kezd ám borzalmasan elegem lenni a világból megint.
olyan nagyon rossz érzésem van azzal kapcsolatban hogy hová tart ez az ország épp.
vagy hogy már hova jutott.
cigányozás,zsidózás,magyarozás,egymás szidása,másikra mutogatás,fenyegetés,késelés,herélés,lelövés,felgyújtás...
szarakodik a gazdaság mindenhol,leállnak a netes szolgáltatások,vagy "csak" feltörik őket folyton,amit nem értek miért jó...
de most komolyan.mire jó az ha megszivatják az egyetemre jelentkezőket azzal hogy kicsinálják a rendszert?
kezd minden átállni "online ügyintézésre".aztán berottyan a net és téphetünk hajat,rághatunk körmöt,rohangálhatunk fel-alá hogy el tudjuk másképp intézni,de nem lehet.
az okosok meg az suttogják hogy teljes csőd lesz.
az üzemek már állnak lefelé,a bankok majd jól zárolják a számlákat,nem lehet majd pénzt felvenni,nem lehet majd kaját venni,nem lesz(így sincs már lassan)kereskedelem,nem lesz fizetés,teljes káosz,und a végén polgárháború.állítólag ez utóbbi már szervezés alatt.
ilyenkor mi az okos lépés?
élem az életem tovább,próbálok nem figyelni,nem gondolni erre,pláne nem bevonzani.
vagy kivesszük a maradék kevés zsét a bankból,meg a nagyon félretettet is,ami tandíj amúgy és bevásárolunk babkonzervből,emellett elkezdünk kicuccolni érdre...

tényleg csak az marad majd hogy el kell húzni ebből az országból?

elmenni vhova,ahol majd én leszek a hülye magyar.rajtam lesz a bélyeg,vhol joggal.
az is érdekelne hogy mire olyan kurvára büszke ez a nép?de most komolyan.folyton szidjuk a többi népségeket(én is),bezzeg mi.bezzeg mi mit?miért?mire olyan nagy a szánk?
 

alapvetően szeretek magyar lenni.de ma mit takar az hogy magyar vagyok?
meg hát fogalmam sincs milyen nem magyarnak lenni,így nem tudhatom az az állapot jobb vagy rosszabb ennél.
de néha rosszul vagyok csak attól a gondolattól hogy ember vagyok.
sebaj majd túllépek ezen is.így vagy úgy.

 

rengetegszer görcsölök olyan dolgokon amin nem kéne,vagy legalábbis nem ennyit.amolyan jó,jó hogy fontos és sürgős,de ha eszetlenül rohangálok fel-alá az nem segít,ha kitépem a hajam az se és más emberek jófenébe elküldése se.
ha lenyugszom,átgondolom,megcsinálom,az igen.
sajnos ez az emberek többségével így van.
mindenkinek nehéz(na jó nem,de a többségnek).és mindenki fejetlenül(hajatlanul)szidja,veri a másik embert.ha cigány tesz valamit,akkor szidjuk a cigányokat.mi (m)agyarok.ha magyar tesz valamit akkor a cigány szid.viszont ha valami nagyobb getymóság történik,akkor külföldön a hírekben egy kalap alá van véve magyar und cigány,simán csak a hülye magyarok.
és gondolom(ha kicsit túlgondolok a "valóságon")egy másik létforma számára meg csak simán a hülye ember tett már megint valamit.
nekem ez a gondolat feloldja a görcsöket.mert a saját problémáim rögtön eltörpülnek.no nem vetem bele magam az emberiség hülyeségei miatt történő görcsölésbe.egyszerűen csak képes vagyok ilyenkor fellélegezni és mosolyogni.
feltűnt ma már valakinek hogy süt a nap és van ereje?
délután ugyan esni fog,de most még süt a nap...
 

kedves Jézus
írok neked megint,itten,mert a legutóbbi után vhogy elintéztél minden,ezúton is köcce.
naszóval.
-jó volna ha végre elmene a lakás.kell a zsé.jövő hónap végéig valaki vegye meg,jó?köcce.
-jó volna az is ha adnál erőt ahhoz hogy ne legyek folyton idegbeteg,meg elmúljon ez a hülye letargia,meg a rémálmok.vin dieseles álmok jöhetnek megint,esetleg gerald butlert sem vetném meg.köcce.
-az is jó lenne ha nem lenne körülöttem mindenki idegbeteg,sokat javítana az én kedvemen is.köcce.
-nem lehetne mostmár tavasz?
-tisztában vagyok vele hogy agyarországnak lassan annyi,de örülnék ha kitartana még addig amig itt leledzünk.lassan az is tuti hogy pár év múlva ancival egyetemben elhúzunk innen a p#csába,addig jó volna ha nem késelnék meg egyikünket sem.meg semmi ilyesmi senkivel se,jó?köcce.komolyan féltem ám néha ancit,légy oly kedves és vigyázz rá,amikor jófajta környékeken jár.majd minden nap ugyebár,mert jófajta környéken dolgozik.esetleg ha áthelyeznék máshova....lehet nem ártana,mert kikészül szegénykém teljesen.lehet nem ártana mozgosítani a kedves kolleganőt az ötkerben...az jó lenne.köcce.
-ja még valami.magabiztosság.nekem.megint.köcce.
más most nincs aszem.

 

a nagy éntelenség elérésében valamit jól elcseszerintettem,mert olyan hihetetlenül érzékeny lettem mindenre hogy csak na.vagy csak a betegség általi lázas-gyenge életérzés miatt vagyok lelkileg is gyenge.
bőgök minden szarér.
filmen,könyvön,idióta megjegyzésen.mindenen.minden valahogy borzasztóan személyesen érint,pedig alapvetően nem kéne,gyakorlatilag meg pont hogy szarnom kellene mindenre.
és még jönnek hozzá a fasza rémálmok is,nagymamival vagy anélkül,de aludni sem bírtam már egy jót nem t'om mióta.
bizonytalan vagyok mindennel kapcsolatban,kivéve a továbbtanulást hála a jó égnek,csak ne most kéne foglalkozni vele.csak ne most kéne ezerrel tanulni,okosnak lenni,különórára járni,felfogni hogy a tanár akármilyen,de ő épp segít nekem,ezért nem küldhetem el a francba és egyátalán senkit sem küldhetek el a francba mert minek.csak ne most rottyant volna meg anci is,ne most kéne erősnek és bátornak meg logikusnak lenni....
lóf@sz.
 

minap mondja nekem anci hogy tök fura,nem álmodik nagymamival.mondtam neki hogy valóban fura,én se.
na tegnap behoztam a lemaradást.
nem kellett volna.
bár alapvetően semmi rémisztő nem történt álmomban mégis szörnyű volt.
rég imádkoztam már a minél hamarabbi napkeltéért...
jó sokáig nem bírtam/mertem visszaaludni.most meg felmosórongy állagom van természetesen.
amellett hogy az átok influenza is visszatért hozzám,pedig aszittem sikeresen átpattant rólam valaki másra.
amúgy minden jó.
 

