ma Dékán Úr arról beszélt, hogy ne hagyjuk magunkat, amikor család, barátok, rokonok a fejüket fogják és szitkozódnak annak hallatán, hogy szabad bölcsész szakra járunk, meg hogy ne szomorodjunk el amikor már 25ezredszerre hallgatjuk végig, hogy és mi a bú bánatot fogsz te ezzel kezdeni, elpocsékolsz az életedből (jó esetben) 3 évet, nem fogsz tudni elhelyezkedni, nem lesz szakma a kezedben, stb.stb.
mondjuk én eddig is kb. úgy reagáltam erre, hogy közöd vazzeg?
de így a mai nap után kezdem érezni azt, amiről beszélt. mégpedig hogy sok mindenhez értő, ÉRTELMES emberkék kerülnek ki a szakról, akik könnyen helyzekednek el és könnyen tanulnak meg új dolgokat, könnyen kezelnek új szituációkat, mert az egyetemi évek alatt muszáj. és belejövünk.

ezt ma reggel mondta.ezek után elmentem órára, mégpedig kopt-ra. én magam voltam a csoport. Tanár Úr német. ehhez mérten van néhány szó, amit nem tud magyarul. tehát mondja németül. amit viszont én nem értek. ő gyönyőrűen keveri a magyar és német szavakat, a magyart is olyan kiejtéssel, hogy bár ketten vagyunk egy kicsiny teremben, mégis alig értem és nem mellesleg alig hallom amit mond, mert olyan kis kedves, csendes emberke. amúgy rém jópofa. észlelte hogy a dólycse nekem annyira nem fekszik, hát próbálkozott franciául, hátha úgy felismerem a szót amit keresünk. még jó hogy az óra elején tisztáztuk, hogy nálam még az angol jöhet számításba, ha a magyarral nehézségek adódnának. és persze kár hogy nem tudok görögül. nézett is rám, hogy hát akkor én hogy s mint gondolom a kopt tanulást, de úgy tűnik nem mondott le rólam (még). miután átvettük az ábécét, faja feladványokat írt fel nekem a táblára. nyolcból hármat el is találtam. sikerélménynek megtette.

no hát ezek után kijöttem és nevethetnékem támadt, mert ez az óra valahogy tökéletesen leírta számomra a szabadon bölcselkedést. ahogy a Tanár Úrral nagy nehezen, de töretlen kedvvel sikeresen túléltük az elsó órát, valahogy csak csak megoldva a dolgokat, csak összerakosgatva a lényeget, hát ilyenek vagyunk Mi. a csapat. összerakjuk az okos(idióta?) bukókat és megfejtjük az élet értelmét. legalábbis próbálkozunk.

