtat)akkor mit csinálnék.nyílván be lennék fosva és menteném az életem,de mi van ha nem?saját testemet is épp hogy viselem nem hogy még más idegen ember szöveteit pakolják belém...fujj.
ó igen,még az is eszembe jutott hogy ha már tojás vagy tyúk,akkor mag vagy fa?


a hajnali gondolkodás ártalmas.