ízlések és pofonok.utóbbi leginkább akkor amikor az ízlések különböznek.
a különbözőséggel még semmi gond nem lenne,ha nem ragaszkodnánk oly nagyon a saját elképzelésünkhöz és ha nem hülyéznénk le kapásból a másikat.na de hogy a más ízlés verekedésig fajuljon,az már röhejes.nem is,nem röhejes.csak jó volna röhögni rajta.
tegnap volt némi affér törzskocsmánkban.laza összeröffnek indult,tengerész barátunk utazik tova holnap,összeültünk még egyszer.lesz nyár mire megint jön.
aztán lejöttek mások is törzshelyre.hűha,meglepő.ez egy kocsma,járnak oda mások is.más zenei és öltözködési stílussal,mint mi.fiúk persze rögtön rázendítettek a fikázásra,azok a szerencsételenek meg még rákontráztak.utána kimentek elpöppenteni egy vicces cigit.érdekes mód jöttek a szövegek hogy na meg sem lepődök,kinéztem belőlük,ennyit róluk,stb.stb.csak azt sikerült elfelejteni hogy a mi kis baráti körünkben is akad aki néha-néha él vele és soha senkinek semmi baja nem is volt ezzel.de ha más csinálja akkor aztán húha.
aztán ezek a "jövevények" sikeresen beszóltak a pultoslánynak,akit ismerünk már ezer éve és szeressük is nagyon.párja is ott volt és meghallotta sajnos.
pár perc alatt ki lettek penderítve a helyről,de még azért fenyegetőztek kicsit hogy rendőrt hívnak.hülyék voltak valóban,de jogos volt ez a rendőrhívásos dolog.mi meg gyönyörűen elmondtuk azt hogy mi történt,szerintünk...
ilyenkor olyan szépen össze bír fogni a nép.
az volt az egészben a leggusztustalanabb hogy kicsit feléledtünk ettől.nem szó szerint,mert az természetes,hanem jobb kedvünk lett.tudom hogy ez magyarázható a testben ilyenkor történő folyamatokkal,adrenalin meg ilyenek,de hogy mennyire bírtunk virulni hogy végre történt valami.hazafelé erősen elgondolkodtam ezen.végre egy kis attack.ki lehet engedni a gőzt.bár én még csak meg se tettem.bele se szóltam,már vissza se fogtam senkit se mert minek.annyiszor megtettük már.kiskakasok.de nem az a "fogjatok vissza mer leverem" fajták,hanem de jó volt megütni.jaja,idáig hallottam hogy csattant.fasza vagy öreg.valóban(na haragudj zombi ezért).
de a jónépnek ez kell.húzza az igát nap mint nap,kell valami,ami miatt kiengedheti a gőzt.jó kis tüntetés,utcai bunyó,vagy csak szapulás,észosztás,fasza veszekedések.jó is az.de miért van rá szükségünk?
elégedetlen vagyok az életemmel,keresek egy bűnbakot,ráfogok mindent,aztán szétverek valakit vagy valamit.
srácok meg azon csodálkoztak hogy miért akart a hülyegyerek rendőrt hívni,pontosabban minek hívott,ahelyett hogy felmérte volna a helyzetet és elhúzott volna sürgősen hazoá még a pofonosztás elött.miért nem fogta be és húzott el?
nehéz kérdés valóban.
tán mert ez az észszerű szerinte.mert még nem gyepálták meg,és ő sem gyepált meg senkit se.tán mert 18éves és másként él,másként nő fel,mint a mi társaságunkban lévő fiúk,akik mindig megvédik magukat és a többieket.náluk ennyi idősen megszokott volt hogy lerendezték.megszokott még most is.rendőr?minek.ne is lássak olyat.azok csak elnyomnak minket,lázadni kell ellenük.a 18éves srác meg tán úgy gondol rájuk mint a rend őrzőire,akiket hívni kell ha baj van.elvégre ezért vannak,nem?
különbözünk na.
csak meg kéne tanulni együtt élni.

 

inglis órákra mindenféle fogalmazásokat und leveleket kell írni,vmi fiktív barátnak.no hát az én fiktív barátom béla.béla jó arc.megértő.megkérdezte mik azok a dolgok amik idegesítenek.hú öccsém,tudtam volna sorolgatni.kicsit poénkodtam a levél elején,aztán baromi szépen megfogalmaztam a bélának angolul,hogy engem alapvetően az emberek maguk irritálnak,de igyekszem visszafogni magam,meg önkontroll,meg miazmás.nagyon büszke voltam ám magamra,mert (szerintem) egészen jól sikerült a levélke,és sokkal sokkal könnyebben ment mint az előző,tehát fejlődőképes vagyok meg nemhülye.
aztán jött az inglisóra,kijavítgattuk a hibákat(mert vannak azért,naná)tanárnővel együtt.majd elkezdett nevetni.no nem is nevetni,vihogni.mindig vihog és mindig olyan nagyon meglepően és hangosan bírja mindenzt művelni hogy véletlenül sem alszom el órán.megkérdezte hogy én ezt most teljesen komolyan gondoltam?igen.
benne volt még a levélkében az is hogy szokásom megmondani az illetőnek ha idegesít.nemes egyszerűséggel közlöm hogy irrtálsz,közben mélyen a szemébe nézek és igyekszem nem pislogni.általában hatásos.tanárnő nem hitte el.tényleg megmondod ha valaki idegesít?meg.
de az bántó.
na most vagy ő bántódik meg vagy én hallgatom sokáig,közben folytom elfele magamban a kitörni vágyó érzéseket hogy takarodj bazdmeg mert irritálsz,ami egy idő után átcsap erőteljes méregbe.méreg nekem,és neki is ha érlelődik majd kibukik belőlem.akkor már mennyivel jobb ha megmondom,irritálsz.
na erre tanárnőből törtek elő az érzések.és csak jöttek és jöttek.leüvöltötte a fejemet.hogy ha az ember nyelvet tanul,akkor a kultúrát is át kell venni.egy angol a büdös életben nem mondana ilyet.ha én ezt a levelet egy angol ismerősnek küldtem volna,valszeg azt gondolná szerencsétlen hogy bediliztem,de minimum erős depivel küzdök.
az ember nem azért tanul nyelvet hogy önmagát lefordítsa más nyelvre.
tehát én nem azért tanulok angolul hogy tudjak angolul kommunikálni és megosztani a gondolataimat másokkal?
érdekes.pedig meg voltam győződve róla hogy azért.
 

nem is elindulni nehéz,hanem az úton maradni.néha.de akkor nagyon.
persze ez is csak azért van mert magammal foglalkozom ilyenkor és nem az úttal.meg néha belegondolok hogy mi lesz ha megérkezem,pedig nem is az a lényeg ugyebár,hanem az út.az is lehet hogy nem érkezem meg soha.pláne ha így folytatom.
azt nem tudom miért van hogy egyik nap úgy kelek fel hogy nehéz,ma meg pl. nem.
minap megint betaláltak és próbáltak lebeszélni az útról,amit kitűztem magam elé és sajnos megbántódtam rajta.hogy miért,azt nem értem ám,csak nem volt jó.olyan okoskodás volt ez megint,meg volt benne egy kis sértés is,ami bár nem volt szándékos mégis betalált.engem.na és itt a probléma,mert engem talált be,de ha nem foglalkozom magammal akkor nem találhat be.igaz?igaz.na.
álmodtam is.érdekeset.
volt egy fazon aki elém állt az úton.nem tett semmit,semmi rosszat,csak állt ott és nézett,de nem tudtam tőle tovább menni.aztán megjelent Bálos és az illető elmenekült.nem eltűnt,elmenekült.érdekes.lehet tán ideje lenne beszélni vele.vagy csak találkozni és szokásos mód nézni egymást miközben egymáshoz sem szólunk,mer' minek.
most eszméltem hogy nyár óta nem láttam.
 

az is jó ám,hogy átlag napi 10 ember jut el hozzám(persze ez még nem jelenti azt hogy olvasnak is) azért,mert szeretnének valami virtuális bizbaszt feltörni.MSNt,iwiwet,vagy mindent.mindent feltörő program.ilyenre is rákerestek ám.jó nem?
fő a jóindulat.
öcsisajtok,itt nem találtok progit,tipli tovább.köcce.
 