aztán még a tágabb csapaton belül vannak ám olyanok, akik húzzák a szájukat arra, hogy hát mifenének van az órarendben Bibliaismeret, meg vallástörténet, meg filozófia, meg egyebek, amikor ők kommunikációra/filmre szakosodnának tovább. nem tudom. én kimondottan valástörténet felé irányoztam be magam, eleinte csúnyán néztem az órarendre amikor ott ficegett a filmelmélet, de már semmi bajom nincs vele. nem rinyálok. teljesíthető és ragad is az emberre valami, amit tán a büdös életben nem fog hasznosítani, de mégiscsak tanult valamit, ha mást nem is, hát egy újfajta szemléletet. és ezzel is több lesz az ember. arról nem is beszélve hogy ezen kedves "csopitársak" főleg a Bibliaismeretet szidják, hogy minek az. hát édes szívem tán azért mert alapműveltséghez tartozik, nem? kultúra része, nem? tán ma már kevésbé, de azért igen sok minden kapcsolódik hozzá. de ők csak szitkozódnak, meg fecsegnek órán és valláson (ami amúgy most kimondottan érdekes és még a "nemszeretem meg minek ez csoport" nagyja is kussban ülte végig az előadást) elhangzott a "fallosz" szó, ezek meg irritáló vihogásban törtek ki mellettem. azért...felnőtt(???maradjunk annyiban hogy nagykorú) emberek, akik über műveltnek és nagyon kultúr(h)áltnak tartják magukat, ne vihorásszanak már egy ilyen szó hallatán, pláne nem ilyen szöveg- és egyéb környezetben.
mondjuk nem tudom miből gondolom azt, hogy itt mindenki normális. már az én mércémmel. Istennek hála vannak olyan emberek, akik ugyanúgy feldobódnak egy jó kis filozófiai vita után, mint én. és ugyanúgy vélekednek a képzésekről, mint én. sajna most hogy már mindenki irányultsgának megfelelően veszi fel az óráit, egyre kevesebbet leszünk együtt, kezd meggyengülni ez a "védőburok", amit ők jelentenek számomra azzal, hogy nem vagyok egyedül és megértjük egymást. nem lesznek minden órán ott, hogy sokat mondóan összenézzünk egy-egy ilyen vihogó picsa idióta megnyílvánulása után, és nem leszünk ott egymásnak akkor sem, ha valamit egyikünk nem ért, de a másik igen és lehet számítani arra, hogy kapsz segítséget.
most látom át azt is, hogy bezony itt is "talpra kel állni" és egyedül kell evezgetni a cél felé. és most éreztem ezt a bizonyos multifunkciót is, amikor elköszöntem a srácoktól, mondván megyek koptra, és 1. nem néztek hülyének, 2. sőt, majd mondjam már el milyen volt, 3. éreztem valamiféle tiszteletet azért, mert felvettem. mert ezzel is bővül az érdeklődés és a tudás.
pedig ez csak egy tárgy. egy fél éves ízelítő. de ők meg tudják érteni azt az izgalmat amit előtte éreztem, sőt ha jól sejtem elég erőteljesen ki is leszek faggatva a történtekről.

a konklúzió pedig csupán annyi, hogy akárki akármit mond, vagy gondol, szeretem ezt csinálni, és érzem hogy jó helyen vagyok.
 

megint önvalómmal álmodtam.

tiszta,fedetlen énem épp szellemtestemet rakta össze a nagy semmi közepén. szellemtestemre rápakolta testi valóm jellemzőit is.
igen, emberi szemnek megincsak gusztustalan volt az egész.
láttam szellemi testem összetevőit. láttam izomféléket, amik valójában a lehetőségek, amellyekkel éltemben élhetek. aztán valós énem, mint egy próbaszerűen elindított rajtam valami energiafélét, ami végigfutott szellemizmaimon. úgy nézett ki, mint ahogy egy filmben ábrázolták az agyban futó idegpályákat.
finom rezdülés futott át mindegyiken. Én látta hogy minden működik és mosolyogott.
na nem láttam azt a mosolyt, ahogy Én-t sem látom sosem, Én inkább egy igen erőteljes és mókás érzet...féle.
láttam ahogy végigfut szellem testemen az energia, ezzel egy időben láttam hogy mi mire alkalmas. láttam magamat,a hogy most ismertek, különböző szituációkban. és láttam hogy eddigi életem során miket használtam már és miket felejtettem el használni, pedig a lehetőség ott van.
aztán szellemtestemre rákerültek mostani valóm darabjai és valós Énem megint mosolygott, megmutatva nekem magamat. én meg néztem, hogy anyám mennyi minden van még ott bent, amivel egészen idáig semmit sem kezdtem az ég egy adta világon. semmit.
persze van ott bent olyan dolog is, amit már "edzettem" az évek során, de valamiért úgy adódott hogy egy ideje nem használtam és mint az izmok elsatnyultak. és vannak olyanok is, amiket meg túl sokat használok, még jó hogy szellemtestem képtelen eldeformálódni, mert ha megtenné a dühtől, a haragtól és a mérhetetlen sok indulattól bizonyára szép muszklikat növesztett volna, amivel semmit nem ér, ha teste többi része satnya marad.