a P.S.I love You romantikus vígjáték.ennek örömére végig bőgtem.

anno még kiskamaszként kezdett kialakulóban lenni a baráti társaságom.ancim örült is meg nem is.mindig azt mondta hogy most sokan vannak,de majd úgyis szelektálok és a végén azzal leszek igazán jóban akinek hasonló a háttere mint nekem.én persze hevesen tiltakoztam(abban az időben minden ellen amit mondott természetesen).szerettem hogy olyan sokszínű a bagázs.különböző hátterek,sokféle életutak,egymással ütköző izlések,amiből akár vita is lehetett volna,sőt verekedés,de nem volt gond soha.a kopasz a punk gyerekkel ugyanúgy elbeszélgetett.olyan színes volt mindenki.akkor még nyitottunk mások felé.jó persze,akkor épp az volt a dolgunk,segíteni másoknak,egy ifjúsági szervezeten belül.de azon kivűl is folyton figyeltünk a másikra,idegenekre is és még ha a saját idegeink örlődtek fel,akkor is igyekeztünk megoldani valami XY nyavajáit.annyira együtt bírtunk lenni.mindig ott voltunk egymásnak.aztán elmúlt a szememről a rószaszín ködfelhő és láttam a negatívumokat is.felületesnek tűnt hirtelen az egész.akkor kezdtek kialakulni a szorosabb barátságok.haverok ugyanúgy voltak sokan,de lett egy szűkösebb baráti köröm.késöbb ez a baráti kör ott baszott át ahol nem szégyellte.a "legjobb barátnőm" összejött egy sráccal,akit ugyan én imádtam és nagyon jóban voltunk,mint utólag kiderült,lelkibeteg volt.naná hogy ilyeneket vonzottunk magunkhoz.a fejünkre volt írva hogy lelkiproblémás ember kerestetik,mert nélküle unalmas az életem.a srác olyannyira ragaszkodott barátnőmhőz,hogy még arra az időre is féltékeny volt,amit ketten,amolyan csajosan elütöttünk míg ő dolgozott.ez kb.egy délelöttöt tett ki.teljesen ki volt bukva.haragudott rám,mert én az ő egyetlenével lehettem.na ez volt az a pont amikor már barátnőm is gondolkodóba esett.de végül összeköltözött vele(öreg hiba).kettecskén remekül elvoltak,már nem csak a srác függöt tőle,hanem egymástól függtek.jóformán ki sem mozdultak otthonról.és nem pesten éltek,így alig láttuk egymást.az én fülem lett rágva(eleinte)hogy menjek hozzájuk ki gyakrabban,de ők sosem jöttek pestre.aztán ebből jöttek a hisztik.meg az utálkozás.meg hogy én már nem is szeretem őket.jééézus.elhagyták az eszüket valahol a hátsókertben biztos.én nem függtem tőlük,nem mentem bele ebbe a játékba,hát inkább kicsesztek velem.barátból lesz a legjobb ellenség ugyebár.akkor még csak nagyon megbántottak.
jó 2-3évvel késöbb megint kezdtünk jóban lenni a lánnyal.szétmentek természetesen.jó volt megint vele lógni,jóformán együtt nőttünk fel.én hülye elfelejtettem neki mindent.erre megint megtette.összejött egy másik sráccal,aki elötte 3éven keresztül nálam próbálkozott,sikertelenül.úgy bekavartak az életembe hogy kisebb idegrottyot kaptam.
egyszerűen nem bírtam felfogni hogy lehet valaki ennyire aljas.biztos ismeritek azt az embertipust,aki annyira hülye érzelmileg,hogy elképzelhetetlen aljasságokra képes,mert egyszerűen nem érzi hogy nem kéne.amolyan miért ne.akire nem lehet szavakkal hatni,mert nem fogja fel.maximum leütheted,tán azt érti.egyszerűen érzelmileg hülye.nem fogja fel hogy mit csinál,csak röhög rajtad.félek az ilyen emberektől.félek tőle.aki régen a barátnőm volt,igen jól ismert,és ezt sikeresen ki is használta.
és most tartok ott hogy ancimnak természetesen igaza volt akkor.mert ha a mostani barátságokat nézem,akkor hasonló a háttér.jó,annyi különbséggel,hogy anci akkor még úgy gondolta és úgy mondta nekem ezt,hogy a szülők tanultak,értelmiségiek.már mindketten tudjuk hogy nem is az a lényeg.jó lényeges,de van olyan barátom,vagy csak ismerősöm,akinek a szülei olyan kis jólelkű egyszerű emberkék.de jólelkűek.helyén van a szívük.és igenis lényeges hogy mit hozott otthonról az ember.van olyan barátnőm akit általában imádok.de néha ő sem tudja hogy mit merre hova meddig miért.aztán szépen lassan kiderült számomra hogy mennyire kaki otthon a helyzete,azóta azon csodálkozom hogy mennyire normális.semmiféle szülőképe nincs.mármint semmi használható.azóta türelmesebb vagyok vele.próbálom néha elmagyarázni neki a dolgokat,meg segíteni.ő nem tudja ezeket a dolgokat mástól megkapni,csak a barátaitól.és eddig is meglepően sok ragadt rá.ő érzi hogy mit kéne,csak nem tudja hogy.de legalább felfogja,befogadja amit az ember mond neki.és sosem lenne aljas...
aztán ott van a másik "volt barátnő",akivel úgy 2évig voltunk nagyon jóban.tanulságos barátság volt a miénk.értelmes,okos,céltudatos,jószívű lány,hülye szülőkkel.sokat lógtunk egymásnál.persze leginkább annál leledzettünk,akinél nem volt otthon szülő.mert szupertitkos dolgokat beszéltünk meg folyton ugyebár.de ha véletlenül nálunk itthon volt ancim,mindig sürgött-forgott körülöttünk,sütit gyártott meg ilyenek,folyton kérdezgette nem kérünk-e valamit.barántő meg is jegyezte milyen idegesítő.akkor még annak tűnt,ma már elküldeném a fenébe azt aki ilyet mond.bezzeg náluk.anyukája paranoid elképzelése volt,hogy én azért vagyok náluk annyit,mert oda akarok költözni.ki akarom őket túrni onnan,hogy barátnővel ketten éljünk ott.emelett meg volt győződve róla hogy leszbikus vagyok és az ő kicsi lányára fáj a fogam.ezen akkor jót nevettünk.aztán csak megfertőzte barátnő fejét anyuka téveszméje.na nem a leszboszi dolog,hanem úgy egyátalán.hogy én kihasználom őt.érdekes.és kár érte.ő aztán "csak"annyira ment át aljasba,hogy segített "feltörni" az emailemet a másik csajnak,aki idegrottyot okozott nekem.nem is törték fel amúgy,tudta a jelszavamat,mert amikor nálunk nem volt net egy ideig,néha megkértem nézzen már rá a fiókomra.ki gondolta volna hogy baj lehet belőle ugyebár.azóta párhavonta cserélgetem a jelszavakat.előszeretettel törölgették az emailjeimet,meg a nevemben írtak másnak.jó volt.igazából agyrém.nem tudom,nekem eszembe nem jutna.
és hogy miért jutottak most eszembe ezek több év távlatából?
velük álmodtam.hogy megint kibasznak velem.nem volt jó....
és a mai napig nem tudom hogy lehet kivédeni az ilyet.megbízol valakiben,éveken keresztül megosztasz vele mindent,aztán tessék.na jó annyit tanultam belőle,hogy már tán,mondom tán felismerem azt akinek "még a szeme se áll jól".de érteni még mindig nem értem hogy mire volt ez jó.biztos volt oka a dolognak,csak azt nem értem miért nem lehetett megbeszélni,hogy mi a gond velem.vagy nem volt igazából gond,csak amolyan gyerekesen szivassuk meg a másikat és röhögjünk rajta egy jót?tényleg örömet tud okozni az ilyen?
öröm....pff.kinek mi az öröm.