el kell kezdenem szépen, az alapoktól kezdve megerősítenem szellemtestem.
Én megmutatta mit, merre, hova, meddig.
kár hogy még mindig a frászt hozza rám ezekkel a megnyílvánulásokkal...
 

miért van az hogy jó pár hónapja heti szinten kapom a jeleket, hogy a működésképtelen kapcsolataimat számoljam fel?
értettem elsőre is.
és rajta vagyok figyelmeztetés nélkül is.
vagy csak azért kell ezt folyton megkapnom,hogy nehogy megessen a szívem itten a népeken és ne küldjem el őket a fenébe?
vagy az amúgy csak hellósziahogyvagyénisköszszia kapcsolatokat tán el akarnám mélyíteni? ha eddig nem működtek,most sem fognak és nem is vágyom a küszködésre.

remek új kapcsolatokkal rendelkezem. nem kell a sok erőltetett látszat ismerettség.

a félyszbúk szerint cápa voltam előző életemben.

Ki vagy mi voltál elözö életedben?

Pokbibi took the Ki vagy mi voltál elözö életedben? quiz and the result is Cápa

Tipikusan az vagy, aki "szereti" a másikat. Az egy masik kerdes, hogy mit szeretsz vele csinalni. Általában tisztelnek, de felnek is toled. A tolerancia teljesen hianyzik beloled.

nem is értem....

ami az erkélyem előtt áll, több szempontból is hasznos.
pl. nem sülök meg nyáron,mert árnyékot vet.
ugyan most nem,de ha levelekkel is rendelkezik épp, akkor nem a többi házat kell bámulnom az ablakon át, csak a fát. ami pozitív.
aztán a szemben lévő házból nem látnak át. saját erkélyükön bagózok ugyanis rendszeresen bámulnak ide befele nem túl érdekfeszítő mindennapjaimat figyelni, ami azért néha irritál. pláne hogy szokásom érezni ha épp bámulnak. hidd el, nem vicces érzés.

egyszer már meg akarták nyesni ezt a fát. azt a szép nagy ágát készültek épp levágni, ami jótékonyan eltakaraja a külvilágot előlem, avagy fordítva.
ma mire kell kelnem? láncfűrész zajára és arra hogy egy munkás bámul be az abalkomon.
jelentem meggyőző tudok lenni. pláne az első kávém elfogyasztása előtt. pláne ha morcos vagyok. pláne miután elmagyaráztam már hogy ezt ne vágják le. pláne hogy bámul be az a fasz az ablakon miközben és a vizsgaidőszak fáradalmait pihenném kifele. pláne hogy ő keltett fel a zajjal.
még a khöccsög szomszédnak is jutott a haragomból aki megrendelte ezt a vágást, és képes volt a nyúzott, feldagadt képembe mondani hogy nem tudja ki rendelte. nem a f@szt nem.

de az ág megmenekült hála lobbanékony természetemnek és a pindúr pandúroknak.
mostan már csak a kedves szomszéd irritál. mondjuk ő mindig. aszonnya ha valami problémám van azt a közgyűlésen kell elmondani. hja kérem, csak hogy addigra teljesen kivágják itten nekem szeretet fámat, mit rinyáljak akkor én ott nekik tavasszal,mi?

mondtam már hogy alapvetően nagyon nem szeretem az embereket? és még normális indokot sem képes mondani az ürge hogy miért kell megvagdosni ezt a szerencsétlen fát. csak úgy. zavarja hogy belóg az az ág oda az útra. hja kérem. engem meg te zavarsz baze minden egyes nap amikor látom azt a rusnya béka pofádat, na ide azzal a láncfűrésszel...
 

a júpící és a békávé meg csessze meg magát.meg egymást.meg amúgy is.

kedves Jézus!