az influenzában az a jó hogy setét felhőként rátelepedik a fejedre és nem tudsz mit kezdeni vele.fájdalomra beveszek egy pirulát és negyed óra múlva jobb.köhögés az baromi zavaró ugyan,de arra meg jó az inhalálás.infra lámpával megelőzhető a napi 100db papírzsepi elhasználata.a lázamat is le tudom vinni és tömöm magamba a vitaminokat is...
de a felhő a fejemben csak nem akar távozni.meg a szédülés sem.leállt az agyam és szédülök mellé.remek remek.
csak akkor vagy beteg igazán ha úgy is viselkedsz.
nem áll szándékomban betegnek lenni,de valaki adhatna tippet hogy indítsam újra az agyamat,mert szükségem lenne rá délután.
előre látom mennyire fognak szereti a kedves osztálytársak amikor bemegyek betegen suliba...:)
az a legviccesebb az egészben hogy a héten akartam beoltatni magam influenza ellen.

a hétvégi események után viszont nem estünk pánikba(ja igen,bátyám meg anyámat sértette meg sikeresen),tegnap este már nevettünk az egészen,és valami csoda folytán anci is kezd másként vélekedni az egészről.első dolga az volt hogy mérgében sütit gyártott:)a második meg az,hogy nézzek mán utána mi lészen a program az operában februárban és nézzek ki valami jót és menjünk operába.höhö.na opera felé is utoljára....10éve jártam,vagy több,amikor még az üzemházba jártunk próbálni.imádtam a liftet.mindig beragadtunk félemeleteknél...

vannak sajna.
leginkább azért mert jelenleg nem tudom uralni magam.na ezért nem iszom.többek közt.mostan meg lebetegedtem.tudtam hogy le fogok.és tudom hogy le kell szarnom és csak semmi önsajnálat.
bezzeg tegnap.na nem is önsajnálat,bár az is,hanem düh.
jöttek bátyámék,mert szülinapja volt,aztán most bírtak jönni örömködni.
ezzel semmi gond nem lett volna ha anci a héten nem dőlt volna ki teljesen.influenza.
tanulás,különórák,oskola mellett még rohangáltam minden szarér.amit ketten szoktunk elvégezni,azt most egyedül kellett.elfáradtam péntekre és ráadásul péntek volt a leghosszabb és legfárasztóbb napom.szombaton meg semmi pihi,anci hajnaltól szarul volt,meg vacilált,mert suliba kellett volna mennie,de hát a köhögéstől aludni sem bírt,nem hogy suliba menni...de azért vacilált.bejött hozzám a szobámba vacilálni reggel 7kor.nem voltam túl boldog tőle,félálomban megkérdeztem tőle hogy szerinte végig bír-e ülni több órát egy teremben anélkül hogy ne rohangálna ki 10percenként mert rátört a köhögés.emellett fertőz.
nem válaszolt semmit,csak visszafeküdt aludni még.én viszont nem bírtam visszaaludni ezek után,hát nekiálltam a napnak.takarítás,főzés,még vásárlás is,bátyámék jönnek 5re.
remek remek.
eleve semmi kedvem nem volt az egészhez.nem is a készülődés,mert csináltam,nem szóltam egy rossz szót se,mint egy robot.főzés,takarítás,apám végül levette a vállamról a vásárlást..csak nem volt kedvem a megszokott menetrendhez.
apám megjön,még akkor valszeg nem seggrészeg,de nem biztos.ha nem seggrészeg akkor még segít is valamit.közben(hiába dugjuk el folyton máshova)felkutatja a házipáleszt,elszopogat belőle szépen lassan pár decit,így mire leülünk kajálni elviselhetetlen lesz.
megjönnek bátyámék.bátyámmal még nem is lenne gond egymagában,de ha jön a barátnője is akkor nagyon hülye tud lenni.barátnővel lefutjuk a szokásos jópofizós köröket,ha lehet inkább nem beszélgetek vele,pláne nem a múltkori után,ami enyhén szólva is kikészített.bátyám hisztizik majd egy jót,feltűnően eltörölgeti az evőszközöket meg a poharakat,mert vízcsepp nyomok maradtak rajtuk,vagy ami a kedvencem gondosan elmossa őket mégegyszer.leporolgatja barátnő székét mielött az ráülne meg ilyenek.semmi bajom nem lenne ezzel sem,ha nem csinálná olyan feltűnően(ha nincs itt a csaj,nem csinálja).néha ha épp vicces kedvemben vagyok,a kezébe szoktam nyomni a domestost,hogy biztos ami biztos fertőtlenítse is le a széket.ő ezt általában nem érti.nem baj,azért vicces.
szóval tegnap nem volt türelmem ehhez.meg ahhoz sem hogy mindenki úgy csinál mintha minden fasza lenne,hisz olyan ritkán ül össze így a család,ne rontsuk el.csakhogy én nem mindig érzek ehhez a színjátékhoz elég erőt.tegnap kibuktam.de nagyon.fasza jelenetet is rendeztem és leüvöltöttem mindenki fejét.bátyámét nem.tőle bocsánatot is kértem,majd közöletm hogy nem fogok az ő kedvéért úgy csinálni mintha minden rendben lenne,és nem ülök le apámmal egy asztalhoz enni azok után hogy oltott egész nap,majd még elejtett egy olyan megjegyzést is ami után szívem szerint belevertem volna a fejét az asztalba.bátyám ezt meg is értette,barátnője azonban nem és valami furcsa oknál fogva úgy gondolta hogy ő bejön hozzám lelkizni.öreg hiba.ismerjük egymást már jó pár éve,tudhatná hogy ha én robbanok akkor nem kímélek senkit és jobb egyedük hagyni.kizavartam.ahogy nyílt az ajtó,olyan kis lassan,félénken(baromira nem félénk a csaj,csak ilyen műjókislány.hányok tőle),tudtam hogy ő jön,mielött megláttam volna már közöltem hogy jobb ha kimegy.ő meg kezdte hogy de...
nem de,mennyé ki.oké,akkor majd holnap beszélünk.na attól mentsen meg téged az úr..hogy beszélgess velem.
aztán meg jött anci azzal hogy miért rontottam el az egészet.
én meg mondtam neki hogy gondolkodjon már ki baszta el...
az egy dolog hogy ők úgy csinálnak mintha minden rendben lenne,és eltűrik a fasz apámat,de nekem nem kötelességem.közöltem előre hogy amikor ilyen állapotban van,nem vagyok hajlandó vele beszélni.nem hogy egy asztalhoz ülni...
az a baj csak,hogy amíg azt érzi hogy mi mindeig mindent megbocsáltunk,addig nem fogja belátni hogy gond van.addig nem fog segítséget kérni és addig nem változik semmi.
évek óta megy ez.
meguntam.
végleg.
 