így fél év késéssel,boldog szülinapot.merthogy nyáron születtél vagy mi.
ezt meg is ünnepeljük minden évben télen.gondolom ettől baromi boldog vagy.
én is.
az az igazság hogy évről évre egyre inkább ábrándulok kifele a karácsonyból.talán ez majd változik,ha saját családom lesz és saját elképzelések alapján fog zajlani a szenteste.
semmi idegbaj nem lesz benne,legalábbis családomnak ne legyen.nekem tuti lesz azért,csak ne legyen annyi mint amennyi évek óta megadatik ilyenkor.
bár tegnapi nap végülis nyugis volt.ancival el voltunk ketten.ő főzött én meg szokásomhoz híven végeztem a férimunkát.felállítottam a fát.ennek köszönhetően(mármint a fűrésznek,vésőnek és kalapácsnak)ma a reggeli kávémat tartalmazó bögrét alig bírtam felemelni,majd sikeresen ki is lögyböltem a földre annyira remeg még mindig a kezem.
amúgy meg borzasztó illúzióromboló egyedül díszítgetni a fát.olyan mi a francnak életérzés uralkodott rajtam végig,amitől nem voltam túl kreatív.sebaj.azért tűrhető lett a dekoráció.csak minek,mert ancin kívül senki sem értékeli.modjuk ő legalább igen.ja meg hát a macskák természetesen.már le is bontották a felét,de nem vagyok hajlandó idegeskedni rajta és visszarakni sem fogom.

ma meg majd jól átjön családom(?)többi tagja,nem tudom minek.megszokásból.apám majd megszokásból be lesz baszva,bátyám megszokásból megjegyzéseket fog tenni mindenre,barátnője megszokásból megjegyzi majd hogy nagyon finom az étel,miközben majd azt a miniatűrizált adagot piszkálja a villájával a tányéron,amit be mert vállalni,mert hát vigyáz az alakjára,bár nem látszik és bár nem értem hogy ki az a hülye aki karácsonykor ezzel foglalkozik(jó,én is foglalkozom vele kicsit.ma pl azon gondolkodtam hogy miért van az,hogy ha az ember lányának teste épp fogy,akkor az első ahonnan fogy az a melle.bezzeg ha hízik...mindenhova megy csak oda nem.pedig milyen faja lenne.pár nap alatt olyan dögös bögyös vörös bírnék lenni a mindenféle vendégségben kötelezően elfogyasztott beiglitől hogy ihajj).
szóval ez lesz ma.holnap meg megyünk nagymaminak nevezett tárgyhoz,aki már az első öt percben tenni fog valami finom sértő megjegyzést,amitől megint egy évre előre elmegy a kedvem attól hogy lássam.na jó.igazából sosincs kedvem látni őt.beszélni vele meg pláne nincs...
utána feltálja majd a megszokott nyuszikat meg kecskéket,amikből a "szép"emlékek miatt képtelen vagyok enni.ja igen,a szép emlékeket is neki köszönhetem.ebből persze sértődés lesz,meg abból is hogy nem fogok alkoholt fogyasztani és erre jön majd a minden évben elhangzó megjegyzés hogy mikor fogsz már végre felnőtt módjára inni egyet.ó csezdmeg ha alkohol fogyasztásban kéne mérni a felnőttlétet,akkor bizony én már igen régóta felnőtt vagyok.ezt a hülyeséget.azt persze nem tudja hogy józanul is nehezen tolerálom őt meg apámat,hát még ha oldódok....és egy egyész nap fog ezzel eltelni,hogy kimegyünk,végig hallgatjuk a faszságait,igyekszük nem visszaszólni,csak azt nem értem minek.ahelyett hogy itthon tölteném a napot aránylag kellemesen.mondjuk bírnék aludni például.vagy csak dögelni az ágyon és bambulni valami csöpögős karácsonyi filmet,hogy legalább onnan kapjak némi karácsonyi hangulatot...
 

avagy növessz gerincet öcsém,néha jól jön!

lövésem sincs hogyan lehet úgy élni,hogy az ember mindig azt mondja,mindig úgy viselkedik,ahogy az a másik többi embernek jól esik.na nem ugrál az illető ahogy mások fütyülnek(bár végülis de),hanem direkt viselkedik úgy,hogy az mindenkinek szimpatikus legyen.

namármost ha valamivel fel lehet engem dühíteni,akkor ez az.hogy képtelen valaki a szemembe mondani hogy mit gondol rólam és ehhez mérten homlokegyenest másként viselkedik.és ha ez valóban így van,akkor megint találkoztam pár olyan emberrel akinek még a kérdéseit sem lehet elhinni.
bevallom őszintén nagyot csalódtam.
most így hirtelenjében több emberben is.