tegnap ancitól kaptam egy medáltot,hórusz szemét,azzal hogy reméli segít.köcce.tényleg,de miben?
a "használati útmutató" szerint sebezhetetlen leszek.mármint a rontásokal szemben.na nem mintha eddig bárki is küldött volna rám olyat,legalábbis nem tudok róla,mert nem tudom milyen az amikor rontás van rajtam.most jut eszembe hogy 1 valaki talán megpróbálhatott ilyet rámdobálni,de bukta,mert rólam valahogy úgy amúgy is lepattan minden ilyen.jó is rossz is.na de Hórusz.
elöször is Ozirisz meg Ízisz egyátalán.testvérek meg házasok egyben.und ottan van kisöcsi,Széth,aki magának akarta Ozirisz trónját,így fasza cselhez folyamodott,majd jól feldarabolta Oziriszt 16,vagy egyes fordítások szerint 14 részre,amit aztán jól bedobáltak a Nílusba.szerencsétlen szerelmetes Ízisz meg jól felkutatta,össze is rakta férjurát,csak a pénisze hiányzott,hát pótolták aranyból.
sebaj.
Hórusz meg,az ő fiacskájuk bosszúból kiherélte majd kicsinálta Széthet,aki a harc közben megvakította Hóruszt,Thot azonban ügyesen visszaadta neki szeme világát.(vagy itt is műszem van?mittomén).
Hórusz szemét előszeretettel hordjuk magunkon különböző formákban.már a fáraók is hórusz-szemes gyűrűvel villogtak ám.
és miért nem hord senki Ozirisz péniszt a nyakában or kezén?:)
a történetet tudom.elolvastam az útmutatót is.de mégis méér jó ez nekem?
(azon kivűl hogy jól néz ki)

odáig már eljutottam hogy nem szentségelek hangosan.de még mindig fortyogok ha találkozom valami balf@sszal,igaz csak magamban.
anyám tacsija tüzelt.a fiúk meg vizelnek.meg jönnek utánunk,aminek mackóm nem örül ugyebár.hiába van túl a dolgon a tacsi,nyílván még érződik rajta,viszont nekem meg már se türelmem,jelenleg meg még időm sincs külön sétálgatni vele.amúgy is mindig leállok,várok,kerülök,szólok,próbálom emberien kezelni a többi kutyást,mert maci nem tűri a többi kant.mivel az én kutyám "hülye",ezért én kerülök,én várok,én szólok előre hogy ne,ne engedd ide a kutyádat mert reggeli,ebéd,vacsora lesz belőle.emellett folyton pórázon van ugyebár szerencsétlen,saját,meg a többi kutya testi épsége érdekében.meg hát én se örülnék ha valami idegen kutya csak úgy hozzánk futna és látszólag bármi indok nélkül szétmarcangolná valamelyik dögöt.így hát jókislány módjára folyton száműzöm magam a többi kutyástól,ami tulajdonképp nem is nagy hátrány,mert általában semmi kedvem csacsogni velük.
de azért akad néhány pöcskoszorú aki ezt nem bírja felfogni,mert hát nem találkozott még ilyen "vadállattal"mint az én mackóm.vagy csak nem tud bánni a kutyájával,aki meg örömködve jönne hozzánk barátkozni.ilyenkor magamra erőltetek némi kedvességet,miközben próbálom macit visszafogni a maga 50kilójával és mérhetetlen dühével.elmagyarázo kedvesen,érhetően,hogy itt bizony nem lesz barátkozás,a közeljövőben kerüljük egymást kölcsönösen.eztet általában fel is szokták fogni.általában.de akad olyan hülye önelégült picsa hölgyike,aki nem bírja felfogni és még én basszam meg,hogy kimerészkedek a kutyámmal a ligetbe és egyébként is.nem mintha nem lenne elég nagy a liget kettőnk számára,de hát leszakad a lába ha kicsit kerülnie kell.de hát ő a pecsában dolgozik és persze hogy csak arra bírja megközelíteni amerre én állok és várom hogy elmenjen.kuty persze jöne haverkodni,mackó persze kétlábra állva kaffog,morog,szentségel,közben másik kezemmel a tacsi nyakörvét fogom,hogy oda ne menjen,meg ne érezze rajta a másik kan a szagot,mert akkor a büdös életben nem megy tovább,hölgyike meg meg se próbálja visszahívni a kutyáját,csak tipeg a latyakban a tűsarkújával.aztán csak szóltam neki hogy lesz szíves rászólni az ebre.de az meg nem hallgat rá.vagy csak ő sem szereti.nem csodálkozék rajta.
ő jött barátkozni,mackó védte a falkáját,ez mind érthető számomra és nem is bosszankodnék rajta,ha nem tett volna hölgyike még nekem megjegyzést.kedvesen(na jó nem,de nem üvöltve legalább)közöltem vele hogy tecciktudni azért álltam meg hogy elhaladjanak itten arra...nem erre....arra....
hogy ő itt dolgozik,ezért jött erre.én meg mondtam neki kissé már ingerültebben,hogy ha arra ment volna a cipője sem lenne most oly sáros(ezen elgondolkodott)egyébiránt most csak azért nem negedem el mackót,mert a kutya nem tehet róla hogy ő értetlen.de legközelebb lehet hogy kicsit,csak egy kicsit lazábbra veszem a pórázt,épp hogy csak elérje a kutyája sonkáját,épp hogy csak megtanulja hogy mackót messziről és még annál is messzebbről kerülje el.ha már ő nem tudja megtanítani rá....
seggfej.

tegnap este az jutott eszembe,hogy tulajdonképp nem is gyászolok.vagy gyászoltam.legalábbis nem sokáig.az egy dolog hogy megkönnyebbültem,és már baromira nem nyomja ez a a lelkemet,mármint hogy nem lenne szabad könnyebbnek érezni az életet,mert hát miért ne érezném annak ha egyszer az.de azért néha rámtörnek furcsaságok.
hallom ahogy sóhajt.amikor rosszul volt és nem is volt igazán magánál,olyan nagyon furcsán bírt sóhajtani.
meg néha érzem magamon a körmeit.hosszú körmei voltak és valahogy baromira undorodtam tőle.és érzem ahogy hozzám ér,ha csak egy pillanatra is.
anci meg látta őt teljesen magán kívüli állapotban,torzonborz hajjal,őrült tekintettel....
egyesek szerint ezek a félelmeink.
na de mitől félek?
az igaz,hogy amig élt,addig rettegtem attól a bizonyos sóhajtól,mert annak általában mentő lett a vége.és a körmeitől meg undorodtam.de most mitől félnék?
anci attól fél néha,hogy ő talán most nem boldog.
aztán meg tudja hogy az.
tegnap est végig pörgött a fejemben mindenki akit elvesztettem.
kezdve az első macskámmal.
a lovammal.
a tanyán lévő kutyával,akit nem is ismertem,de megmérgezték és 8éves fejjel én maradtam mellette míg elment.
stb,stb.
a halál mindig is ott volt az életemben,mindig a része volt és régen nem féltem tőle.aztán meg jött a nemértés.aztán az undor.nem is a haláltól undorodtam,hanem a folyamattól.
a szenvedéstől,aminek a vége egy nyugodt arckifejezés,ennek ellenére mindenki más sír és nyomott lesz minden meg csendes.
meg a halál szaga....
és ne mondja nekem senki hogy nincs szaga,mert van,legfeljebb nem érzi mindenki.
és még íze is van.
apám anyja előszeretettel öl.komolyan mondom hogy élvezi.aztán megfőzi.és ha eszel belőle ott az íze.
ha boltban vett húsból csinál bármit is annak nincs olyan íze.
de ha ő tette,vagy legalábbis ott volt és nézte,aztán bármi undor nélkül megsüti a döglött állatot az bűzlik.és olyan nagy élvezettel bírja enni....
ettől függetlenül nem leszek vega,csak hiányolom azt a tiszteletet,amit eleink meg bírtak adni az állatnak,akinek elvették az életét,hogy a sajátjuk megmaradjon.
szóval az a bizonyos nem költői halál...
nem is a halál undorító csak a test elmúlása.
tulajdonképp akkor már maga a test undorító.
a gnosztikusok szerint maga a börtön.a lélek börtöne.na de miért lennénk börtönbe zárva?
régen nem így voltunk?
elrontottunk valamit?
vagy elfelejtettük átengedni magunkon az istenit és ezáltal élvezni az életet?
ha mind isten-átjárók lennénk akkor mi dolgunk lenne egymással?
mindenkinek lenne feladata?"isteni küldetése"?
vagy csak simán élveznénk hogy itt vagyunk?
valahogy nehéz elképzelni hogy mindenki azzal a bizonyos üdvözült mosollyal az arcán járkálna a világban.nem is szólnánk egymáshoz igazán,mert hát minek.csak hallgatnánk.mert lenne mit hallgatni.no nem másik embert...hanem a világot.
ha tapasztalni vagyunk itt.....akkor....csak úgy tapasztalhatunk igazán ha isten-átjárók vagyunk?és akkor mi a jó marinénit kell megtapasztalni,ha egyszer a test és a tudat elnyom minden tapasztalást?
és mi a helyzet a reinkarnációval?
ha ott kint,a földi léten túl valóban annyira fasza,és hiszem hogy az,akkor minek akarna bárki is visszajönni?
vagy nem tehetünk semmit mert jövünk és kész?
mert akkor már megint ott tartok hogy mi értelme az egészek,csak most nem az életről beszélek,hanem a Létezésről.
vagy létezik valami létra,amin a lélek egyre magasabbra jut?
f@sznak kérdezek én ennyit.....

beigli névre hallgató macskám a fejemen szokott ülni.még kamasz,még megteheti.rendszeresen belebújik  a hajamba(ilyenkor a vállamon ül ugyebár),néha tupíroz is kicsit,megtép,trendi fodrász gyerek ez a beigli.meg rendszeresen átöleli az arcom.a mancsai közé fogja,úgy mint egy ember.aztán belesúg a fülembe.na jó igazából csak szuszog,meg dörömböl(dorombol),de összességében imádni való ám.és sosem engedi ki a karmait ha a fejemhez ér.sosem.legalábbis tegnapig.majdnem kikaparta a szemem a helyiről.egészen pontosan a szemem sarka alatt tépte fel a bőrt de rendesen.most meg nem mer a szemebe nézni.meg nem fut utánam mint egy kutya.hiába hívom,nem jön.pedig szokott.nem is haragszom ám rá.én voltam figyelmetlen,nem ő.kamasz,meg bolond,meg folyton játszik.na.
tulajdonképp még nevetésgesen is néztem ki tegnap,nevettem volna ha nem lett volna fájdalmas.de nagyon.bele is könnyeztem,ami még rátett egy lapáttal,mart a só.viszont ettől a könnyeim összemosódtak vérrel,folyt végig az arcomom.a látvány annyira ledöbbentett hogy be is fejeztem a sírást.
megijedtem komolyan.
groteszk.
de mára elmúlt.
a vérzés legalábbis.
viszont most úgy nézek ki mint akinek rendesen bemostak egyet.
suliban mondtam is hogy anyám elvert mert nem mosogattam el no.
aki ismeri az nevetett.
aki meg nem ismeri az hüledezett.
azokon meg én nevettem.
 

lelkesen kutatom az élet nem-értelmét.mert a "megvilágosodás"=a nem-léttel.ha Te nem vagy.felszámolod önmagad és utat engedsz vmi sokkal nagyobbnak.és szebbnek,meg igazabbnak.
még általánosban volt kötelező hittanunk.jujj de utáltam.mindig is lázadtam az ellen az idea ellen,hogy bűnösök és jóformán semmik vagyunk.és húzzuk meg magunkat ha jót akarunk,tűrjük a szenvedést ne kérdezzünk,kuss a nevünk és higyjünk vakon.na de mi a hit?
milyen érzés?és miért vagyok bűnös?egy újszülött mitől bűnös?vagy akkor még nem az,csak amikor oviban a pistikének szebb és jobb tamagocsija van és azt irigyli akkor lesz bűnös?
hm.
aztán jött a lázadás ezellen,mit lázadás,merev elutasítás.ha a bibliát megláttam kirázott a hideg.a templomoktól meg végképp rosszul voltam.
egyszerűen nem bírtam elhinni hogy birkulni kell.tudtam vagy tudni akartam hogy feladatom van itt.hogy van Ok.van cél.mennyivel megnyugtatóbb nem?hogy semmi sincs véletlenül.
aztán a végén kiderül hogy lóf@szt.
isten röhög rajtunk.vagy tán még arra sem méltat.a röhögést nem gúnyosan értem,csak úgy mint amikor én nevetek a kutyán akit baromi boldoggá bír tenni egy fadarab.kretén mód rohangál vele,meg örömködik,meg zsörtölődik amikor elveszi tőle a másik.
mi meg kretén mód rohangálunk a pénz,a ház,a kocsi,a trendi partner után.folyton folyvást valami szebb,jobb fadarab kell,ami ha már megvan,nem is ér annyit,mert a másik kutya szájában lévő fadarab biztos jobb.
közben meg nem figyelünk arra amikor ránk szólnak hogy állj már meg,ne fuss át az úton,jön az autó...
vagy hogy én erre megyek...gyere.de nem,nem figyelünk,aztán meg kétségbeesetten rohangálunk,mert egyedül maradtunk.
egyszer egy kutyakiképző azt mondta nekem,hogy ha hiszem ha nem a kutya szereti ha megmondják neki mit tegyen.
namármost akkor mi miben különbözünk?
folyton várjuk hogy a jóisten mondja már meg mi legyen,vagy imádkozunk hogy szedjen ki nyomorunkból,miközben ő meg is teszi,csak nem halljuk meg.
ha kicsit el bírnánk magunkat csitítani,tán hallanánk is valamit.vagy ha nem bámulnánk annyira bambán magunk elé meredten hogy végre meglássuk az igazságot,tán és mondom tán akkor látnánk is valamit.
van-e magasabb cél?
van persze.
csak nem a miénk.
olvastam egy interjút egy színésszel.azt mondta hogy ha felmegy a színpadra,énekel és táncol,sosem tervezi el a koreográfiát.átengedi magán a zenét,hagyja hogy átfollyon rajta és úgy mozog ahogy jön.ahogy a zene kihozza belőle.
na valahogy így kéne tudatosan,én nélkül élni.
és a végén oda lukadunk ki,hogy valóban nincs nekünk célunk,nincs nekünk okunk a létezésre.
hehe....
 

tegnap sikerült lezárni a félévet.legalábbis aszittem.
temetés miatt nem voltam sokáig suliban,jó pár dolgozatot kellett pótolnom az elmúlt 2 hétben.
ilyen napi 2őt 3at.
lehet tán engedékenyebbek lettek volna velem,ha tudják miért nem voltam akkor suliban,de nem tudták és nem is akartam az orrukra kötni.
sikerült mindent letudni,utána mentem el cd-t venni,amolyan "jutalom" magamnak.pont amikor az előző bejegyzésemet fogalmazgattam,osztálytársnőm szólt,hogy azonnal menjek vissza suliba,mert nem tudnak lezárni angolból.ha nem tudnak valamiből lezárni,kiírnak a suliból.nem lett volna vicces.pláne nem angol miatt,nálunk az angol tanítás egy vicc.emellett jegyem is van/volt,nem értettem.levert a víz,remegtem az idegtől,úgy mentem be suliba hogy addig rugdosom a tanárt amíg meg nem találja az elszórt dolgozatomat.persze lenyugodtam valamellyest mire beértem,addigra a harag átcsapott sírhatnékba és fáradtságba.dolgozat persze nem lett meg,de a tanár legalább rendes volt velem.miután már arcot is tudott kötni a névhez,mindjárt nem fenyegetőzött kizárással.azért ez megnyugtató,elvégre én nem a nevem vagyok.
letett elém 2 dolgozatot.hirtelen fel sem fogtam mit is kéne itt most meg minek és egyébként is.ő meg még azt is elmagyarázta.na nem mintha sokat segített volna.még mindig remegett a kezem basszameg.erről le kell szokni.a felesleges idegeskedésről.sürgősen.