és még azt mondják a nők pletykásak.kihagyják azon hímnemű egyedeket akik képtelenek felnőtt mód viselkedni.felnőtt alatt nem azt értem,hogy dolgozik,teszem azt nem anyuval és apuval él már,hanem azt,hogy felvállalja a gondolatait,a véleményét,az érzéseit,a tetteit.

én meg megbíztam az elmúlt időben két olyan emberben,akikben ezek szerint nem kellett volna.persze még kiderülhet hogy az egész nem így van,csak hát az a helyzet hogy mivel itt képtelenek az emberek a pofádba mondani hogy mit gondolnak rólad,nem is lehet tudni hogy valójában mi hogyan történt,ki mit mondott,ect.

és miért van már megint az,hogy olyan ember csap be,aki előtte még nekem sírt hogy nem akar elveszíteni.én meg még azt gondoltam de aranyos.
frászt.
ezek után ha egy férfi(?)ilyennel jön nekem,jó messziről el fogom kerülni,mert ha úgy érzi elveszíthet,akkor annak oka van.és nem én adtam az okot.
 

sebaj.minden nap tanul valamit az ember.most találtam egy újabb embertípust akikben nem szabad megbízni.és egyre csökken azok száma akikben tán,mondom tán,lehet.

ó igen.és kedves emberek,kik tartotok tőlem.nem,nem fogom leharapni senki fejét,nem fogok bosszút állni,ugyanis kinőttem már ebből.egyszerűen csak csalódtam.kurvanagyot csalódtam.

 

de most nem azért,mert valaki meghalt,csak a kapcsolatok halódnak.hangosan nyögve.
a csend meg bennem van ám és nagyon nem szeretem.
nem is küzdök a dologgal,csak szemlélem a történéseket és fogom a fejemet,mert nem tudom hova tenni őket.

érdekes hogy amit az ember kíván azt az élet sokszor igen drasztikus formában bírja megadni.

az ember lánya meg csak ül és nézi a változást és csak annyit bír mondani:
hát...ő....végülis...kösz....asszem.

most megint azt érzem,mint tavaly ilyentájt,hogy még minden kusza,még migrént kapok ha mindent szépen a helyére akarok tenni a fejemben,de majd kialakul és jobb lesz.
tisztább.
 

ma elütött egy autó.
utólag viccesnek tűnik.

azok után hogy a délelőtt folyamán elaltatták a macskámat,és anyám morbid mód haza bírta hozni,hogy elköszönhessek tőle(értsd:én pakoltam el a mélyhűtőbe a merev testét,hogy majd kivigyük telekre elásni),este megjelent itt apám,persze seggrészegen.anyám jön hogy csináljak vele valamit mert itt akar aludni,mi meg ugye azt nem akarjuk,épp magyaráztam neki hogy takarodjon innen a jó büdös picsába(ó ez nálunk megszokott)amikoris kezet akart rám emelni.namármost a régi szép emlékek végett reflexből kúrtam neki a szekrénynek,amire az volt a reakció hogy szétveri az agyamat.mármint mondta ő.én meg hogy lássam,lesz okom végre lecsukatni.persze erre anyám megjelent egy adag ágyneművel hogy akkor hagyjuk abba és aludjon itt.
na ezek után csodálkozzon valaki ha holnap nem lesz túl rózsás a kedvem.
üdv az én világomban.
megint.

magyarázza meg már valaki hogy engem mi tart vissza attól hogy szétverjem ezt a szerencsétlen faszt,aki nem egy maradandó emléket okozott nekem?
tán azért mert mégiscsak egy szerencsétlen fasz?
vagy mert segédkezett a megalkotásomban?
itt nagyjából be is fejezte apai szereplését.

éppenséggel vagyok olyan idegi állapotban hogy nekibasszak egy széket.annyira szeretném megtenni.
csak értelmetlen.
 

minden még csak most kezdődik de én már belefáradtam.

szeretnék feloldódni az Univerzumban és nem gondolkodni többet.

semmi értelme ugyanis.

be vagyok zárva ide és jelenleg nem megy a szárnyalás.gondolom azért mert az alapvető korlátaim még kötöttebbek,már ha lehetséges ilyen.

és kibaszottmód hiányoznak az elmúlt életek.

és már megint értelmetlennek tűnök,ugye?
mondom.értelmetlen agyalni.

össze kéne engedni darabokat.

mégis tartok valahogy a gondolattól.

miért van az hogy az összes darabkám férfi?
tán azért hogy mindegyikbe beleszeressek.
ami érdekes mód akkor sem múlik el,amikor már el kéne.mármint a legtöbb esetben elmúlik,nem?pontosabban átalakul."sima"szeretetté,vagy épp gyűlöletté és megvetéssé,ami rám oly nagyon jellemző egy rosszul végződő párkapcsolat után.
na hát darabkáimnál nem.
és tán ez azért van,hogy véletlenül se tudjam őket megutálni.
mert hát milyen dolog lenne mán az hogy saját magamat utálom,nem?hülyeség.
így bármikor ha valamelyikükkel leülök beszélgetni,ott tudom folytatni ahol abbahagytam.vagy abbahagytuk,ahogy tetszik.igazából mindegy.
ellenben most már meg tudom válaszolni saját magam kérdését.
mit kérdeznél ha saját magaddal ülnél szemben?

MINDENT!

elvégre annyi félék vagyunk/vagyok.
különböző színek,illatok,hangulatok,szobák egyazon házon belül.
 

a filozófia könyv igazából egy villamos,Isten pedig egy lila gömb.

basszus,akkor igazából én is lila gömb vagyok...
 

franc.

 

ha mindannyian egyek vagyunk,de kisebb részekre azért le lehet bontani minket,csak a könnyebben érthetőség kedvéért ugye,akkor a tulajdonságaink is közösek.persze nem.mert amikor visszaolvadunk a nagy közösbe(vagy a kisebb,lebonthatóba,ahogy tetszik)eltűnnek a tulajdonságok,halovány emlékük marad csupán,de persze az is csak akkor amikor ismét tapasztalunk.
aztán jön az amikor egy személyt,akit valójában,mármint való-jában sosem ismertél,legalábbis most nem,azt ismeri más is,bár ő sem találkozott vele való-jában.
aztán jön az is,amikor valaki azt állítja magáról hogy ő volt egyszer ez a személy,valójában.

aztán egyre több emberben,persze olyanokban akikkel amúgy is hihetetlen sok közös vonásotok van,és olyan magától értetődő minden,nincsenek hülye kötelező körök,természetes az ismeretség,na bennük fel-fel tűnnek annak a bizonyos személynek a tulajdonságai.no de nem ám belső,külső bazeg.külső!
belsőleg meg ki más ismerhetné jobban mint önnön magad,hiszen azt az istenadta egoizmusodat is tőle "örökölted".

és nem,nem véletlenül van az istenadta meg a mástól való öröklés egy azon dologra vonatkoztatva.
 

kicsit megáll a világ.
namármost ez néha jó,néha meg persze nem.na ma nem.
igazából 2 napja áll a világ körülöttem,nem változik semmi,csak ugyanazok a történések ismétlődnek,és kurvára bosszant.
tegnap olyan durva deja vu-m volt(nem,nem cickányt láttam),hogy már már ijesztő volt.
felfordul a gyomrom ettől.
tegnap visszamentem kicsit az időben és egy lassan 6 évvel ezelőtti jelenet játszódott le,persze más emberrel,de ugyanaz.és ugyanazt az irritáló tehetetlenséget éreztem,mint anno.
na és akkor most kedves Jézus,ezzel mit kell kezdenem?
ne kövessem el megint ugyanazt a hibát,avagy most javítsam ki?hm?hagyjam a faszba az egészet,vagy igenis csináljam végig,figyelembe véve a régmúltat?
hm?