báloztunk a vámírokkal nem oly rég,szerelmesek lettünk ám a darabba rendesen ancival.mármint nem a darabba,mert az olyan kis jópofa meg humoros meg aranyos,de úgy ennyi.viszont az összhatás az frenetikus.mind a színészek mind a díszlet és a jelmezek.meg hát persze a zene.összességében újra látnunk kell,ennyiben kiegyeztünk ancival.
előadás végén feltűnt kentaur,őt kell szidni a fantörpikus díszletért,meg a jelmezekért is ha jól tudom.ezen felbuzdulva előkapartam azt a kemény 2 db számot,amit ő jegyez szintén.aztán felkutattam a legutóbbi albumát is.találtam honlapot,onnan szedtem le az ízelítőt.hát meglepődtem.mert zúzós.és nagyon jók a szövegei.ez utóbbin nem lepődtem meg,sőt ha nem lennének jók a szövegek,magam rugdosnám fenéken kenta úrat.
jól el is határoztam hogy megveszem az albumot,ami részemről nagyon nagy szó,mert én nem veszek,én töltögetek,elkérek,megszerzem,de ezer meg egy éve nem adtam ki pénzt zenéért.
és itt jött a bibi.jóformán sehol nem találtam a lemezt.vaterán.jó,de pont nem ott fogok ilyesmit beszerezni.meg hát amúgy is elképzeltem hogy bemegyek a bótba és jól megveszem.annak hangulata van.túl kell élni hazáig,amikoris végre valahára meghallgathatom,elveszhetek a zenében kicsit,és figyelhetem magam hogy mit vált ki belőlem.
szóval majdhogynem sehol semmi,amikor végül találtam egy boltot.ma el is mentem megvenni.reménykedtem hogy nem kell rendelést leadni,és nem kell még egy hetet várni.
a bolt kicsi és zsúfolt.az ajtó akad,ahogy belépsz,rögtön oldalazni kell ha nem akarsz leverni egy sor cdt.már csak az öregkönyv szag hiányzott komolyan.még a fények is olyan "ódivatúan" sárgák voltak.bent 3 idősebb fazon.nem szórakoztam a nézelődéssel,rátértem a témára.néztek rám hülyén,majd egymásra,majd elkezdtek egymást közt poénkodni,meg eszmét cserélni kentaurról.eleve kezdték azzal hogy hiba volt ez a lemez.folytatódott azzal a megállapítással,hogy a régiek jobbak voltak,majd még hozzá tette az arc,ezt már nekem mondva hogy ja de hát azokat nem kapni.a pult mögött meg eltűnt a harmadik emberke,majd egyszercsak felbukkant valahonnan alulról(itt meg a pókháló hiányzott a fejéről) kezében A cd-vel.nézegeti(ne nézegesd bazzeg add inkább ide mán no),lekapargatja az árcédulát,még magyaráz is mellé hogy lekapargatja mert ajándék lesz,ha jól gondolja.igen ajándék,nekem.(????ez most mi volt...miből gondolja hogy ajándék?)én meg örömködtem hogy jajj de jó,mert egyszerűen nem lehet kapni.erre a pult megett lévő arc mondta hogy jah mert leállították a gyártást.haverja megszólal hogy még szerencse,másik meg rákontráz hogy jóhogy.(?????)
mostan az egy dolog hogy nekik nem tetszik.de ha én bemegyek az üzletébe és britnirózsaszínspricc cd-t akarok venni,akkor ne kommentáljon,ne fikázzon,hanem adja oda,én meg kifizetem oszt csókolom.utána felőlem azt diskurál a kedves okostojás barátaival amit akar.zenetudorok.izlések és pofonok,de mire jó ez?nem értem.
amúgy az album meg jó.
szerintem.
és ha nem értenéd mi a fenéért van menta a címben,hát azért mert mentateát szürcsölgettem miközben hallgattam.szóval elsőre nekem menta.de emlékeztet kicsit a roibos teára is.színre egyértelműen bordó.olyan setét.de néha felvillan az a bizonyos neonkék szív tövisekkel....
koncertre már nem jutok el.sebaj.majd nyáron bömböltetem kocsiban mindenki nagy örömére,addig meg marad a szomszédok terrorizálása.

a mindenféle vallásos és egyéb filozófikus könyvek olvasgatása után leszűrtem a tanulságot.egy valamit mindegyik emleget,ezt a felülemelkedni önmagunkon dolgot.
ami valóban nehézkesen érthető így elsőre,de azt hiszem kezdetben annyi,hogy értelmetlen lázadozni a mindenféle helyzetek ellen,amiket az élet bekavar számunkra.aszonnyák az okosok,meg a Mester is(aki ráadásul több személy,hajjajjj),hogy az élet játék,és úgy is kell felfogni,és akkor jó lesz.ez meg olyan Titok meg bevonzásos.mert ha játékként tekintek az életre,akkor nevetve fogadhatom azt is ha veszítek.és ha pozitívan állok mindenhez akkor baj nem lehet,sőt a végén még kiderül,hogy jobban jártam ha veszítek.mondjuk eddig valóban.
ha kicsit tágabban nézem az életem alakulását és nem csak Én szempontból,hanem mondjuk tekintgetek néha jobbra,balra meg előre is,akkor valóban jó ez így.
azért néha nehéz elfogadni a dolgokat.na nem a magam dolgát,of kórsz hogy másokét.
magamon még túl-,áttekintek,de mások hülyesége még mindig irritál néha.bár ha rákoncentrálok akkor rajtuk is túllátok.mert minek idegesítsem magam mások miatt ugyebár.
emellett most úgy tűnik(de télleg)hogy továbbtanulás kinézve,most tudom merre,hova tovább.nagy örömködés volt részemről,meg utánajárás.erre jött bátyám nője és próbált lebeszélni az egészről,hogy ne is menjek továbbtanulni,mert manapság nem jó az.olyan kis lelkemre beszélős előadást tartott,hogy miután elment elbőgtem magam.hagyjon már engem békén a francba.most komolyan.a nagy tudós fejével magyarázza nekem hogy ő most nem boldog,ő nem ezt akarta csinálni,és én ne kövessem el azt a hibát hogy a hobbim felé akarok tovább haladni,mert ki fogok ábrándulni az egészből,és egyébként is az a szak amit kinéztem,hát annak mi értelme van,meg hogy oda lila hajú,drogos emberkék járnak.
???
az én hajam meg piros,nem drogozom,de remekül megtanultam a drogos rosszulléteket kezelni.jól elleszünk.
és hirtelen nekiállt mindenki lebeszélni a dologról.jó,anci nem.de ő bármit találok ki,támogat.kezdtem elszomorodni rendesen.késöbb apám meg életében először nem mondta hogy faszság amit kitaláltam.na mondjuk ez megdöbbentett.aztán minap egyik barátosném mondta hogy ne fossak a sulitól amit kinéztem,már egyátalán nem olyan,mint amit a rémhírek terjesztenek.mondjuk hír ide vagy oda,3év kőkemény seggelés vár rám ha felvesznek.no de sebaj,az egyetemista-bulizós időszakon már túlestem,egyetem nélkül.és találtam remek új technikát magolásra,hogy az anyag,amit az istennek nem bírok rendesen megtanulni,csak magolni,az hosszabb távon is megmaradjon a bukómban,ne csak a dolgozat utáni 5. percig.
emellett álmomban valaki számomra nagyon fontos az áldását adta a tervre.jó ez most hülyén hangzik,és tán nem tűnik fontosnak(másnak),nekem mégis az.
 