és mond,ugye véletlenül sem eme idióta gondolat miatt nem érzek?
mond hogy csak azért mert fáradt vagyok.
 

na hát ezt mintha én mondtam volna:

hiányzik egy társ,aki befejezi a mondataimat,aki ismeri az anyajegyeimet,akivel beszélhetek az éjszaka közepén....és akinek pénisze van.

hehe

ó anyám,gyakrabban kéne szabadságolnom magamat.
hogy milyen csodákat bír művelni az emberrel egy kis önzőség.
néha ugyan nehéz nemet mondani a mindenféle elvárásoknak,na de most komolyan,viszont néha szükséges.

havi egy nap tisztítókúra mellett havi egy nap önzőség is be lesz iktatva.az mondjuk egy egész hétvége,csak magamnak szentelve.hú.....de jól hangzik:)
 

amikor amolyan teljesen felesleges csajos csacsogással tökéletesen keresztbe húzzák a terveimet.vagy akármit...
néha igazán jó volna ha az emberek képesek lennének befogni a szájukat.
vannak helyzetek amikor nő létemre egyszerűen képtelen vagyok tolerálni a tipikusan női viselkedést.mármint amit általában annak tulajdonítanak.
és ha én véletleül nem így működöm,annak bizonyára valami rejtelmes mögöttes oka van,amit persze mindenképp meg kell tudni,mert hát a nők tartsanak össze.vagy mi.
nos én összetartok azzal akivel amúgy is megosztom életem fontos és kevésbé fontos mozzanatait,amúgy meg részemről nem erőltetném a témát.
egyszerű és nagyszerű:jobban kijövök a férfiakkal.
alapvetően.tisztelet annak a pár kivételnek,akikkel viszont érzem azt a bizonyos női barátságban fellelhető cinkosságot.
visszatérve a férfiakra,egészen más tészta az(és kimondottan rühellem)ha folyton félreértelmezik azt,ha pusztán kedves vagyok.
emberek!az hogy egy nő nem küld el rögtön a jó büdös francba,nem jelenti azt hogy pár pohárka ital elfogyasztása után rögtön szét is teszi a lábát.persze itt megint az jön hogy a többség sajna mégiscsak így működik.én nem.
kibaszott sztereotipiák.
 

nahát.
most tudtam meg hogy volt főnököm meghalt.
és nem vagyok túl szomorú.
mármint félre ne értsd,szerettem őt nagyon,csak nála tudom azt érezni,hogy most jobb neki.érdekes hogy emberekkel kapcsolatban könnyebben viselem a halált.

hú anyám mennyi mindent köszönhetek neki.sok szempontból ő nyitotta fel a szemem és mennyire gyűlöltem őt érte.akkor:)
megbolygatta az akkor még igen kellemes,játszótéren fakardozós életemet.és jött nekem a vonzással meg a törvényével és én meg felháborodtam,hogy nem gondolhatja komolyan hogy azt a sok szart amit néha át kell élnem én akarom magamnak...
hehe.
akkor úgy éreztem,mintha felnyitott volna egy szikével,átvizslatta volna mi van belül,majd úgyhagyott volna,hogy láttad te is hogy volt eredetileg,rakd össze magad,ha akarod.
jó időbe telt mire megint egyben voltam,de ha akkor nem szed szét,még most is úgy lennék,ahogy voltam.
köszönet érte!

ami pedig mindig eszembe fog jutni rólad,az az,hogy amikor gusztustalan,nyákos,hideg reggel morcosan érkeztem az irodába,te kinéztél és idióta vigyorral a fejeden közölted hogy nem veszünk semmit,majd becsaptad az orrom előtt az ajtót.
és máris sütött a nap...

 

mér nem Plótinoszból kell előadnom?

ha lucifer is arkangyal volt mielőtt megkérdőjelezte Isten parancsát,és letaszíttatott,tehát ő is ott csücsült a jobbján,or balján,or akárhol a közelében,és ő is aktívan részt vett a gonosz elleni harcban,mert ezt olvastam ám,akkor milyen gonosz ellen küzdöttek?ha még meg sem kísértette évikét?hm?

és miért van az hogy szimpatikus az arc?ugyanúgy mint lilith.
na megyek és keresek egy faja szektát és sátánista leszek.bár sokkal jobb lenne ha találnék valami luciferista vagy valami hasonlót.most már kezd komolyan érdekelni hogy mit művelnek egy ilyen helyen és mit gondolnak,und mit tudnak egyátalán kedves luciferről,akinek nincs is szarva meg patája,mer ammeg a görögöktől jön és az is utólag átformált cucc.mint a többség. 

és mér van az hogy valójában az angyalok nem is olyan ártatlan és baromi jóságos lények?mármint eredetileg.sőt a kerubok rusnyák és nagy kópék.és egészen konkrétan beazonosítható hogy hímneműek voltak,avagy még most is azok,mittomén.
a puttóktól meg hányok.

néha elfelejtem meghallani,avagy inkább nem is foglalkozom vele.
pontosabban első nap mindig elhessegetem magamtól a gondolatot amit a fejembe ültet.
első nap még csak nem is küzdök,csak teszem a dolgom.
aztán ha erősödik az érzés és végre fel is fogom akkor jön az elkeseredett küzdelem.
ami persze mindig értelmetlen és én mindig csakazértis megpróbálom.
mégsem hagyhatom annyiban.csak úgy...az nem én lennék.ahhoz én túlzottan is szeretem az életet.
most valahogy úgy intézte hogy ne legyen annyira megrázó.
most csak mielőtt kelnem kellett volna,pontosan egy perccel azelőtt felkeltett hogy takarítsam el a dögöt.
nem jó érzés megbotlani egy merev testben hajnali fél6kor.
aztán amig lefőtt a kávé aránylag érzelemmentesen tettem a dolgom.

robot üzemmód.
 

mintha rémlene a valóság.
Néha átlátok mindent és boldogsággal tölt el egyszerűsége.
Aztán hozom megszokott formámat és már előre bosszankodom mindenen és máris megszűnik az átláthatóság.
Ott van még mindig,elérhető közelségben,mégsem érem el.
Aztán néha eszembe jut,hogy gyerekfejjel mennyi mindent tudtam ösztönösen.
Most meg mennyi mindenen agyalok,pedig ott van a válasz valahol a múltban.
Csak elfelejtettem.
Ha hangosan gondolkodom,Anci szokott emlékeztetni hogy de hát ezt meg ezt mondtad X évesen,ezt meg ezt láttad X évesen....
Én meg csak hümmögök és próbálok emlékezni,de semmi.

Tegnap este eszembe jutott valami,amit még akkori vezetőm tanított és amit akkor még nem értettem.Egy bizonyos légzéstechnika.Azt mondta ha beszélni akarok vele,akkor használjam és máris ott vagyok...
Egy idő után szükségtelen volt már az a bizonyos légzés,zsigerből működött a dolog,elérhetővé vált számomra bármikor.
Azt hiszem ideje előkaparnom azt a módszert.

Elképzeltem origi énemet,amint összerakosgat épp és cinkosan odakacsint Istennek,hogy na ez mókás lesz.Ott lesz minden a kezem ügyében,de spékeljünk meg engem némi önfejűséggel,vajon leküzdöm-e?

Érzelmek melyekhez oly makacsul ragaszkodtam éveken át,hisz emberségemet erősítik.Most már csak hátráltattok...