na ügyesen belemerültem ám itten mindenféle evangéliumokba meg misztériumokba meg régi meg újszövetségbe,meg jól eltitkolt törénelembe és összeesküvésekbe,meg egyátalán.jelenleg 4könyvet olvasok egyszerre.és tudom is követni őket.azé emmár teljesítmény.na jó igazából mindegyik olyan "félretehető" könyv.lehet pihentetni,emésztgetni,majd folytatni.emellett tanulni is maradt erőm,vagy agyam vagy nem is tudom.sokkal könnyebben be bírok fogadni most mindent.azért vmi elsőre kicsit megfeküdte a gyomromat.itt a mindenféle elméletek közt folyton visszatér egy.miszerint ez a világ melyet mi igaznak és valósnak hiszünk baromira nem az.nem valós.mátrix szaga van az egésznek.mosolyogtam is rajta eleget.meg értetlenkedtem.meg agyaltam.átgondoltam,elvetettem,másként gondoltam,úgy se volt befogadható számomra,feladtam.mármint kicsit jegeltem a témát,mert nem jutottam semmire.
aztán berobbantam új kedvenc könyvesboltomba,nézegettem mi lesz a következő amire gyüjtögetni kell.meglestem vagy 25 könyvet,amit már szívem szerint meg is vettem volna,de még nézegettem tovább amikor erősen rám kacsintott az egyik könyv.igazából nem kacsintott,hanem fejbevágott majd gyomorszájon rugott és beleröhögött a képember ezek után.kicsi könyv.amolyan bármilyen miniatűrizált női táskában elférős,az elején egy fénykép amin egy szürke kéz van.olyan mintha oszló hulla keze lenne.na ez volt a fejbevágós-gyomorszájonrugós,aztán jött a kiröhögős,amikor a kezembe vettem és rádöbbentem hogy az ott kérlek alássan egy fának a gyökere és kedves pokbibi szokj le a helyszínelőkről meg a dexterről.
Anthony de Melo:Abszurd egypercesek
ajánlom ám sokmindenkinek.nem mindenkinek,csak azoknak akik vevők az olyanokra mint ez e:

"A Mester azt állította,hogy az a világ,amit a legtöbb ember lát,nem a valóság világa,hanem a magunk által teremtett világ.
Amikor egy tudós jött,hogy ezért vitába szálljon vele,a Mester két botot helyezett a földre "T" alakban.
-Mit látsz itt?-kérdezte.
-A "T" betűt-mondta a tudós.
-Ettől féltem-válaszolta a Mester.-"T" betű nem létezik,az csak egy szimbólum a fejedben.
Amit itt látsz,az két letört ág."

Így már érthető(bb) a mátrixos ügy:)

azért az megnyugtató júdás evangéliumában hogy nem vagyunk mind egyformák.komolyan.nagy kő esett le a szívemről,meg ha fogalmazhatok így a lelkemről.eszerint mégsem kell elfogadnom minden b@lfaszt,nem vagyunk "testvérek".húúú.öccsém,de jó.
és ami nagyon nagyon érdekes,és pont tegnap vetettem fel ancinak,hogy bele bír-e gondolni az ember abba,hogy a megfoghatatlan,végtelennek hitt isten felett is állhat vki/vmi?
és igen!zsííír.ha jól értelmeztem,de majd még értelmezem sokat,akkor maga jézus is isten felett álló lény.azért ez vicces nem?borul minden....vagyis nem.csak szépen lassan változik.mégsem borulhat nagy hirtelen fel egy több mint 2000éves vallás:)

kedves Jézuska!

francba már az egésszel,de komolyan.leszel szíves Te bevásárolni,kiosztani az utasításokat az okoskodó,töketlen,értetlen családomnak,majd leszel szíves Te sütni,főzni,szervezni,lelket verni emberekbe,felkelni minden kib@szott nap és csinálni tovább,szedegesd Te a hülye fájdalomcsillapítókat,idegeskedj Te minden szaron,és rágd Te tövig a körmeidet miközben úgy csinálsz mint aki gondolkodik,közben pedig nyitott szemekkel alszol.Én meg majd jól szeretetet hozok meg nyugalmat helyetted,jó?meg is születek helyetted ha gondolod,csak had aludjak elötte 9hónapot,jó?kösz.
ha már alvásnál tartunk,vidd a p#csába a rémálmokat,hozz helyette inkább vin dieseleset.minimum,jó?kösz.
ja igen,és szeretnék istenesen berugni,de ha lehetne a másnapot kihagynám.kösz.
még vmi.nagyon örülnék ha a hajfestékemért nem kéne a halál f@szára rohangálni csak azért mert a normális és megközelíthető drogériák már nem forgalmazzák.leszel szíves csinálni vmit.
emellett kéne egy új meghajtó.meg hangfalak.meg új fürdőszobarács or szőnyeg.
és visszatérhetne már az erő a testembe,mert eléggé meg vagyok lőve nélküle.most komolyan.na!
vagy legalább adj 2 nap haladékot az egész mizéria elött.
SZERETNÉM VÉGRE KIALUDNI MAGAM!!!!

az a jó a koránkelésben,hogy ha nagy nehezen ki is mászik az ember az ágyból(pedig a feje erősen jelzi hogy nem kéne)kitotyog KVért,mer' majd az segít,és nincs.Nincs KV lefőzve,mer' senki más nem olyan b@lfasz hogy ilyenkor keljen és lefőzzön.És ember automatára kapcsolva nagy nehezen felrakja a KVt(kemény feladat ám ez ilyenkor),majd míg az lefő, csendesen elalszik a konyhában.még arra sem számíthattam hogy majd a macskák felkeltenek,mer' éheznek.áá nem.hülyén pillogtak rám hogy hagyjam már őket aludni és kapcsoljam le a villanyt.mázli hogy a jó öreg KVfőző olyan hangos bír lenni amikor végez....
az is jó,hogy bár tudtam előre hogy korán kell ma kelni,és korán ágyba is bújtam,ráadásul hulla fáradtan,legalább elaludni azt nem bírtam sokáig,aztán úgy háromnegyed5től meg csak forgolódás volt.
pedig tegnap még nem is voltam ideges hogy hogy lesz ez a mai nap,most már az vagyok.
sőt.már álmomban elkezdtem.hirtelen megszűnt létezni az összes fekete cuccom.csak piros és zöld volt a szekrényben.persze mindenki baromi csúnyán nézett rám a szertartás alatt és persze hogy semmi jó poénnal nem bírtam elintézni majd flegma pofával leszarni őket,ahogy néha szokásom.gondolom ehhez köze van bátyámnak,aki tegnap este 11kor felhívott hogy nincs fekete öltönye.végülis jókor közölte.ma reggel 9kor is megtehette volna...mondom én hogy töketlenség van a családunkban pasi téren.na de ennyire...ejj.
vki igazán végig csinálhatná helyettem ezt a mai napot...
a legjobb az lesz amikor maradék rokonság meg még mittoménkik átjönnek ide és nem t'om mit fognak majd csinálni de már előre bosszant.